Hetente új videósorozattal jelentkezik a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM), amelyekben a páratlan műtárgykincseiket és hőseik történetét keltik életre. Az első sorozat, amelynek címe Fegyvertény, egy-egy különleges hadieseményt mesélnek el a múzeum szakemberei közben bemutatva az intézmény hozzákapcsolódó műtárgyait. A második sorozat címe Hadi Ereklye. Ebben olyan különleges műtárgyakat mutatnak be, amelyek a magyar hadtörténelem kiemelkedő alakjaihoz kapcsolódnak. Az első videóban Hadik András tábornagy szablyáját mutatták be.
Berlin megsarcolása
A kisenemesi családba született Hadik András már fiatalon katonának állt, és tisztként részt vett a Balkánon folyó török elleni harcokban, ahol elsajátította az úgynevezett kisháború, portyázás fortélyait. Karrierje az osztrák örökösödési háború (1741–1748) és a sziléziai háborúk során ívelt fel. Több sikeres hadműveletet is vezetett, így Mária Terézia seregének legfiatalabb tábornoka lett. A hétéves háború (1754–1763) kezdetén altábornagyként szolgált és egy huszárokból álló lovashadosztály parancsnoka volt.
Legismertebb hadi tette a hétéves háború idején történt, amikor 1757-ben egy huszárcsíny alkalmával megsarcolta Berlint. Mária Terézia az osztrák örökösödési háborúban elvesztette Sziléziát, de nem nyugodott bele a helyzetbe, és hat évvel később megragadta az alkalmat, hogy revansot vegyen. A konfliktus a kor világháborújává duzzadt, hiszen többek között Franciaország, Spanyolország, Svédország, Oroszország is bekapcsolódott a harcokba a Habsburgok oldalán a Nagy-Britannia, Portugália, valamint egyes német államok által támogatott Poroszországgal szemben.
Visszatérve Hadik portyájához, a porosz uralkodó arra kényeszerült, hogy védtelenül hagyja Berlint és környékét, Weimar és Erfurt környékére helyezte át főhadiszállását. Ekkor kapott parancsot Hadik, hogy sarcolja meg az ellenség fővárosát. Tervét rendkívüli alapossággal készítette elő, kiválóan ismerte egységei képességeit, valamint a pontos információkat gyűjtött az ellenséges erőkről is. Végül október 10-én indultak meg csapatai, 3000 gyalogos, 2100 lovas – összesen 5100 katona –, illetve 6 ágyú. A gyalogságot szekereken szállították, hogy ne lassítsák a lovasságot. Végül Brandenburg határánál hátra kellett hagyniuk 1000 határőrt, 240 német lovast és 300 huszárt – összesen 1540 embert 540 lóval és 2 hatfontos ágyúval. A lényeg, hogy több elterelő művelet, valamint zsákmányszerző akciók – leromboltatott egy porosz lőszerüzemet és vashámort (vasfeldolgozó) – közepette igyekezett Berlin irányába.
A porosz fővárosba október 14-én érkeztek meg az első hírek a közeledő császáriakról, ám nem vették komolyan a fenyegetést, hiszen Berlin eléréséhez mélyen be kellett hatolni a porosz területekre. A várost másodvonalbeli csapatok védték, egy gyalogezred két helyőrségi ezred, valamint egy újonckiképző csapat, összesen 5521 emeber és két ágyú, illetve a falak. Október 15-én megerősítették a hírt, hogy ellenséges katonák közelednek, de továbbra is úgy gondotla a helyi porosz vezetés, hogy a Berlin felé közeledő csapataik meg tudják védeni őket, de a biztonság kedvéért az uralkodói család tagjait kimenekítették. Másnap döbbentek rá, hogy a veszély valós.
Október 16-án Hadik egy Berlin melletti erdőben állomásoztatta csapatait, míg egyik tisztje, Újházy ezredes más irányból, a potsdam-i kapu felől jelent meg a város alatt. Egy tisztet és egy trombitást küldtek a városba követként, és jelezték, ha nem fizetnek nekik 300 000 rajnai tallér hadisarcot, feldúlják Berlint. A város vezetése megpróbálta húzni az időt, erre Hadik válaszul támadást indíott, a tüzérek precizitásának köszönhetően gyorsan bejutottak, majd szinte pillanatok alatt tönkreverték a helyőrséget. A harcok során minimális veszteséget szenvedtek, ám egy tábornokot elvesztettek: Babocsay Farkas az első sorból vezette rohamra katonáit, és egy porosz sortűzben megsebesült, majd másnap meghalt.
Hadik, immár a város uraként 500 000 tallért követelt sarcként, valamint plusz juttatásként további 100 000 tallért a katonáinak. A városvezetés állította, hogy ennyi pénzt képtelenek összegyűjteni pár óra alatt, de eígéretet tettek, hogy 8 óra leforgása alatt 160 000 tallért készpénzben, 50 000 tallért váltóban, illetve 25 000 tallért a csapatok részére készpénzben kifizetnek. Ez meg is történt hajnali öt óráig, Hadik pedig katonáival egyetemben távozott, nem várták meg, hogy a Berlin felé igyekvő porosz seregek elzárják az útjukat. Ezt bölcsen tették, hiszen pár órával később meg is érkeztek az első ellenséges lovasok a városba. A magyar altábornagy visszavonulás közben még sikeresen megsarcolta Odera-Frankfurt városát, és eröltetett menetben elérte a császári erők vonalát. Több száz porosz fogollyal és óriási hadizsákmánnyal tért haza. A portya okozta káoszt a császári hadvezetés végül nem tudta megfelelően kihasználni. Hadik karrierje innen még tovább ívelt felfelé, életét tábornagyi rangban, az Udvari Haditanács elnökeként fejezte be 1790-ben.
A berlini csipkekesztyűk
Berlin megsarcolásáról a 19. században egy anekdota is elterjedt, amelynek azóta több változata is ismert. Eszerint a magyar altárbornagy több pár csipkekesztyűt is követelt Berlin elöljáróitól Mária Terézia részére, azonban túljártak az eszén, mert csak balkezeseket adtak, ő viszont csak az ajándékozás pillanatában vette észre, hogy becsapták. A történet másik változata szerint maga Hadik talált egy doboz kesztyűt zsákmányszerzés közben, és ezeket vitte volna királynőjének, de még időben felfedezte, hogy csak bal kézre valókat hozott el. A harmadik verzió szerint maga Mária Terézia kérte a kesztyűket hű katonájától. Természetesen egyik változatnak sincsa alapja, így pusztán legendának tekinthetjük őket.
Források:
Hadik András berlini vállalkozása
Lázár Balázs: Hadik András berlini portyája / Rubicon
Hadik András megsarcolja Berlint / Rubicon
Nyitókép: HIM
