Megjelent a Pazirik stúdió Terra Benedicta – A Dunamentének áldott földje című rövidfilmje, amely a Tolna vármegyei Sárköz 19. századi történeti tájrekonstrukcióját mutatja be.
A komplex, tudományos kutatásra épülő rekonstrukció alapját egy 1834-es, a vízszabályozások előtt készült térkép adta. Ezen egyértelműen látható a Sárköz összetett vízhálózata, mocsaras, lápos területei, mellékágai, halastavai, amelyek mára mind eltűntek a szabályozások következtében.
A film készítői szerették volna megidézni azt a csodálatos környezetet és eszményi együttműködést, ami természet és ember között működött a korai történeti korokban. A ma már jelentősen átalakult táj egykor egy teljesen más arcát mutatta, hatalmas területeket borított időszakosan és állandóan víz, mely segítette és táplálta a környezetet és egy lenyűgöző, komplex élővilágot hozott létre. Ebben a környezetben élt és dolgozott a kor embere – emelik ki a videó leírásában.
Hogyan készült a rekonstrukció?
Sárköz korabeli viszonyainak bemutatásához egy térinformatikai szoftver segítségével gyűjtötték össze a lehető legtöbb történeti adatot – olvasható az Indexen. Régi térképeket georeferáltak, vagyis pontos földrajzi helyükre illesztettek, valamint összevetették őket mai légi felvételekkel. Többek között a Google különböző időszakokban készült képeit is felhasználták utóbbi célra, így tudták rekonstruálni a korabeli vízrajzot.
A munka során régészek, néprajzosok, történészek és digitális modellezők dolgoztak együtt, az eredmény pedig nem maradt el. A film azonnal magával ragadja a nézőt, szinte egy mesevilágot elevenít meg, amelyben az ember és a természet szimbiózisban élt egymással.
Szellemi háttér
A film szellemi ihletője a neves néprajzkutató, Andrásfalvy Bertalan „eszményi együttműködés” gondolata volt. Eszerint az ember és a természet képes volt harmóniában, kölcsönös tiszteleten alapulva együtt élni és együttműködni. A film rendezője, Balogh András vallja, a Sárköz egy ilyen hely volt. Rendkívül gazdag és változatos táj jellemezte, ahol az emberek nem pusztán alkalmazkodtak a természeti viszonyokhoz, hanem együtt éltek, lélegeztek vele. A filmben hallható, az „eszményi együttműködés” gondolatán alapuló, lírai hangvételű narráció szövegkönyvét Kálóczi Lola készítette Andrásfalvy Bertalan írásai alapján.
Fontos kiemelni, hogy a film sem dicsőíteni, sem kárhoztatni nem kívánja a folyószabályozásokat. Az adott korban a vizek megregulázása teljesen érthető lépésnek számított, amely jelentős gazdasági és társadalmi haszonnal járt. Napjainkban, amikor a klímaváltozás, valamint az elsivatagosodás kérdése válaszért kiált, természetesen gondolatokat ébreszt egy ilyen jellegű rekonstrukció, ez pedig így van rendjén.
Érdekesség korábbi cikkünkből
Az első lépést a Duna szabályozása felé az 1829. évi drinápolyi békeszerződés jelentette, amely jogi értelemben is megnyitotta a nemzetközi hajózás számára a folyót. A Duna torkolatvidéke ekkor a cári Oroszország birtokában volt. A birodalom engedélyezte a közlekedést, de elhanyagolta a deltát, ez pedig a vámokkal és a vesztegzárakkal együtt negatívan befolyásolta a kereskedelmet, amelyben Magyarország is hamar érdekeltté vált. Még a béke évében megalapították a Császári és Királyi Első Szabadalmazott Duna Gőzhajózási Társaságot, amelybe hamarosan Széchenyi István is betársult, és igazgatósági tagként a vállára vette a Vaskapu szoros szabályozásának ügyét.
„Ez a Széchenyi azt gondolja magáról, hogy ő fedezte fel a Dunát” – jegyezte meg a gróf lelkesedését látva Metternich, aki személyesen is jelen volt a mérnökökkel, amikor a terepet felmérték a munkálatok kezdetekor. Vásárhelyi Pál terveivel 1834 és 1837 között azonban csak részlegesen sikerült megszelídíteni a folyót, így nagyjából évi százötven napra hajózhatóvá vált, bár a legveszélyesebb szakaszokon ezután is gyakran ki kellett pakolni a rakományt.
A teljes történet korábbi cikkünkben olvasható:
A Vaskapu és a millenniumi magyar csalódás | Magyar Krónika
A magyar kivitelezésű Vaskapu szoros 1896 egyik legfontosabb presztízsberuházása volt. Az átadóünnepségen azonban zavaros sajtóhírek szerint nem tették ki a piros-fehér-zöld zászlót. Robbant is a botrány.
Nyitókép: Pazirik
