Óbudán, a Bécsi úton található a Virtuóz Nyomda telephelye. Itt ölt anyagi alakot háromhavonta a Magyar Krónika. A csarnokszerű épületbe belépve sajátos illat csapja meg az orrunkat. Olyan, mintha egy új könyvbe szagolnánk bele, a lapok és a tinta illatának aromás egyvelegét érezzük, csak sokkal erősebben. A hatás mégis kellemes.

A csarnokban a nyomda három tulajdonosa közül ketten fogadnak bennünket. Eredetileg sem Miseje Balázs, sem Tolonics Gergely nem szakmabeli, mégis ezer szálon kötődnek a nyomda világához. Miseje Balázsnak már a nagyszülei is nyomdászként dolgoztak, az édesanyja ugyan olasztanár volt, az édesapja folytatta a családi hagyományt. Ő végül olasz nyelvet és kommunikációt tanult az egyetemen, de az apja gyakran elvitte a munkahelyére, mondván, „legyen valami szakmád”. Nyaranta rendszeresen dolgozott mellette, így ismerte meg a nyomdászat fortélyait. Tolonics Gergely édesapja a Virtuóz Nyomdában dolgozott gépmesterként a kilencvenes években, ő vezette a létesítményt, amely nem messze innen, egy utcára a jelenlegi épülettől működött. Gergelynek ide kötődött a gyerekkora, tologatta a nyomdazsámolyokat, elindíthatta a gépeket – persze szigorúan felügyelet mellett. Az egyetemen közgazdaságot tanult, de hosszú évekig segített az édesapjának, így a kézi kötészettől a segédgépmesteri feladatokon át a targoncázásig mindent kipróbált, utóbbit olyannyira megszerette, hogy jogosítványa is van.

A Virtuóz Nyomdát egy házaspár alapította, és a nyugdíjaskorhoz érvén méltó utódoknak akarta átadni a céget. Miseje Balázs és Tolonics Gergely ekkor már ismerték egymást, tudták, hogy képesek hatékonyan együttműködni. A Virtuóz tulajdonosait is ismerték, dolgoztak nekik alvállalkozóként, így kézenfekvő volt, hogy vételi ajánlatot tettek. 2019 januárjában vették át a céget mindenestől, és azóta rengeteget fejlesztettek rajta. Velük együtt érkezett a kapcsolati tőkéjük is, sok ismeretség, sok munkatárs. Alapos technológiai tudást igényel egy nyomda üzemeltetése: a vezérlés, a felületkezelés, a nyomtatás mind hozzáértést kíván. A nyomdászat területén egyébként is szakemberhiány van – tudjuk meg –, nem egyszerű megfelelő munkaerőt találni. Nekik szerencséjük volt, rendkívül lelkiismeretes kollégákat sikerült toborozniuk a meglévők mellé. A cég erősségét is ebben látják: a gondos és alázatos munkában, a barátságos légkörben. A Virtuóz nem óriási nyomda, mégis sokan inkább ezt választják, mint a nagyobb kapacitású konkurenciát, mert tudják, itt megkapják azt az odafigyelést, amely máshol esetleg hiányzik. Az emberi tényező a szűkülő piacon olyan pluszt jelent, amely a megmaradás kulcsa lehet.

Előfordult, hogy megcsúsztak egy megbízással, és kiderült, a kötészeten akadt el a munka. Az egész csapat – beleértve a vezetést is – odaszaladt segíteni, munka közben elindult a beszélgetés is, egyfajta csapatépítéssé forrta ki magát az eset. Az ilyen példákból is látszik, hogy közös a céljuk: olyan termékeket előállítani, amelyekkel a megrendelő is teljességgel elégedett lehet. Ezt a végeredményt csak akkor lehet elérni, ha nem az alá-fölé, hanem a mellérendeltség dominál – hangsúlyozzák. A szabott struktúra szükséges, de mindenkinek oda kell figyelnie, mert egymásra épülnek a munkafolyamatok. El akarják kerülni, hogy „gyárként” működjenek, ahol személytelenül, futószalagon készülnek a termékek, és hiányzik a rugalmasság, ha hiba csúszik a gépezetbe. Megtörténik, hogy egy-egy ügyfél késik a nyomtatandó anyagok leadásával, ilyenkor nem feltétlenül kényszerülnek azt mondani, hogy akkor ő kerül a sor végére, és valamikor majd elkészül a kiadvány, hanem józan határokon belül képesek alkalmazkodni.

Hogyan zajlik a napi működés? Tolonics Gergely felel az üzemeltetésért, Miseje Balázs pedig a kereskedelemmel és az ügyfélkapcsolatokkal foglalkozik. A telephelyen két csarnok tartozik hozzájuk, mindkettőt felszerelték nyomdagépekkel – Heidelberg márkájú ívesofszet- és Konica Minolta digitális gépekkel dolgoznak –, illetve, minthogy a kötészeti feldolgozás is házon belül zajlik, hajtogató-, ragasztókötő, táblakészítő, stancoló- és vágógépekkel, valamint irkafűző egységekkel.

A nyomtatott termékek jövőjét illetően a Virtuóz vezetői optimisták. Igaz, az utóbbi időben a magazinok, havilapok forgalma csökkent, a koronavírus-járvány pedig tovább rontott a helyzeten: némelyik lapot már csak a maradék pár száz előfizető kedvéért nyomtatták ki, több lap pedig kéthavi, háromhavi megjelenésre váltott. Balázs azonban hisz benne, hogy eljön a papíralapú kiadványok reneszánsza.

Azok a sajtótermékek, amelyek túlélték a válságos időszakokat, stabil réteglapokká váltak, megfelelő tematikával pedig lehetséges a növekedés

– fejtegeti.

Érdekes módon a könnyűiparban tevékenykedő kliensek, a textilipari, illetve divatcégek megrendelései nem csökkentek. Tudják, mire használják a kiadványaikat, kiforrott márkák nem engedik el a nyomtatott reklámanyagaikat. Ezeket a katalógusokat általában a viszonteladóknak küldik ki, az internetes rendelésekhez mellékelik, és a boltokban is kiteszik őket – tudjuk meg. Gergely a könyvek divatjáról is beszél. Hiába jelent meg az e-könyv, a pandémia idején trendforduló állt be, a papírkötetek eladása folyamatosan növekszik, ez látható a nyomdai megrendelésekben is. A múlt esztendőben például többször is újra kellett nyomniuk egyes sikerkönyveket, mert napok alatt elkapkodták őket. Újra divat lett olvasni – a fiatalok körében is – kézzel fogható, jó illatú könyveket.

A modern gépparkból kilóg egy ötvenes években készült stancoló, amely formára vágja a papírt. Ez a Virtuóz Nyomda egyik veterán masinája, amelyet egy óriás termetű munkatárs kezel. Szükség is van a testi erőre, hiszen hatalmas tömbben kell emelgetnie a papírokat. Részleteiben is látjuk, miként működik az eszköz, a modern nyomógépekkel ellentétben belátni a gép belsejébe. Ritmusos zakatolása, a karok tervezettsége, ütemes mozgása mintha a teljes nyomdai működést illusztrálná. Minden folyamatnak fontos szerepe van abban, hogy a szöveg betűre, a színek árnyalatra, az ívek pedig milliméterre pontosan úgy kerüljenek az olvasó kezébe, ahogyan azt a megrendelő elgondolta.

Így készül a Magyar Krónika
Először szoftveres ellenőrzésen fut végig a magazin munkatársai által leadott nyomdai fájl, ezután jön a grafika szemrevételezése, ahol a nyomda munkatársai kiszűrik az esetleges anomáliákat, grafikai hibákat. A következő fázis a formakészítés, ahol a négy szín kivonatából nyomólemezeket készítenek. Közben beszerzik az alapanyagokat, és méretre vágják a papírt. Csak ezek után kezdődik a programterv szerint az anyag nyomása, majd száradása. Hajtással folytatódik a belívek feldolgozása, mindeközben pedig a borító felületkezelése zajlik: fólia és háromdimenziós uv-lakk kerül a felületre. Ezek után a kiadvány összeállításával, a ragasztókötéssel folytatják a munkát. A hajtott íveket sorrendbe rakják, és beakasztják őket a borítóba, majd méretre vágják. A csomagolással és a magazinok kiszállításával pedig véget ér a munka a Virtuóz Nyomda részéről.