A Balatonhoz fűződő viszonyunk nemzedékről nemzedékre, korszakonként megállíthatatlanul változik, s közben felmenőink élményei gazdagítják a tóról alkotott kalei­doszkopikus nagy képünket. A magyar tenger ugyanis nem pusztán fizikai valójában létezik, legalább annyira a szívekben, a lelkekben, az emlékekben, a nyaranta felhalmozott benyomástöredékeinkben is. A Balaton a 19. században Kisfaludy Károly írásaival, majd a tájképfestőkkel kezdett sajátos helyet elfoglalni kollektív tudatunkban, a boldog békeévekben kialakított fövenyfürdői viszont csak az első világháború után lettek a harmadára zsugorodott, tengeri kijárat nélkül maradt Magyarország legfontosabb nyaralóhelyei. Erről az időszakról most is tanúskodnak a sokat megélt korai modernista villák és a magyar plakátművészet balatoni kikapcsolódást hirdető korszakos gyöngyszemei, s Egry József festészetének vibráló világát is bátran ideidézhetjük. 

A Balaton a második világháború után új és másfajta életre kelt. Elzabrált villáiban, újonnan épült szocmodern vállalati üdülőiben és családi nyaralóiban a szocializmus sajátos mikrotársadalma alakult ki. Felejthetetlenek a nyaralások gasztroemlékei: a Balatoni Világos, a színesműanyag-árnyalatú vattacukor, a sárgálló főtt kukorica, a lángos és a balti-tengeri sült hekk. A napon felhevült testekről a vízben leázott a Fabulon naptej, a parton pedig megjelentek – évtizedekkel megelőzve az újraegyesítést – a kelet- és nyugatnémet turisták tömegei, fittyet hányva a történelmileg determinált szétválasztás skizofréniájára, valamint az őket árgus szemekkel figyelő Stasi-besúgók és titkosszolgák hadára. Közben Opelek és Mercedesek, Trabantok és Wartburgok között Ötvös Csöpi üldözte Ladájával a bűnt, máig sajátos emléket állítva a legvidámabb barakk balatoni nyarainak. Hogy miként kapott gellert a félmúlt a rendszerváltozás vadkapitalista ösztönvilágán, azt hosszasan lehetne taglalni. Egyvalami megkérdőjelezhetetlen: manapság szerte a tó körül családi borászatok, új hullámos éttermek és bisztrók, valamint önszerveződő kulturális kezdeményezések igyekeznek formálni, erősíteni a Balaton és közvetlen környezete újragondolt identitását.

A Fortepan közösségi fotóarchívum jelen pillanatban mintegy száznyolcvanezer felvétele között több mint négyezer-ötszáz készült a Balatonon, felölelve 20. századunk viszontagságos históriáját 1900-tól a nyolcvanas évek végéig. Kollektív emlékezetünk egymásra rakódott időrétegei pedig e fotók által is bizonyságot nyernek. Hiszen vannak folytonosan visszatérő örök pillanatok és megmásíthatatlan életérzések, amelyek korszakoktól és kormányzatoktól függetlenül tűzik egy nagy tablóra, vagy ha úgy tetszik, sűrítik egyetlen nagy mondatba a képek segítségével mindazt, ami generációkon keresztül összeköt mindannyiunkat körös-körül a Balaton partján. Semmi más, mindössze a privát családi felvételek keresetlen őszintesége, valamint saját emléktöredékeink megidézése elegendő ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a titokhoz. És azokhoz a pozitív érzésekhez, amiket a Balaton és közvetlen környezete jelent számunkra nemzedékek óta.