Olyan ez a könyv, és olyan volt Nyers István élete is, akár egy izgalmakkal teli kalandregény. Tele sikerekkel, váratlan helyzetekkel, elbukásokkal, emberi gyengeséggel. Káprázatos tehetségének köszönhetően futballszerető emberek, főleg olaszok tízezreinek adott rengeteg örömet. Végre könyv szól róla, Csillag Péter Nyers István – A világcsavargó Inter-gólkirály című műve a focista fordulatos életének izgalmas krónikája.
Ózdi bányász édesapja és őcsényi dajkaként dolgozó édesanyja az első világháború és Trianon katasztrófája után Franciaországban próbált szerencsét, itt született Nyers István. A családban négy gyerek született – a harmincas években már újra itthon, Budán éltek szerény körülmények között.
A 19 éves Nyers focikarrierje 1943-ban Szabadkán indult, a második világháború utolsó évében már az Újpestben rúgta a bőrt. Rendkívül tehetsége ellenére csak két válogatottságig vihette, igaz, mindkét meccsén a kor legnagyobbjai – Puskás, Hidegkuti, Zsengellér – voltak a csapattársai.
Hazai pályafutásának egy csúnya lopási ügy vetett véget. Mint utólag egyértelműen bebizonyosodott, megrövidítette újpesti csapattársait, köztük válogatott társát, Zsengellér Gyulát is. Eltiltották, de ő az emigrációt választotta, Prágába, majd innen nem sokkal később Párizsba ment. Ott tárt karokkal várták, az egyik francia sztárcsapat, a Stade Francais játékosa lett, igazi szupersztárként kezelték, luxuskörülmények között élhetett.
1948 nyarán került Olaszországba, az Internazionale szerződtette le, mint utólag kiderült, igazán jó üzletet kötve. Őrült rajongással szerették, ami nem is csoda, hiszen a milánói csapatnál töltött hat év alatt több mint 130 góllal örvendeztette meg az olaszokat a bal és jobb lábbal is félelmetes lövéseiről híres balszélső. Nyers a fekete-kékekkel 1953-ban és 1954-ben két bajnoki címet nyert, az első idényében a gólkirályságig vitte.
Később megjárta a Rómát is, de lesérült, ekkorra „elfogyott a szufla” is. Ehhez nagyvilági életvitele, italozásai, cigarettázása is hozzájárulhatott: korábbi milánói sikereit már nem tudta megismételni. Olaszországban ezzel együtt a mai napig ismerten cseng a legnagyobb focirajongók körében a neve.
Hontalan – ez a jelző ragadt az évtizedek során Nyers István nevéhez az olasz sajtóban […] Volt ő Pista, Étienne, Stefano, attól függően, Európa melyik országában virradt rá a nap […] Párizs, Milánó, Róma ünnepelt futballcsillaga előszeretettel sütkérezett a rivaldafényben, az életéről fennmaradt fényképgyűjtemény mintha egy hollywoodi színészé lenne: a képeken fényes mosolyú nők, csillogó luxusautók, elegáns éttermek és persze tömött stadionok köszönnek vissza.
(Részlet a könyvből)
A fotókon is látszik, hogy pályafutása alatt és után is luxuséletet élt Olaszországban. Jóképű volt, elegánsan öltözködött, bomlottak utána a nők, amerikai autókkal járt, szenvedélyes kártyás és szerencsejátékos volt. Sok barátra tett szert, Rómában több autós vállalkozása is volt, Milánó belvárosában pedig méteráruboltja és bárja is.
Nem volt túl szerény, ezt egy 1977-es interjúja is alátámasztja, még ha a magáról elmondottak nem is álltak messze a valóságtól:
Szubrett-táncosokat idéző, kiismerhetetlen lábak, villámszerű lefordulások, gyorsulás a szélről befelé, hatalmas bikalövések mindkét lábbal. A szélsők között nem ismerek hozzám hasonlót. Mármint az igaz, vérbeli szélsők között.
A nyolcvanas években egy interjúban mesélt a milánói évekről. Az elhangzottak árnyalják a képet róla, a világháború borzalmai után élni akaró, tehetséges és érzelmes fiatalember jelenik meg előttünk. „Boldog voltam, a vándor végre menedékre talált. Huszonöt évesen úgy éreztem, enyém a világ. Persze értek csalódások is, a fizetésem néha elfolyt, de nem lehet az életben mindig mindent előre kiszámítani.” Így folytatja:
Az én gazdagságomat a baráti köröm jelentette.
Ez az, ami számít: legyen melletted egy barát, akivel bármit meg tudsz beszélni.
Az ötvenes években forgott velünk a világ,
a háború utáni felszabadultság érzésével,
én ráadásul Magyarországról jöttem el.
Élni akartunk!
A kilencvenes évek közepéig Bolognában élt első feleségével, aki kicsapongásai ellenére – bár rendkívül féltékeny volt rá – végig kitartott mellette. Időskorában, a kilencvenes évek közepén első felesége szülőhelyén, Szabadkán telepedtek le. Magyarországra a rendszerváltásig nem tért vissza, de egy családi anekdota szerint annyira vágyott haza, hogy sokszor Budapestre repült, anélkül, hogy kilépett volna a repülőtérről. Beleszippantott a levegőbe, majd a következő járattal hazatért. Nyers István 2005-ben hunyt el, a szabadkai temetőben nyugszik második felesége oldalán. Tavaly lett volna százéves.
| NYERS ISTVÁN – A VILÁGCSAVARGÓ INTER-GÓLKIRÁLY A 64 oldalas, magazinszerű, izgalmas és forrásgazdag kiadvány a Rézbong Kiadó gondozásában jelent meg. A Rézbong sporttémájú könyvek mellett az elmúlt években számos történelmi, szépirodalmi és gyermekzenei kiadvány gondozását is végezte. A minőség garanciája a szerző személye, Csillag Péter is, aki a Nemzeti Sport főmunkatársa. |
Fotók: Nyers István szabadkai házánál és sírja a szabadkai temetőben. Forrás: fft-archivum.nemzetisport.hu
| „Az 1950-es évek olaszországi csillaga, az Internazionale ünnepelt gólkirálya, Újpest, Szabadka, Prága, Párizs, Milánó, Róma és Bologna nyughatatlan hőse a huszadik század talán legizgalmasabb, ám szinte bizonyosan legellentmondásosabb magyar labdarúgója. Siker, pénz, csillogás kísérte útját, eltűnt bankjegyekről, tündöklő luxusautókról, gyönyörű dívákról szólnak az anekdoták. Élvezte a népszerűség minden kiváltságát, miközben látjuk a fél Európát bejáró csodacsatár nehéz pillanatait is: az ózdi bányász Franciaországban született fia, a keleten és nyugaton egyaránt hontalannak bélyegzett világcsavargó évtizedekig kereste a fogódzót a történelem sodrában, a kalandor látszólagos magabiztossága mögött sok esetben kétség, csalódottság rejlett.” (Részlet a Rézbong kiadó könyvismertetőjéből) |
__________
Fotók: inter.it, calcopedia.com, Rézbong Kiadó, fft-archivum.nemzetisport.hu
