A november végi hideggel érkezett az Omega új lemeze, a Testamentum. A magyar rockzene lassan hat évtizede működő együttese szomorú időszakot él, távozott régi hangmérnökük, Nemes László, a billentyűs-zeneszerző Benkő László, és korábbi meghatározó basszusgitárosuk, Mihály Tamás is elhunyt. Ilyen kontextusban egészen más hallgatni a hosszú életutat összegző tizennyolc dalt, amelyek között korábban megjelent és friss szerzemények is hallhatók, illetve egy kuriózumfelvétel is. A 200 évvel az utolsó háború után eredeti, korábban cenzúrázott szövegével, Hangyanép (Szörnyű porszemek) címmel jelenhetett most meg.
A csapat motorja, a koncepció megálmodója, az énekes-producer Kóbor János úgy fogalmazott, hogy „totális rockzenére” törekedtek, s a Dream Theater hatását is megemlítette. Nos, bár progresszív metált tényleg ne várjon senki a lassan nyolcvan körüli őstagoktól, az összehasonlítás azért nem nélkülöz minden alapot. Rendkívül komplex szerkezetű, sűrű, monumentális anyag született; befogadása időt és figyelmet kíván.
Omega: Testamentum. GrundRecords, 2020
A több mint egyórás zenefolyam egészét áthatja az az emelkedettség, amely az Omega korábbi munkáin (Szimfónia & Rapszódia, Oratórium) is jelen volt. Lebegő vokálok, szimfonikus háttérbetétek és sűrűn szőtt orgonaszőnyeg ágyaz meg a magasra hangolt gitároknak és Kóbor megszokott, lágyabb énekének. Olyan, mintha a space rock korszakos Omegát hallgatnánk nagyzenekari kísérettel, mintha nem telt volna el negyven hosszú év a Gammapolis óta.
Ebbe a komplex anyagba egyformán belesimulnak a korábbi dalok újragondolt változatai (Huszadik századi városlakó, Varázslatos, fehér kő, A holló) és az utóbbi évek szerzeményei. Közös bennük a teatralitás, az oratóriumjelleg, és ez a szövegben is visszatükröződik, például a Mennyben az angyal, a Gloria et honor Deo vagy a Halotti beszéd esetében. A dalszövegeket Sülyi Péter és Trunkos András írta, könnyű témákat ezúttal sem nagyon találni. Alapmotívum az egyén magáramaradottsága és kicsinysége a történelem áramlásával, a modern társadalommal szemben, a kiüresedettség érzése. Ahogy az egyik új dalban fogalmaznak: „Jelszót festett a zászlókra a lángoló huszadik század / Évek égtek az arcodra, csak egy álarc maradt mára.” Nehéz kiemelni egy-egy momentumot, olyannyira egybefüggő az album, de talán a Varázslatos, fehér kő himnikus hangszerelése, az orgonaszólóval induló Légy hű magadhoz! és az Álomszínház szimfonikus zárlata tekinthető csúcspontnak.
A Testamentum elvarázsol, felemel és a mélybe ránt, a külvilágot teljesen kikapcsolja. Ha valami homlokráncolásra késztethet csupán, az a keverés minősége. A dobok gépiesnek hatnak, az ének néhol alig-alig kivehető, kásás. Egy zenei legenda a tizenhetedik sorlemezén megérdemelte volna a tisztességes stúdiómunkát.
Bár az albumcím és az Ideje a pontot kitenni című dal is azt sugallja, hogy egy különösen gazdag életmű lezárásához érkeztünk, Kóbor új tervekről is nyilatkozott. Kérdés, van-e értelme tovább, hiszen így is kerek, így is egész az Omega-testamentum.
Mindenki elvan a maga világában, Kukorelly Endre joggal mondja, hogy nincs ez így jól. Új könyve egyfajta manifesztum, a bizonyítéka annak, hogy ő bizony kíváncsi arra, mi történik például a képzőművészetben.
Magyarországon a bölcsődei és óvodai pedagógusok között csupán 0,6 százalék a férfiak aránya, az általános iskolákban a tanárok 15, a középiskolában pedig 33 százaléka férfi egy 2021-es kutatás szerint. Hogyan alakult ki ez a helyzet, és miért van negatív hatással tanárokra, diákokra egyaránt? Mit lehetne tenni a tanári karok nemi kiegyenlítéséért? Németh Szilvia oktatáskutatót, szociológust, a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ ügyvezető igazgatóját kérdeztük.
Közhely, hogy mi a játszótéren nőttünk fel, a gyerekeink pedig már az idejük jó részét a digitális dzsungelben töltik. Lehet ezen sopánkodni, de felesleges. Sokkal inkább az a kérdés, rá tudunk-e találni közösen azokra az ösvényekre, amelyeken még kényelmesen esik a járás. A hogyanról Tóth Dániel pszichológust, a digitális nevelés szakértőjét kérdeztük.
Géczy Barnabás hegedűművész Budapestet és az Operaház koncertmesteri pozícióját hagyta ott, hogy Németország legnépszerűbb szalonzenésze váljon belőle. A második világháború után azzal vádolták, hogy túl szoros kapcsolatot ápolt a náci diktatúra vezetőivel.
A Fortepan 1944 nyarán készült képein rémségek és vidám pillanatok egyaránt megelevenednek.
1987-ben Ceaușescu Romániájából Isztambulon át Németországba emigrált Hajdú Farkas-Zoltán író. Lapunkban megjelent szövegében döntése körülményeit idézi fel.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
