Hangok visznek bárhova

Szöveg: Ádám Rebeka Nóra

Viszonylag kevés szó esik a hazai psy­trance-, goa- vagy acidzenét játszó szcénáról, hiszen sokak fejében egyből valamiféle durva, hallucinogén drogokon flesselő újhippi társaság jelenik meg, ha ilyesmiről hall. Pedig mint minden műfajban, e téren is remek előadóink vannak. Az Óperentzia 2005-ben alakult, nevét a magyar népmesei hagyományban gyakran előforduló világ széle motívumról kapta. Óperencia egy elképzelt ország, az Óperenciás-tenger pedig a határt jelenti az ismert és ismeretlen világ, valóság és fikció között, amit a formáció különböző stílusok határmezsgyéin lebegő hangzásvilága tökéletesen tükröz. Az alaphangzás eleinte a hatvanas évek korai pszichedelikus zenéihez volt hasonlatos, és gyerekkorunk mesezenéivel, jazzes improvizációkkal, némi downtempós beütéssel s az együttes által különösen kedvelt analóg szintis hangzással vegyült.

A formáció két alaptagja Bánházi Gábor és Domokos Tibor. Előbbi a ritmusért és az elektronikus hangzásokért, utóbbi pedig a szintis dallamokért felel. Bemutatkozó anyaguk 2008-ban jelent meg, majd a Budapest Fringe fesztivál megnyerése után olyan zenekarok vendégeként léptek fel, mint a ColorStar vagy a Korai Öröm. 2009-ben az addigi acides-jazzes stílustól elmozdulva One Week címmel egy tisztán elektronikus hangzású albumot adtak ki. 2015-ben pedig egy szibériai archív népdalgyűjtemény ihlette újabb koronggal rukkoltak elő (Trance Ober Enz). A formáció kezdett rátalálni a ma is ismert hangjára: dalai trance-, chill- és dubszínezetet kaptak, ami nagyon izgalmas, a hazai palettán addig szinte ismeretlen zenei miliőt teremtett. Ugyanebben az évben a srácok közös alkotói munkába kezdtek Lajkó Félixszel. A dobszerelés elektronikus alaphangzása a citera népies karakterével kiegészülve fantasztikus végeredményt adott. A közös munka olyan jól sikerült, hogy a 2016-os Ozora fesztivált is ez az alkotói gárda nyitotta meg. Még abban az évben megjelent a banda Far-far away című nagylemeze, amelyen a népzenei körökben jól ismert Csángálló zenekarral, a hazai psyszcénában alkotó Aurafooddal dolgoztak együtt. Nagyjából ekkortól datálható az Óperentzia stílusevolúciójának újabb szakasza: ezúttal az ambient és a psytrance irányába tolódott el, a Far-far away már ízig-vérig psybientlemez volt.

A legújabb, 2020-ban megjelent albumon, amely a Tuatara Psylosophy címet viseli, az előzőkhez hasonlóan sok minden keveredik: a psytrance mellett más pszichedelikus stílusok is feltűnnek, valamint különféle népzenék foszlányai is hangsúlyosan jelennek meg. Az album nyolc számot tartalmaz, a dalok remekül vannak megkomponálva, s nemkülönben remek a lemez felépítése is. Táncolós-taposós trance-ek, elszállós chillek, dallamos downtempók váltják egymást, de akadnak karcosabb, darkosabb hangzású dalok is a korongon. A legmaradandóbb élményt talán az album utolsó dala, a 134 adja, amelyben egy ritka, ám ebben a zenei szcénában egyáltalán nem ismeretlen hangszer, a hang drum varázslatos hangja csendül fel. Talán azért is tud olyan elementáris erővel hatni, mert az ember a végére teljesen átadja a kontrollt a hangoknak, vigyék bárhová. A meditatív, spirálisan kanyargó és kavargó dallamok az album végére magával ragadó zenefolyammá duzzadnak: szó szerint valóság és fikció, ismert és ismeretlen világok között sodródunk.

 

Óperentzia: Tuatara Psylosophy. Zengőkert Records, 2020

Hasonló tartalmak

Magyar költők és egy görög herceg szívét is megdobogtatta Zerkovitz Szidónia

Vajda János Találkozások című verses regényének démoni nőalakját irodalomtörténeti konszenzus szerint Zerkovitz Szidónia ihlette. A csehországi zsidó családban született lány Budapesten próbált szerencsét, s bár a nyelvünket csak itt tanulta meg, magyar irodalomtörténetet és verseket írt – hogy aztán egy görög herceggel kössön botrányosan véget érő házasságot.

Lehet, hogy Szicília mindvégig itt volt az orrom előtt – interjú Jász Attilával

Jász Attila a kortárs magyar irodalom karakteres alakja: költő, szerkesztő, esszéíró. Évtizedek óta ismerjük egymást, ezért is tegeződünk alább. Többször beszélgettünk már interjúformában is, ez alkalommal a baji szőlőhegyen álló házának hátsó teraszán ültünk le egy pohár somlói borral, hogy a mediterrán világról, a tengerről és az utazás misztériumáról merengjünk.

Lakatot temettek a holtak mellé, hogy ne térhessenek vissza?

A visegrádi ferences templom feltárása közben egy gyermek és egy felnőtt csontvázára bukkantak, akik mellé lakatot temettek. Több jel is arra utal, hogy valamilyen babonás szokás következtében hevertek a vastárgyak a halottak mellett – a kutatók nem zárják ki, hogy vámpírhiedelmek miatt temették így őket.

Egy háziasszony sosem csinálja kétszer pontosan ugyanazt – interjú Saly Noémival

Saly Noémi legújabb kötetében ismét csavar egyet a gasztronómia történelmén, és a Duna-deltától az amerikai eszkimók földjéig kalandozva idézi fel azok alakját, akik hozzánk hasonlóan, mégis kicsit másképp „főztek, ettek, éltek, haltak”. A megjelenés apropóján beszélgettünk befőzésről, vendégségről és a fúziós magyar nép fúziós magyar konyhájáról.

KRoNIKA.HU Hírlevél

Légy részese a történetnek!