A kisszebeni Keresztelő Szent János-főoltár ismét teljes pompájában látható a Magyar Nemzeti Galériában. A hazai múzeumi szakma ez idáig minden bizonnyal a leghosszabb, hetvenöt évig tartó restaurálási folyamaton van túl.
Aranyozott, már-már csipkefinomságú fafaragások, magasba szökő, gótikus fiatornyok és szelíd türelemmel várakozó szentek ékesítik a késő gótikus kisszebeni főoltárt: évszázadokkal ezelőtt magától értetődött, hogy a mennyei seregek számára kijáró tiszteletet a színek és formák ez elképesztő gazdagságában tárják a hívek elé. Pusztán mint pazar díszítettségű műtárgyra is nézhetnénk a főoltárra, ám nem vonatkoztathatjuk el tőle a kereszténység gazdag szimbolikáját, a hívek fohászait, alázatos hitét. Ezek avatják e tárgyat szakrális műalkotássá, amely sok száz éven át szolgálta a felső-magyarországi Kisszeben város öntudatos polgárságát hite gyakorlásában.
Öntudatra minden okuk megvolt a kisszebenieknek, hiszen maga Luxemburgi Zsigmond adományozta nekik a szabad királyi városi rangot. 1461-ben hatalmas tűzvész pusztított itt, és a főtéren álló, Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt plébániatemplom számos épülettel együtt a lángok martalékává vált. Mátyás király felkarolta a templomépítés ügyét: 1472-ben Budának kijáró kiváltságokat adományozott a városnak, adóelengedésekkel segítve a templom újjáépítését. A szentélyében felállított főoltár végső formáját Mátyás azonban már nem láthatta, mivel az 1496-ra, a Jagelló-kor elejére készült el.
A kisszebeni hívek minden bizonnyal ünnepélyes arccal álltak átadásakor e lenyűgöző szépségű oltár előtt: a tizenegy méter magasra nyújtózó építmény egykor többemeletes oromzatának csúcsán álló Fájdalmas Krisztus-szobor mintha a magas mennyekből tekintett volna a hozzá imádkozókra. A főoltár városa gazdagságát, egyszersmind persze a királyok kegyeit hirdeti: a predellán, vagyis az oltár dobogóján az arannyal gazdagon borított indák, szőlőfürtök, virágok szövevényében megjelenített két címer a magyar uralkodók adományaiért mond köszönetet.
A főoltár hatalmas szárnyait az egyházi ünnepek során kitárták, így láthatóvá vált a gazdag faragású oltárszekrény, benne a mennyei jelenettel: Szűz Mária aranyos-csillagos köpenyben áll, arcán mennyi békesség, karján a kisded, felette lebegő angyalok tartják a koronát. A Madonna jobbján a templom és a főoltár névadó szentje, Keresztelő Szent János, balján a komoly tekintetű Szent Péter. A kitárt szárnyakon Keresztelő Szent János életének mozzanataiban, a hétköznapi állapotában behajtott oltáron az Apostoli hitvallás képeinek tanulmányozásában merülhettek el a hívek. A szöveget hűen, képregényszerűen követő illusztrációkkal megfestett Credo egyedülálló, ugyanis szárnyas oltáron ilyet ábrázolástípust nem ismerünk. Talán ezért fordulhatott elő, hogy a korabeli ikonográfiát, kompozíciókat követő táblaképek között akad olyan, amely a művész saját elképzeléseit követi. Bizony bátorságra is szükség lehetett ehhez az önállósághoz abban a korban, mikor a mesterek oly szemérmesen hallgattak kilétükről. Így a „Hiszem az egy, szent, egyetemes és apostoli anyaszentegyházat” sor illusztrációjaként gótikus katedrálist, mögé zöldellő, lankás tájat festett a kép piktora.
Géczy Barnabás hegedűművész Budapestet és az Operaház koncertmesteri pozícióját hagyta ott, hogy Németország legnépszerűbb szalonzenésze váljon belőle. A második világháború után azzal vádolták, hogy túl szoros kapcsolatot ápolt a náci diktatúra vezetőivel.
1987-ben Ceaușescu Romániájából Isztambulon át Németországba emigrált Hajdú Farkas-Zoltán író. Lapunkban megjelent szövegében döntése körülményeit idézi fel.
Magyarországon a bölcsődei és óvodai pedagógusok között csupán 0,6 százalék a férfiak aránya, az általános iskolákban a tanárok 15, a középiskolában pedig 33 százaléka férfi egy 2021-es kutatás szerint. Hogyan alakult ki ez a helyzet, és miért van negatív hatással tanárokra, diákokra egyaránt? Mit lehetne tenni a tanári karok nemi kiegyenlítéséért? Németh Szilvia oktatáskutatót, szociológust, a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ ügyvezető igazgatóját kérdeztük.
Mindenki elvan a maga világában, Kukorelly Endre joggal mondja, hogy nincs ez így jól. Új könyve egyfajta manifesztum, a bizonyítéka annak, hogy ő bizony kíváncsi arra, mi történik például a képzőművészetben.
A Fortepan 1944 nyarán készült képein rémségek és vidám pillanatok egyaránt megelevenednek.
Közhely, hogy mi a játszótéren nőttünk fel, a gyerekeink pedig már az idejük jó részét a digitális dzsungelben töltik. Lehet ezen sopánkodni, de felesleges. Sokkal inkább az a kérdés, rá tudunk-e találni közösen azokra az ösvényekre, amelyeken még kényelmesen esik a járás. A hogyanról Tóth Dániel pszichológust, a digitális nevelés szakértőjét kérdeztük.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
