Magyarország vezető művészeti portálját egy alig harminc éves szoftverfejlesztő fiú hozta létre és működteti. Mindenféle jutalék, anyagi haszon és részesedés nélkül. Lukács Dávid főállásban a világ egyik legismertebb nemzetközi pénzügyi cégénél dolgozik, mellette napi egy-két órában kezeli, frissíti a Webgalériát. Megnézi a frissen feltöltött festmények, üvegtárgyak, grafikák, szobrok fotóit, meghívó kódot küld, válaszol a művészek kérdéseire, figyeli az adatlapokat.
Szerintem most mindenki ugyanazt kérdezi: miért?
„Amikor elkezdtem az oldalt, már tudtam, hogy ha lesz is belőle valami, pénzt sosem kérek a művészektől. Sem regisztrációs díjat, sem jutalékot.
Egyszerűen azért, mer ismerem az alkotók anyagi helyzetét. Édesapám festő, sok művésszel állunk kapcsolatban, látom a küzdelmeiket, azt, hogy sokaknak állást kell vállalniuk, hogy megéljenek.
Azt is tudom, hogy a galériák gyakran negyven-ötven százalékos jutalékot kérnek tőlük. Ez nem az a közeg, ahonnan hasznot remélhet az ember.”
Az oldal ötlete is egy művészeti társaság összejövetelén vetődött fel néhány éve. „Ez a szentendrei Ikon Csoport, ahol egy karácsonyon arról beszélgettek, hogyan lehetnének jelen az internetes térben. Volt ugyan egy kezdetleges oldaluk, de azt frissíteni sem lehetett, kérdezték, nem tudnék-e segíteni.
Elkezdtem gondolkodni, keresgélni. Először, legalább fél éven át azt térképeztem fel, milyen meglévő oldalak léteznek, nincs-e olyan, ahová csatlakozni lehet. Nemzetközi oldalakat is kerestem, a legnagyobb ezek közül a Saatchi Art, azon vagy százezer művész van fent, több tízmillió műtárggyal. Nem jó megoldás, mert túl nagy, túl zsúfolt, az életben nem találják meg a magyar művészeket a tömegben. Ráadásul már azért is fizetni kell, hogy az ember nézelődjön. Felugró ablakok, hírlevél – bonyolult és átláthatatlan.”
A kódírással megkezdődött a munka, majd 2022 szeptemberében elindult az oldal, éppen akkor, amikor Dávid belépett a híres világcégbe. Értelemszerűen először a szentendrei alkotók regisztráltak, majd egyre többen az országból. Egy darabig keresgélt, és levelet küldött a művészeknek, ma már inkább ők jelentkeznek, mert elterjedt a híre. Jelenleg 720 művész képviselteti magát a munkáival, hozzávetőlegesen tizenegyezer műtárggyal.
Közben a letisztult és minden bravúroskodás nélküli nyitólapon a „Közös online tér a művészeknek” feliratot felváltotta a jelenleg is olvasható bemutatkozás:
Ez nem szerénytelenség vagy dicsekvés, hanem tény. A művészadatbázist tartalmazó Artportál megszűnése után – azóta újra indult, de adatbázis nélkül – a Webgaléria úgy a legnagyobb, hogy az egyetlen is.
„Vasárnapi festőket nem szeretnék meghívni az oldalra, de azt sem, hogy túl zárt legyen. Mivel nekem nem ez a szakmám, két művész segít dönteni a jelentkezőkről, ők a kezdetektől mellettem vannak, igaz, a három év alatt az én ízlésem is fejlődött annyit, hogy már látom, mi az érték. Vannak kedvenceim is, de persze nem mondom meg, kik. Csak annyit, hogy a modern irányzatokat kedvelem – szeretem, ha egy munkának van valamilyen, akár olvasható társadalmi üzenete is.”
Kossuth- Munkácsy Mihály- és Barcsay-díjasok is vannak a Webgalérián, csak néhány név közülük: Sárkány Győző, Orosz István, Eifert János, Erős Apolka vagy Bánki Ákos. A fiatalok különösen lelkesek, és szerepelnek erdélyi, felvidéki, Németországban élő magyar alkotók is.
„Nagyon fontos, hogy ez az oldal nem akar vetélkedni a galériákkal – szögezi le Dávid. – Az elején több művész azért nem akart regisztrálni, mert kizárólagos szerződése volt egy galériával. Ezért létrehoztam a művek adatlapjánál egy külön kategóriát, ott fel lehet tüntetni, hogy galériánál van, múzeumban, esetleg magántulajdonban, sőt át is lehet kattintani az adott intézmény honlapjára.”
A képzőművészet sztárjait megtalálják a vevők, nekik nem gond értékesíteni a munkáikat, de sok festő, szobrász, iparművész napi szinten folytat kőkemény harcot, hogy eljusson azokhoz, akik értékelik a munkáit, és így abból tudjon megélni, amihez igazán ért.
Jó hír, hogy számos eladás történt már a felületen keresztül. Műgyűjtők és művészetkedvelők már rég felfedezték az oldalt, de mindenki másnak is jó hír, hogy itt szabadon böngészhetnek, nem kell erőszakos hírlevél-feliratkozásokon, sütik elfogadásán, felugró reklámablakokon átverekedniük magukat. Bármilyen furcsa, ez az oldal valóban önzetlenül és érdek nélkül, az alkotók támogatására jött létre.
„Még egyetemistaként dolgoztam egy informatikai cégnél, mielőtt elkezdtem volna az oldal készítését, megkerestem a vezetőjét, hogy tanácsot kérjek. Ő mondta, hogy egy munkánál legjobb három szempontot figyelembe venni: lehet-e tanulni belőle, keresni vele, illetve segíteni vele másokon. Ha e háromból kettő teljesül, akkor érdemes belevágni. Ők egyébként végig támogattak, többször kérdeztem a véleményüket, így támogatóként szerepelnek az oldalon.”
