„Miért érezzük egyre magányosabbnak magunkat?” – nyitotta a beszélgetést a Brain Bar 2025-ön a panel. Erdei Katalin szerint a városi élet paradoxona, hogy bár fizikailag közel vagyunk egymáshoz, gyakran elszigetelődünk. Az oktatásban és a munkahelyeken az egyéni teljesítményt jutalmazzák a csapatmunkával szemben, így a segítségkérés és -nyújtás képessége gyengül.
Baán Izsák bakonybéli bencés perjel a kulturális és spirituális kontextusra hívta fel a figyelmet. C. S. Lewis The Great Divorce című művére hivatkozva rámutatott: a fogyasztói mentalitás az azonnali kielégülést kínálja, miközben az igazi kapcsolatok erőfeszítést és áldozatot igényelnek.
Egy igaz barát vagy egy házastárs nem gyűjthető össze úgy, mint egy tárgy. A kapcsolódás munkát kíván, adni kell, nem csak kapni, és erre ma kevesen készülnek fel.
Varga Virág szerint a mai kultúra az önmegvalósítást és az önállóságot hangsúlyozza, ami a közös célok rovására megy. A közösségi média látszólag sok kapcsolatot teremt, de mögötte gyakran rejtett magány van. „A magány nem pusztán arról szól, hogy egyedül vagyunk, hanem arról a különbségről, ami a vágyott és a tényleges kapcsolatok között van.”
A paneltagok a gyakorlati megoldásokról is beszéltek. Erdei Katalin szerint a vezetők feladata, hogy olyan csapatokat építsenek, ahol a tagok egymásért felelősek, akár apró gesztusokkal, akár közös programokkal. Varga Virág az osztályon belüli mikrokultúrákat emelte ki, ahol az egymásra figyelés és az ítélkezésmentesség segít a diákoknak érezni, hogy számítanak. Baán Izsák kiemelte a szerzetesi közösség struktúráját: heti találkozók, közös séták és szabadidős programok biztosítják a folyamatos kapcsolódást.
A beszélgetés kitért az iskolák és munkahelyek szerepére is a közösség kialakításában. Varga Virág kritizálta, hogy a tantermek és udvarok ritkán támogatják a kapcsolódást. Erdei Katalin példákkal illusztrálta, hogyan váltak a vállalati egészség- és sportprogramok tartós kis közösségekké.
Baán Izsák a kolostorokat és zarándoklatokat ajánlotta „harmadik helyekként”, ahol a fiatalok intézményes nyomás nélkül találhatnak közösséget.
A paneltagok a közösség lényegét is elemezték. Baán szerint a közösség első jele a kölcsönös gondoskodás: „Az első bizonyíték a civilizációra a gyógyított csont – annak jele, hogy valaki ott maradt a sérült mellett.” Erdei a bizalmat és a hosszú távú elköteleződést emelte ki, Varga pedig a közös célok és értékek erejét.
Végül arról beszéltek, mit tehet az egyén a kiszorultak bevonásáért. Erdei a kezdeményezőkészség csökkenését emelte ki, Baán az autentikus kapcsolódást javasolta, Varga pedig a próbálkozás és nyitottság fontosságát hangsúlyozta: ha egy közösség nem működik, érdemes tovább keresni a megfelelő helyet.
A beszélgetés zárásaként mindenki egyetértett abban, hogy bár a magány valódi kihívás, tudatos erőfeszítéssel, nyitottsággal és kitartással képesek vagyunk bizalmon, kölcsönös támogatáson és közös értékeken alapuló közösségeket építeni.
