Szöveg: Ferenczi-Bónis Orsolya
Fotó: Hölvényi Kristóf
A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet kastélyosdombói modellprogramja több szempontból is egyedülálló, eredményességét az eltelt kilenc év számos sikertörténete bizonyítja. A program alapgondolata a szervezet filozófiájából fakadóan az, hogy a segélyek osztása nem jelenthet önmagában megoldást, úgy kell segítséget nyújtani a rászorulóknak, hogy azzal visszavezessék őket a munka világába, és képessé tegyék az önálló és aktív életre. „Ha kizárólag segélyt adnánk, azzal egyenlőtlenségi viszonyt teremtenénk – hangsúlyozza Rácsok Balázs az Ökumenikus Segélyszervezet szociális igazgatója –, ha viszont úgy adunk, hogy a másik fél is bele tudja tenni az energiáját, eredményesebb lesz a segítségnyújtás.”
RÁCSOK BALÁZS
1994-től dolgozik a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnél. Több éven keresztül dolgozott családok átmeneti otthonában, majd e terület országos módszertani központját vezette. Szociális és fejlesztési igazgatóként 2014-től végzi munkáját, feladata a segélyszervezet hazai intézményi hálózatának a koordinálása, hiánypótló szolgáltatások kialakítása, modellprogramok beindítása
A program története egy épülettel kezdődött 2013-ban, amelyet a Somogy Megyei Önkormányzat bocsátott a szervezet rendelkezésére. „Mivel adva volt a mezőgazdasági terület is, úgy döntöttünk, hogy olyan átmeneti otthont hozunk létre a családoknak, ahol állattenyésztésre, növénytermesztésre is van lehetőség, és olyan motivációs rendszert építhetünk fel, amely arra ösztönöz, hogy önként vállalják a részvételt a programokban” – magyarázza a szociális igazgató. Ha például a szülők képzéseken vesznek részt, úgynevezett tallérokat kapnak, amelyeket használt bútorra, élelmiszerre, minőségi ruhaneműre válthatnak be. A tanultaknak nagy hasznát látják kiköltözéskor is, amikor továbblépnek a szervezet sorsfordító házaiba, amelyekben akár hosszú távon le is telepedhetnek, és önálló életet élhetnek.
Rácsok Balázs alapvetőnek tartja, hogy a motivációs rendszert sem ők határozzák meg, hanem beszélgetések eredményeként alakul ki, hiszen ha a résztvevőket már a rendszer kialakításába be tudják vonni, még elkötelezettebbé válnak az iránt, hogy fenn is tartsák. Az öngondoskodás része, hogy aktívan részt vesznek a munkában, megismerik a folyamatokat, és megtanulják azt is, hogy az életben bizonyos cselekedeteknek csak évek múlva lesz következményük.
Mialatt tanulnak, heti visszajelzést kapnak a teljesítményükről, és egyre felelősségteljesebb feladatokat bíznak rájuk. „Látni kellene a tekintetét, amikor valakit megbízunk például a fóliasátor öntözésével. Egyből kihúzza magát, mert olyan feladatot kapott, amit már rá merünk bízni. Ez pedig katalizátorként hat az életében, különösen, ha addig azt kapta mindenhonnan, hogy ingyenélő, semmirekellő, nem lehet rá számítani. Itt egy védett rendszerben folyamatosan pozitív megerősítéseket kapva elkezdheti újrafogalmazni a saját és a családja életét.” A bekerülő, sokszor többszörösen traumatizált gyerekeket a segélyszervezetnél működő, Kapaszkodó nevű komplex fejlesztőprogramban mérik fel, és ez alapján dolgozzák ki számukra a terápiás vagy fejlesztési lehetőségeket.
Az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai hisznek abban, hogy az öngondoskodás gyakorlása a hozzá kapcsolódó támogatási rendszerrel képes a rögzült minták eltüntetésére, mert mindenkiből előhívható a felelősségtudat, és képessé válhat józanul mérlegelni és dönteni – bár előfordul, hogy erre akár hosszú éveket kell fordítani.
Egy valóságos angol lány és egy fiktív magyar orvos szerelmének története archaizált nyelven, letehetetlenül. Széchey Ritával a könyve miatt ültünk le beszélgetni, de kiderült: az ő története is könyvbe kívánkozik.
Minden történetnek meg kell adnunk az esélyt arra, hogy tanítson, elgondolkodtasson, vagy épp kapcsolódási pontot nyújtson, hiszen magunk is e történetekből épülünk fel. Egy „renitens” baranyai lelkész történetének folytatása következik.
A Vándor Meseút ládikái oda is elviszik a meséket, ahol a madár se jár, és olyan elvont témákat is megnyitnak a segítségükkel, mint a gyerekjogok vagy a teremtésvédelem. Tátrai Vanda metamorphoses meseterapeuta és csapata ingyen elérhető kiadványban is közzé tette a módszer eddigi eredményeit.
Székesfehérváron, egy belvárosi társasház udvarán van az a miniváros, amelyen szerelvények zakatolnak keresztül, van lakó- és ipari övezete, vízimalma, kosárlabdapályája, százhúsz lakója és hatalmas rajongótábora.
Valamikor réges-rég, hajdanában, amikor az órák számlapján még csak egyetlen mutató járt körbe…Kezdődhetne így egy mese, de most igaz történet következik. Megnéztük a székesfehérvári óramúzeumot és mestersége címerét, az órajátékot.
Minden történetnek meg kell adnunk az esélyt arra, hogy tanítson, elgondolkodtasson, vagy épp kapcsolódási pontot nyújtson, hiszen magunk is e történetekből épülünk fel. Egy „renitens” baranyai lelkész történetének folytatása következik.
