Kós Károly (1883–1977) szerteágazó építészeti tevékenysége végigkísérte a 20. század nagy részét. Pályája elején, az első világháború előtt az ún. „Fiatalok” csoportjának vezető egyéniségeként az akkor virágzó magyar építészet több remekművét tervezte (Fővárosi Állat- és Növénykert pavilonjai, zebegényi római katolikus templom, sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum), majd otthont épített magának és családjának Sztánán, az erdélyi Kalotaszeg régióban. Varjúvár néven ismertté lett saját háza ma igazi zarándokhely – olvasható a mucsarnok.hu oldalon.
Az első világháború idején készített munkái (IV. Károly koronázási ünnepségének díszlettervei, József főherceg vadászkastélyának terve) és törökországi tanulmányútja után egy ideig az erdélyi politikában is aktív volt, 1925-től pedig a magyar kisebbség újjáépítésén fáradozott, erre irányult építészeti, publicisztikai, műemlékvédelmi és tanítói munkája. A két világháború közötti időszakban tevékenységének egyik központja Sepsiszentgyörgy volt, ahol az általa tervezett és 1912-ben felépült Székely Nemzeti Múzeum közösségével együttműködve számos építészeti, néprajzi munkában vett részt. Ebben a városban épült meg Kós Károly legtöbb középülete és városi lakóháza.
Saját házának tervezésével párhuzamosan írásaiban és terveiben megjelenik a gazdálkodó ember alakja, aki minden lehetséges értelemben műveli a kalotaszegi tájat – és szükség szerint minden eszközt megragad annak védelmére. Kós meghatározta a kalotaszegi és az erdélyi kultúrtáj fogalmát, és ennek szolgálatába állította tehetségét és tudását. A falusi és kisvárosi emberek, valamint a református egyház megrendelésére számos épületet tervezett, munkássága több generáció életére gyakorolt hatást. Bár kimaradt az építészeti élet főáramlataiból, életműve mégis rendkívül következetes és máig példaértékű.
A magyar építészet napja – 140 éve született Kós Károly | Magyar Krónika
Kós Károly építész, polihisztor szellemi öröksége előtt tisztelegve az Országgyűlés december 16-át a magyar építészet napjává nyilvánította. Az idei évtől e napon adják át az állami építészeti díjakat, és új elismerésként a Kós Károly-életműdíjat is mint a szakma legnagyobb elismerését.
A tárlat eredeti tervek, archív fényképek, kortárs ábrázolások és dokumentumok segítségével mutatja be a fiatal építész korai remekműveit. Korabeli publikációk és saját írásai révén jelennek meg víziói és eredményei. Munkássága a 20. század elején az utolsó kézműves kísérletek közé tartozik, s ma is érvényes módon arra figyelmeztet, hogy természet és ember nem külön világban létezik: az ember az univerzum szerves része, és saját világát csak a természetet tiszteletben tartva tarthatja fenn.
Nyitókép: Wikipedia / Csomafáy Ferenc
