Bár e ponton külön írást tudnék szentelni az íz- és illat­emlékeknek, maradjunk csak a fotográfiánál. Ha végigböngésszük ezt a válogatást, a legfontosabb közös nevező az, hogy a felvételek szereplői minden esetben a gyerekek. Akik csak azért nem lehettek a fotográfia 19. századi születésekor a képek főszereplői, mert ficeregtek és mocorogtak, és ez a tulajdonságuk az akkor még több másodperces expozíció miatt fellépő bemozdulásos életlenség okán alkalmatlanná tette őket a tökéletes modell szerepére. Ám a gyors technikai fejlődés következtében hamar változott a helyzet, és a szülők, nagyszülők, közvetlen hozzátartozók legnagyobb örömére a gyerekfotók diadalmenete ma is tart. Sőt, a képdömpingek korában a gyerekfotók népszerűsége a házi kedvencek fotóinak népszerűségével konkurál – jelentsen ez bármit is.

A Fortepan-felvételekből szemezgetve legalább ennyire meghatározók a különbözőségek is, amelyek révén korok és rendszerek, stílusok és szokások, valamint viselkedési minták folytonos váltakozásai tapasztalhatók meg: egy évszázad elevenedik meg a szemünk előtt. A század első harmadában a fotó valamiféle úri, polgári huncutságnak számított a nem professzionálisan, hanem passzióból fényképező fotográfusok számára, és ez a gyermekfotók jellegzetes családi idilljében is megmutatkozik. Az is szembetűnő, hogy a még keresetlenül elkapott pillanatok esetében is találunk a gyerekek mozdulatai­ban némi rendezettséget és tartást, ami nemcsak a technika időigényességével, de a kor szokásaival is magyarázható.

Bár a nevelési gyakorlatok és minták sokat oldódtak a negyvenes évek közepéig, a szofisztikált polgári ünnepélyesség az 1945-ös impériumváltásig és a gyökeres társadalmi változásokig általános képletként maradt meg a felvételeken. A népi demokráciának nevezett társadalmi kísérlet a fotó demokratizálódását a valóságban is elősegítette, ami a gyerekfotók esetében az igényes beállításoktól a propagandisztikus felvételeken át a feltűnően slampos együttállásokig terjedt ezekben az évtizedekben. A képeket látva egy azonban örök: a gyermeki lélek őszinte és keresetlen megnyilvánulásai semmit nem változtak az elmúlt évszázadban. Csupán a folyamatosan változó keretek adtak hozzá mindig valami újat és mást ahhoz a világhoz, amelyben megmerítkezve mindannyiunkat megérintett az örökkévalóság és az állandóság érzése.