Fel-alá járkálok a szülőszobán, karomban Dorottya lányom, rejtelmek, ha zengenek, érzem a kicsi súlyt, ringatom, sírva-mosolygás, mosolyogva-sírás, könnyeim folyammá egyesülnek, folyamodnak teérted, ha már szeretlek téged, pedig azt se tudom, ki vagy, sose láttalak, mégis tudom, ki vagy.
1976, Kassák Klub, a Sebő együttes táncháza, Sebő Ferenc
Lackfi János (1971, Budapest) József Attila- és Prima Primissima díjas költő, író, műfordító. Rovatunkban ismert embereket kérünk arra, meséljenek egy magyar dalról, ami valamilyen okból fontos számukra
Karomban Johanna lányom, feleségem vajúdástól kimerülten alszik az ágyon, miből lesz a cserebogár, szól a szem és szól a szív, utcán szültünk, aszfalton, ilyen nincs, és mégis van.
Karomban Ágnes lányom, körbe és körbe, bebújtattál engemet talpig nehéz hűségbe, zümmögöm, dünnyögöm, én vagyok az egyetlen ember, akire szüksége van, bár vannak profibb gyermekápolók.
Az inkubátorban Julcsi lányom, dudorászom neki az üvegen keresztül, őrt állok, mint mesékben, tekintetemmel megtartom, tekintetemet ő tartja meg, egyedül a jelenlétemre van szüksége, mást nem adhatok, annak láthatatlan anyagába bugyolálom.
Az első kicsit, Simont még nem kaptam kezembe, rendnek kell lennie, apukának folyosón a helye, nem császkálunk be koszos lábbal a születés szentélyébe, ahol a főpap a méltóságos doktor úr, szava perzsel, mint az eleven tűzláng.
A másodikat, Margitot becsúszó szereléssel elértem, de felvenni nem szabadott, csodáltuk feleségemmel, milyen tökéletes, odakinn hatalmas szempillányi pelyhekben hullani kezdett a hó, november közepi csoda, hófehér ágyruhák lógtak körülöttünk színházi elválasztó falakként, szól a szellő, szól a víz, elpirulsz, ha megérted.
Johannánál ugrottam a rangsorban, én lettem a doki, az utcán csapott le ránk a természetes születés, ketten kaptuk el őt, ingembe burkoltuk, azt vettem fel aztán az esküvőjére, egész jól kijöttek a vérfoltok, bár látszik a vásznon, hogy nem makulátlan.
A Sebő zenésítette József Attila-verset számtalanszor énekeltem újszülött gyermekeim súlyát hordozva, mentve karomban a kicsi életet, lángot törékeny cserépedényben. Julcsi élete első nyolc hónapjában „karbantartást” igényelt, addig üvöltött, míg az orvosok rá nem jöttek, gyulladásban van az emésztőrendszere.
Eredetileg szerelmes dal, de az élet adományáért való hála zsoltáraként is működik. Zenghet-e nagyobb rejtelem, mint a titokzatos, még ki nem bontakozott sorsoké? Lepilinkézik az égből a létezés, gumitestbe csomagolva, karja-lába mozog, kisujja hegye is mozog, mosolyizmai működnek. Mi ez a döbbenet? Falatka Isten kiszakítva, gügyögéssé aprózva, tejbegrízbe aprítva, tejesen hamvas bőrrel bevonva.
A hatalmas folyam semmi kis erecskéje bukdácsolva megindul, medret tör magának a vadonban. Ez őrültség, ne hagyjuk, nem szabad! Milyen törékeny, ki van téve esőnek, szélnek, egy fuvallat megárt neki! Ekkor jön, hogy engem állítottak mellé őrnek, hogy talpig nehéz hűségben. Ha már szeretlek téged!
Sebő hozzátoldotta a refrént, ami már nem József Attila szövege, annál sokkal ősibb, DOM-DOM, DOM-DANA DOM, a frissen született még pontosan érti ezeket a szótalan szavakat, jelentésük megtalálható az enciklopédiában, ott keressétek valahol a DÖMDÖDÖM környékén.
Hajdú Farkas-Zoltán regényfolyamában a pálfordulásokkal és egyszerre jó és rossz szereplőkkel teli közép-európai történetek mellett saját és családja életét is meséli. Az íróval a kézírás fontosságáról, a posztmodernről, a progresszív és a konzervatív irodalomról beszélgettünk, és arról is, miként interjúvolta meg a világhírű filozófust, Hans-Georg Gadamert.
A magyar festészet különutas alkotója volt Anna Margit, akinek művészi evolúciója szorosan összefonódott megrázó élményekben bővelkedő személyes sorsának alakulásával.
Klasszikus magyar és amerikai rajzfilmfigurák jelennek meg a budapesti utcák falaira kiragasztott paste-up graffitiken, amelyeket a máig névtelenségbe burkolózó street art alkotó, 0036mark készít a múlt évtized vége óta.
Kobza Vajk erőlködés nélkül teremt minden képzeletet megragadó saját univerumot, mely semmi máshoz nem hasonlítható. Legújabb albuma, a Csillanás olyan emlékeket, érzéseket, történeteket hív elő, melyekről a zajba fulladó világunkban már egészen elfeledkeztünk.
Húsz évvel ezelőtt jelent meg az Ismerős Acok Egy a hazánk című lemeze, mely azóta is mérföldkőnek tekinthető – szélsőséges gondolatoktól mentesen, ma is érvényes és használható módon buzdít a határokon átívelő hidak építésére. Érdemes újrahallgatni.
A kortárs irodalmi élet nagy adósságot törlesztett azzal, hogy a 2003-as összegyűjtött versek után két évtizeddel Szécsi Margit lírai életművéből ismét kapunk egy válogatást Bicskám és szívem kinyitva címmel.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
