A MÜPA, a Hagyományok Háza és a Magyar Állami Népi Együttes közös produkciójaként létrejött előadás, a Csodaváró Betlehemes idén is ünnepi hangulatot varázsol a színpadra. A minden évben újat mutató zenés-táncos előadást idén december 21. és 29. között összesen kilenc alkalommal láthatjuk, délelőtti és délutáni időpontok közül is választhatunk. A téli népszokások és keresztényi hagyományok ötvözésével a néhol tréfás, máskor magasztosabb hangvételű esemény mesés utazásra hívja nézőit, ahol hét képben elevenednek meg előttünk advent utolsó napjának kora hajnaltól késő estig lezajló pillanatai. Az előadást idén is a Müpában rendezik meg, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem lenyűgöző atmoszférája teszi még emlékezetesebbé a produkciót.

Az első képben hótündérek hajnali varázslata, a téli világot idéző kékes-ezüst fények játéka, hóemberek mókás tánca és a jégkorcsolyázók bája hív különös utazásra. A „Karácsony hajnala” és a „Téli játékok” című epizódok a várakozás izgalmát és a közösség örömét mutatják be, míg a „Hóember-találkozó” humoros és szerethető karakterei könnyed pillanatokat csempésznek a történetbe. Táltos paripák és száncsengők hangjai keverednek az angyali kórus szólamaival. A „Száncsengő” és a „Süssünk, süssünk valamit” című képes fejezetekben az ünnepi készülődés meghitt mozzanatai kapnak helyet. Hócsatározások, mézillatú sütemények és karácsonyfa-állítás készíti elő az előadás fénypontját, a betlehemezést.

A magyar misztériumjáték ismerős jeleneteit és dallamait a táncosok koreográfiája teszi még látványosabbá. A „Betlehemesek” és a „Szép karácsony” című jelenetekben a műsor szereplői összegyűlnek a színpadon, hogy közösen éljék át a Megváltó születésének csodáját.

Gárdonyi Géza Fel nagy örömre című, ünnepváró verse mellett hallható lesz Szabó T. Anna költőnő Hóhullásban című verse és Michael Praetorius, német zeneszerző Terpsichore, musarum aoniarum quinta gyűjteményéből a No.21 Suit de Gran Ballet-ből egy részlet. A gyűjtemény a világi barokk zene egyik legjelentősebb korabeli könyve. Tánctételeiben ugyancsak ötvöződik a barokk világi hangzása a liturgikus dallamokkal. Az ünnepi mulatság része a megnyugvás és az elcsendülés. A fináléban a nap éjszakába fordul, amikor már „csak a hó, a hó, a hó muzsikál.”