A nyitóképünkön olcsó cípőért állnak sorba az emberek 1917. április közepén Budapesten, a Münchengrätzi Cipőgyár Kossuth Lajos utca 15. szám alatti üzleténél.

Az 1917-es év rengeteg fordulatot hozott a Nagy Háború történetében. Ez év áprilisában tért például haza Oroszországba, pontosabban Petrográdba Vlagyimir Iljics Lenin egy német vonaton. Az országot megmozgató februári forradalom hírére tért haza a későbbi kommunista ideológus, vezető, akinek vezetésével a bolsevikok átvették a hatalmat a cári Orosz Birodalom felett, majd következő évben különbékét kötöttek a németekkel, ezzel felszámolva a keleti frontot.

Ugyancsak 1917-ben, április 6-án, nem sokkal a kép készülte előtt lépett be a háborúba az Amerikai Egyesült Államok, ezzel felborítva a nyugati front erőviszonyait, elősegítve hosszútávon az antant győzelmét és a császári Németország kifulladását.

A Münchengrätzi Cipőgyár

Visszatérve a képhez, a Münchengrätzi Cipőgyár igencsak elismert és jóhírű cégnek számított a korban. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum oldalán részletes leírást is találunk a Kossuth utcai üzletről.

A kiváló minőségű bőrből, javarészt kézzel készített cipőiről híres, bécsi székhelyű cég 1912. április 4-én nyitotta meg budapesti fióküzletét a Kossuth Lajos utca 15. földszintjén. A sajtó így számolt be az eseményről:

„A Münchengrátzi Czipőgyár Részvénytársaság ma délután 6 órakor nyitja meg a Kossuth Lajos-u. 15. sz. házban elegáns ízléssel berendezett uj főüzletét, a hol a közismert elsőrendű czipőgyártmányok négyféle egységárban 12.50, 16.50, 20.50 és 24.50 koronáért kerülnek minőség szerint eladásra. Mind a négy minőség a czég saját gyártmánya és úgy az anyag jósága, mint a munka kitűnő volta és az elegáns szabás tekintetében minden más gyártmánnyal szemben versenyen kívül áll. A szabott egységek árak pedig a legjobb biztosítékot nyújtják arra, hogy a közönség megfelelő árért megfelelő árut is kap.” (Az Ujság, 1912. április 4. 13. p.)

A csehországi Münchengrätz a 19. század közepétől jelentős kézművesiparral rendelkezett. Kiemelkedőnek számított a szőnyegszövés, cipő-, cukor- és sörgyártás. A münchengrätzi cipőkészítés hagyományos kézműves technikára épült, amely évszázadok óta létezett Ausztriában. A „cipők egész Európában rendkívüli népszerűségnek örvendtek, mert minőségi anyagokból készültek, elkészítésük pedig magas szintű szaktudást igényelt. A münchengrätzi cipőket általában egyszerű, letisztult forma és kevés díszítés jellemezte.

Cipőszüret

Az első világháború alatt, 1917-ben kormányrendeletben szabályozták a háború előtt készült termékek eladási árát. A Cipőközpont intézkedése a kormányrendelet alapján a háború előtt készített és még akkor is raktáron elhelyezett cipőkészletek árát akképpen maximálta, hogy a beszerzési árhoz csak bizonyos üzleti hasznot lehetett hozzászámítani. Ezzel a lépéssel a vásárlók számára igen kedvező kényszer-eladást idéztek elő. Ennek köszönhető a fotón is látható tömeg a bolt előtt.

A korabeli lapok így tudósítottak a helyzetről:

„Ostrom a czipőboltok előtt. Reggel hat órától délutáni félkettőig ma is olyan volt u Kossuth Lajos-utcza felső vége, mintha tüntetők tartották volna megszállva. A Münchengrätzi czipőgyár pesti fiókja előtt állt a tömeg, ezernél is többen s egymást tiporva, taposva igyekeztek az emberek a szűk boltajtó elé jutni.

A két kirakat olcsó árakat hirdetett Antilopbetétes női félczipő 17 koronáért, magasszáru lakkczipő 24 koronáért, negyvenkettőért divatos férficzipő, mind-mind olyan ár, a melynek jó másfél éve hogy csodájára járnak az emberek.

Az üzlet előtt a rendőr nem bírt a tömeggel, sem a boltban a segédek nem győzték a kiszolgálást; mindenki maga választott, a hóna alá kapta a czipőt és a pénztár előtt a főnöknek kellett ügyelnie, hogy fizetés nélkül senki se távozzon. Olyan ember nem akadt, a ki vásárlás nélkül ment volna ki az üzletből. Az olcsó czipők gyorsan fogytak. Előbb a női czipők keltek el, azután a normális lábú férficzipők, közben pedig az utczán szaporodott a tömeg, már a közlekedés is megakadt, a gyalogjárón pedig egészen a Nemzeti Kaszinó épületéig mozdulni sem lehetett.

Ekkor jött a kerületi kapitányságról tizenkét gyalogrendőr és Cseh Béla felügyelő sok ügygyel-bajjal négyes sorokba sorakoztatta a népet. A vásárlók oszlopa elnyúlt a Szép-utczán túlra is. Külön csoportban a katonák álltak, őket még a rendőrök sem tudták sorba parancsolni és ezért a térparancsnokságról rendeltek ki egy szakasz szuronyos bakát, a kik frontot álltak a bolt előtt.

Odabenn az üzletben pedig egyre fogytak a czipők, a melyek a háború előtti raktárból valók, már nem volt más, csak 35-ös számon aluli és 42-esen felüli, de az utczán még ekkor is türelmesen állt nagykalapos hölgy a fejkendős asszony mellett, hivatalnokember a napszámossal egy sorban, a rendőrök hiába hirdették ki, hogy már elfogytak a normál-czipők, öt-hatszáz ember még mindig várt a bolt előtt.

Végre a rendőrfelügyelő lovasrendőrökért telefonált, ezek felnyargalak a gyalogjáróra és nyomták vissza a népet a kocsiutra.

Egy órakor tábla került a kirakatablakra, hogy az árusítást délután folytatják, délután meg bezárták a boltot, mert elfogyott az olcsó czipő. Hasonló ostrom volt. a Kígyótéren, az Amerikai czipőóruház előtt, a Mehmed szultán-uton a Borndorf czipőüzlet előtt. Itt elnyúlt a czipővásárlók frontja a Kálvintéren át a Kecskeméti-utczába s hiába volt a rendőrség minden figyelmeztetése, hogy ezer ember úgy sem kerülhet ma sorra, a hatalmas tömeg kitartott a sorban, mig csak be nem zárták az üzletet, hogy holnap újból megkezdődjön a czipőostrom. (Az Ujság, 1917.  április 18. 8. p.)

„Cipőszüret. A cipőárak maximálásáról szóló rendelet életbelépésével egyidejűleg a Cipőközpont arra kötelezte a cipő üzleteket, hogy a náluk raktáron lévő, vagy pedig szándékosan visszatartott békeidőbeli árut eredeti áron kell eladniok. A már szinte el is felejtett jó békeidőkből való cipőkből legnagyobb raktára a Münchengraizi Cipőgyár Részvénytársaságnak volt, a melynek a Kossuth Lajos-utca 15. szám alatt lévő üzletét tegnap és ma valósággal megrohanta a közönség.

Már korán reggel hangos volt a cipőüzlet Kossuth Lajos-utcai frontja a Magyar-utcától egészen a Szép-utcáig. Egyre szaporodott a cipőre váró tömeg, a mely tömött sorokban állotta el a járdát, úgy hogy egy szakasz rendőrt kellett kivezényelni a rend fenntartására. A rendőrök négyes sorokba állították a tömeget és turnusonkint eresztették be az üzletbe. Nagyobbára nők és katonák várakoztak az olcsó és jó cipőre, benn az üzletben azonban az a kellemetlen meglepetés érte őket, hogy a legjobban keresett cipők már elfogylak és csak azok juthattak cipőhöz, a kiknek a lába meghaladja a normális mértéket. Az üzlet leginkább csatatérhez hasonlít. Egész tömeg szolgálaton a cipők között. A ki be tud jutni, miután a kiszolgáló személyzet képtelen a keresletet kielégíteni, önmagát szolgálja ki, mint valami automata-büffében. A cégfőnök a melankólia hangján diktálja be az árakat; 21 korona 40, 26 korona, sőt 20 koronás árak is előfordulnak. A nagy tumultusban akadnak, a kik még ennél is olcsóbb áron akarnak cipőhöz jutni, s egy-egy észrevétlennek hitt pillanatban megkísérlik szó nélkül zsebrevágni a zsákmányt. A főnök kijelentése szerint a mostani konjunktúrát véve alapul, körülbelül ötvenezer korona a kára, veszteség azonban így sem éri, mert ő is békeidőbeli árat fizetett az áruért.

Hiába vitatkozunk azonban vele, megmarad a mellett, hogy négyötszörös áron adhatta volna el a készletét, tehát őt kár érte. Két nap alatt körülbelül kétezer pár cipő fogyott el és most már nincsen férficipő csak negyvennégyes számtól felfelé, női cipő pedig negyvenegyestől felfelé és harmincötös számtól lefelé. A készletnek az a része, a mely a normális nagyságú lábakra illik, már elfogyott. Akadnak, a kik ezt kihirdetik a várakozóknak, mire egy részük csalódottan lép ki a sorból, hogy máshol kísérletezzék. Délben fél tizenkettőkor katonai őrjárat, érkezett a Kossuth Lajos-utcába, mert a rendőrség már nem bírta a nagy tömegben fenntartani a rendet.

Kisebb tömegben, de hasonló roham érte az Amerikai cipőkereskedés Ferenciek-terén lévő üzletét, valamint néhány körúti üzletet, de csakhamar kiderült, hogy a békecipők már elfogytak és csak hadicipő kapható. A Jesco cipőüzlet annak a közlését kéri, hogy a békeidőbeli árukészletét már régen kiárusította eredeti áron és kizárólag hadikészítményű áruja van. (Az Est, 1917. 04.18. 5. p.)

Art deco

Az üzlet egyébként a mai napig védettséget élvez, ugyanis itt találtható a főváros egyik legszebb és aránylag épségben megőrzött art deco boltberendezése és portálja (díszes bejárat), amelyet 1930-ban Kozma Lajos építész, iparművész tervezett. (A portált 1937-ben az üzlet bővítése miatt átépítették.)

A berendezést, bútorzatot a kevés megmaradt és értékes kereskedelemtörténeti emlék között a Művelődésügyi Minisztérium 1973-ban védetté nyilvánította. Az üzletet 1997-ben szakszerűen felújították.

Forrás: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
Fotó: Müllner János / Fortepan / Országos Széchényi Könyvtár