Nyolcszáz éve emelték elődeink az ecséri falusi templomot, amely romjaiban is az egyik legszebb Árpád-kori épület a Balaton-felvidéken.
A magyarországi szerb ortodox egyház legnagyobb temploma egy Tolna vármegyei faluban várja híveit és mindazokat, akik szívesen megcsodálják az egyházművészet alkotásait.
Volt egyszer egy hatalmas gyártelep, amelyből a trianoni kényszer erdélyi menekültek otthonát formálta, a menekültek pedig templomot építettek maguknak. A gyártelepnek ma már nyoma sincs, a pestszentlőrinci unitárius templom azonban ott áll ma is, szolgálja a híveket.
Az egészséghez vezető úton járva az Úti Madonna-kápolnához juthatunk.
Menekültek Nemzeti Könyörgő Temploma – ezzel a névvel, országos gyűjtés eredményeként épült fel Kőbányán a Pongrác úti katolikus templom, amelyet Zadravecz István püspök a Feltámadott Krisztus titulussal avatott egy évszázada, 1925. november 15-én.
Az Országháztól alig három sarokra, a Markó utcai börtön és a Kúria szomszédságában találjuk a Budapesti Unitárius Egyházközség templomát. A saroképület robusztus méreteivel, díszes ablakaival és huszártornyaival hívja fel magára a figyelmet.
Aki a hatalmas térbe, az ország kilencedik legnagyobb templomába belép, annak aligha a rejtettség jut az eszébe. A Hétfájdalmú Szűz nevét viselő váli istenháza mégis illeszkedik lapunknak a rejtett templomokat bemutató sorozatába, hiszen a helyieket és a környékbelieket leszámítva alig ismeri valaki. Pedig a hitéleti szerepe mellett az építészeti értékei miatt is megérdemli, hogy meglátogassuk.
Budapest utcáin sétálva bármikor rácsodálkozhatunk a minket körülvevő, mesélő falakra, és ha szerencsénk van, talán egy olyan épületbe botlunk bele, aminek létezéséről nem is tudtunk. Ilyen a bulinegyed kellős közepén, az egykori gettó határán túl, az egyik méltatlan állapotú homlokzat fedésében található Vasvári Zsinagóga.
Széles mező közepén, embermagas dombon mesebeli palotácskaként magaslik a Csepel-sziget egyik legszebb egyházi épülete, a lórévi Zichy-kápolna. Múltja azonban sokkal inkább tragikus, mint mesebeli, és a jövője sem mondható fényesnek.
Rejtett templomok sorozatunk jelen részében kivételt teszünk: olyan templomról lesz szó, ami szinte már nem is létezik. Felújítási munkálatok porfelhőjében tekinthetjük meg ezekben a napokban a Vajda Péter utcai templomtornyot, amely egy néhai épületegyüttes nem mindennapi történetéről mesél.
Isten útjai kifürkészhetetlenek. Emberi ésszel ugyan ki gondolhatta 1381-ben az umbriai Cascia városkában, hogy a keresztségben Margarita nevet nyert, mosolygós újszülött leány, aki jövetelével idős szüleit megörvendeztette, és akik őt ettől fogva Ritának becézték, egykor majd névadó szentje lesz a távoli Budapest nyolcadik kerületében egy plébániatemplomnak?
Hagyományok mentén, a jövő felé tekintve – e mondatot tűzte zászlajára a Cinkotai Evangélikus Egyházközség. Csaknem ezeréves templomuk történetét megismerve nem marad kérdés, miért.
Budapest titkok ezreit rejti. Eldugott utcákon, sokemeletes bérpaloták árnyékában, kisebb-nagyobb parkok lombos fái közt felfedeznivalók várnak bennünket – akkor is, ha évtizedek óta a városban élünk. Sokszor egészen váratlan helyeken bukkanunk meglepetésekre: például egy ház felemelő történetére a nyolcadik kerület kellős közepén.
Idén százéves a Törökőri Református Gyülekezet, melynek a Hungária körút mellett megbújó, istállóból átépített temploma immár bő hét évtizede várja a híveket.
