Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) kutatói által vezetett nemzetközi projektben sikeresen azonosították az Árpád- és Rurik-dinasztiába tartozó egykori macsói bán, Béla herceg maradványait. A vizsgálatokkal egy évszázados régészeti és történeti kérdést oldottak meg a kutatók.
A Margit-szigeti domonkos rendi kolostorban 1915-ben egy régészeti feltárás során egy fiatal férfi maradványai kerültek elő. A lelet megtalálásának körülményei, a történeti adatok, az eltemetés helye, valamint a Bartucz Lajos antropológus által a csontokon megfigyelt sérülésnyomok alapján akkor azt feltételezték, hogy a maradványok egy Árpád-házi herceghez, Béla macsói bánhoz tartoztak. Ezt azonban akkor még a korszak módszertani lehetőségei alapján teljes biztonsággal sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudták.
Ki volt Béla herceg?
Béla macsói herceg (született: 1243 után – elhunyt: Margit-sziget, 1272. november) anyai nagyapja IV. Béla király volt, apai ágon pedig a számos kijevi nagyherceget adó északi, skandináv eredetű Rurik-dinasztiához tartozott. A 13. századi osztrák krónikák szerint Béla herceg ellen Héder nembeli „Kőszegi” Henrik 1272 novemberében a mai Margit-szigeten merényletet követett el. Béla súlyosan összekaszabolt testét ezután a szigeten lévő kolostorban temették el.
Igazságügyi és biorégészeti elemzés
2018-ban Hajdu Tamás (ELTE TTK Embertani Tanszék) vezetésével nemzetközi kutatócsoport alakult, amelyben antropológus, genetikus, régész és archeobotanikus szakemberek, stabilizotóp- és radiokarbon specialisták, valamint fogorvosok vettek részt. A projektben a csontleletek komplex igazságügyi és biorégészeti elemzésével az elsődleges cél a leletek genetikai azonosítása, valamint a herceg életének és halálának minél teljesebb rekonstrukciója volt.
A vizsgált férfi bizonyító erejű genetikai azonosítását az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézetében Borbély Noémi és Szécsényi-Nagy Anna végezték el. Eredményeik szerint a történeti források által jelzett genealógia több, egymást erősítő genetikai bizonyítékkal is alátámasztható.
Azonosítás
„Az adatok egyértelműen igazolják, hogy a macsói Béla herceg III. Béla király ükunokája (negyedfokú leszármazottja) volt, valamint ezzel összhangban a herceg Szent Lászlóhoz mért genetikai távolsága nagyságrendileg kétszeresnek adódik. A teljes genomi adatok alapján végzett genetikai eredet becslése közel fele arányban skandináv genetikai eredetre utal, ami megerősíti az északi eredetű Rurik-dinasztiához való kötődést. Az emellett jelentős mértékben mutatkozó kelet-mediterrán komponensek a vizsgált személy anyai nagyanyja felé mutattak: Béla macsói herceg anyai nagyanyja IV. Béla felesége, a bizánci császár lánya, Laszkarisz Mária volt. A fentiek mellett az Y-kromoszóma-vizsgálatok is megerősítették a vizsgált személy Rurik apai ágára vonatkozó történeti adatokat” – részletezték a vizsgálat eredményeit.
Az eredmények alapján egyebek mellett megállapították, hogy a csontváz egy fiatal, a húszas évei elején elhunyt férfié volt. Annak érdekében, hogy a kutatók megismerjék a herceg halálának pontos körülményeit, valamint, hogy összevessék azokat az ismert történeti leírásokkal, részletes igazságügyi embertani elemzést is végeztek.
Így halt meg a herceg
A csontvázon 26, a férfi halálával összefüggésbe hozható sérülést figyeltek meg, amelyek mindegyike egyetlen erőszakos esemény során keletkezett. A sérülések valószínűleg három ember által elkövetett összehangolt támadásra utaltak. A herceg a sérülései elhelyezkedése és jellegei alapján nyílt összetűzésben, sisak és páncél nélkül nézett szembe támadóival, tudatában volt az agressziónak, és próbálta védeni magát. A gyilkossághoz a merénylők két különböző típusú fegyvert, egy valószínűsíthető szablyát és hosszúkardot használtak.
A merénylők ezt követően is folytatták a támadást, és amikor a herceg a földre zuhant, halálos sérüléseket okoztak a fejen és az arcon. A kutatók szerint az agresszió intenzitása, valamint az arcra mért vágások és ütések intenzív érzelmi érintettségre (például hirtelen dühre, gyűlöletre) utaltak, míg az összehangoltan okozott sérülések előre eltervezett gyilkosságot valószínűsítenek. A fentiek alapján, bár a macsói Béla herceg ellen 1272 novemberében végrehajtott merényletet részben vagy teljesen előre eltervezték, azt azonban semmiképp sem hidegvérrel hajtották végre.
„Az eredmények jól illusztrálják azt, hogy a humán és természettudományok összefogásával milyen hatékonyan lehet a történelmi adatokat ellenőrizni és a múltbeli erőszakos haláleseteket példátlan részletességgel rekonstruálni” – emelték ki a kutatók.
Az új tanulmány a Forensic Science International: Genetics című igazságügyi genetikai folyóiratban jelent meg.
Mit várhatunk az archeogenetikától?
„Egyre többen ismerik Magyarországon is az archeogenetika tudományát, hiszen olyan területeken képes új eredményeket felmutatni, amikkel kapcsolatban a hagyományos történettudomány források hiányában már tehetetlen. Ilyen például a magyar őstörténet, amelyről 850-től rendelkezünk történeti forrásokkal, az értelmezésük viszont sokszor problémás, mindenkinek van véleménye, elképzelése, sőt elvárása is. Az archeogenetika egyik hazai műhelyében, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézetében azonban nemcsak a magyarság eredetét kutatják, hanem a Kárpát-medence népességeit az első földművesek megjelenésétől egészen a középkorig” – tudtuk meg Szécsényi-Nagy Annától, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézetének igazgatójától. A szakemberrel készített interjúnk alább olvasható.
Nyitókép: Kustár Ágnes és Balikó András munkája, Magyar Természettudományi Múzeum, Arcrekonstrukciók gyűjteménye
