Nyílt tekintetű, szép menyasszony, zavartan mosolygó vőlegény, mögöttük rokonok. A felvétel az 1930-as évek legvégén készült, akkor is szokásban volt, hogy mindenféle felállásban lefotóztatják magukat a házasulandók, a képen a lány felmenőit látjuk. A menyasszony mögött a délceg édesapa: iskolaigazgató, körzeti iskolafelügyelő, nevelési szaktekintély. Mellette az édesanya, szintén pedagógus. Az esküvő külsőségei pazarnak tűnnek, és nem csak az extrém hosszú fátyol miatt. Szép és drága ruhát viselnek a többiek is, a vőlegény lábánál indokolatlanul nagy virágkosár áll. Meglehetősen széles a társadalmi szakadék a házasuló felek között, az igazgató úr leendő veje nyomdai gépmester.

Pesthidegkút egyik népiskolájának udvarán készült a felvétel, itt tanítanak az örömszülők. Az épület alig több mint tízéves. A lépcsőfeljáró korlátjának merész íveit látjuk, helyben bányászott hárshegyi vörös homokkővel bőségesen burkolt falakat, gondosan kialakított nyílászárókat. Jól érzékelhető, hogy a tervező komolyan vette a törvény szövegét, amely előírta, hogy a népiskolák „csínnal és az illető vidéken szokásos formáknak megfelelően épüljenek; az iskolaépületek szilárdak, tartósak, higiénikusak és célszerűek legyenek”. A Horthy-korszak reprezentatív stílusában épült négy tantermes iskola már-már kúriára hasonlít. Ötletesen van kialakítva az osztálytermek mögötti szárnyban a szolgálati lakás, ahhoz is szép lépcsősor vezet, a hatalmas hátsó kert pedig olyan ügyesen van elválasztva az iskolaudvartól, akárha a saját birtokán élne az igazgató és családja.

Az épület tervezője Ybl Miklós. Mindössze néhány munkáját ismerjük, a tehetséges fiatal műépítész autóbalesetben hunyt el, nem is messze az iskolától. „Álmodó, ideálista volt Ybl Micu mindig, erős, igaz hittel megáldott lelkes magyar ember […] Lelke szépséggel volt tele” – írja róla a Technika című lap nekrológja 1928-ban. A nagy Ybl távoli rokona volt, és a jól sikerült iskolaépület, kevés önálló tervezéseinek egyike, valóban ugródeszkaként szolgálhatott volna építészi karrierjében. A tanintézmény felépítését maga a vallás- és közoktatásügyi miniszter, Klebelsberg Kunó szorgalmazta, aki pesthidegkúti polgárként – csinos kastélyát 1922-ben vásárolta a községben – a helyi iskolaínséget megtapasztalva mindjárt három elemi népiskola alapítására tett javaslatot. A fotón látható szép arányú, korszerű épület végül a miniszter népiskola-építési programjának egyik mintaintézménye lett.

Az 1927. októberi avatóünnepség a vármegyei értesítő közlése alapján ehhez mérten nagyszabású volt. Nemcsak a tervező építész volt jelen, de a kultuszminiszter is, és „mély hatású beszéd kíséretében átadta az iskolákat rendeltetésüknek”. A szentelést Shvoy Lajos székesfehérvári püspök személyesen végezte, jelen volt a vármegye teljes vezetősége és persze képünkről Mészáros Károly iskolaigazgató. Majd községi díszközgyűlés következett, amelyen a főjegyző díszpolgári oklevelet adományozott Klebelsbergnek, „aki azt meghatottan vette át és köszönte meg”. Ezzel még nem volt vége az ünneplésnek, hét órakor a miniszter díszvacsorát adott a társaságnak a kastélyában.

A kultuszminisztert a környék jótevőjeként tartották számon, az elemiken túl óvoda és polgári iskola építését is kezdeményezte a településen. A felesége többszörös zászlóanya volt, kiterjedt karitatív tevékenységének egyik eseményén, amelyen a helyi hadiárvákat ajándékozta meg, az iskolaigazgatóné, Jolán asszony vezette gyermekcsapat az Annuska piros rózsái című háromfelvonásos színjátékot adta elő. Klebelsbergné férje halála után is a pesthidegkúti kastély lakója maradt, átvészelte a világháborút, ott élt egészen 1949-es kilakoltatásáig. Emlékirataiból kiderül: Klebelsberg bronzbüsztje a költöztetőkocsi végéből nézte végig, hogyan indul neki a nyugdíjától és minden vagyonától megfosztott asszony a kitelepítésnek.

„Azokban az iskolákban, amelyeket épített, tovább folyik az élet, új nemzedékeket nevelnek bennük a jövő Magyarországnak” – jósolta Ybl Miklós idézett nekrológja, és valóban, a fotón látható épület, ugyan alaposan átépítve, ma is tanintézmény. Klebelsberg Kunó kastélyát sok évtizedes pusztulás után néhány éve példásan felújították, benne múzeumként látogatható a miniszter csodálatosképpen eredeti bútorzatával fennmaradt dolgozó- és könyvtárszobája. S hogy ne hagyjunk kétséget a fotón látható ifjú pár sorsa felől sem: a házasság a társadalmi különbség keltette baljós előérzetek dacára igazán jól sikerült.