Szalay László számára a birs egyszerre kihívás, szenvedély és lehetőség a felüdülésre. Sorsa akkor fonódott egybe a gyümölcsével, amikor évekkel ezelőtt anyósáék izsai házának szomszédságában meglátott egy elhanyagolt birsfát. Megsajnálta a rossz állapotban lévő növényt, és a szomszéd jóváhagyásával elkezdte gondozni, ápolni. Hamar kiderült, hogy a birs nehéz eset, de türelmes, elkötelezett munkával meg tudta menteni, a fa pedig olyannyira meghálálta a törődést, hogy rengeteg gyümölcsöt termett, melyből az első pálinka rögtön remekül sikerült.

László ezen felbuzdulva kutatni kezdte az elfeledett gyümölcs eredetét, még külföldi gazdákat is felkeresett, a megszerzett tudás és inspiráció pedig csak erősítette a hitét, hogy a birs több figyelmet érdemel.

Az első lépés a szükséges földterület megvásárlása volt. László és Erzsébet a lakhelyükhöz közel, a szülőfalujuk mellett, Pat határában találtak rá a tökéletes, parlagon heverő területre. Háromévnyi munka árán sikerült ki­tisztítaniuk és úgy rendbe hozniuk, hogy 2016-ban végre elültethettek háromszáz csemetét.

A fák kiválasztásánál a Tündérkert mozgalmat megalapító Kovács Gyulától kértek tanácsot, aki a helyi klíma- és talajviszonyok alapján állította össze, milyen őshonos birsfajtákat ültessenek. Már akkor tudták, hogy nem akarnak kemikáliát használni, nem akarják sem a csemetéket, sem a körülöttük lévő élőlényeket veszélyeztetni. „Azt szeretném, hogy a fák úgy élhessenek, fejlődhessenek, ahogy nekik a legjobb” – indokolja döntésüket László.

„A férjem szorgalmas ember, nem sajnálja az idejét, tavasztól minden délután, minden hétvégén kimegy Patra” – meséli büszkén Erzsébet. „Együtt dolgozunk, nagyon szeretjük csinálni, fontos a fizikai kontaktus a fával, feltölt bennünket” – teszi hozzá László. Munkájuk egyfajta misszió is. „Bár a birset gyümölcsfaként emlegetjük, valójában nem közéjük, hanem a rózsák közé tartozik” – tudjuk meg Lászlótól. A férfi a gyakorlati tapasztalat birtokában is kutatja – rengeteg munkával – és továbbadja a tudást a fákról.

„Megismertem a birs jótékony hatásait és hogy mennyi mindent: szörpöt, bort, pálinkát, lekvárt, sajtot, ecetet lehet belőle készíteni – magyarázza a gazda. – Kén- és cukormentes birsborunkat kíméletes feldolgozással készítem, a mai napig finomítok az eljáráson. Az a tapasztalatunk, hogy minél kevésbé nyúlunk hozzá, minél kevésbé uniformizáljuk, annál inkább megmaradnak a birs jellegzetességei.” A termékek fejlesztése, a technológia tökéletesítése állandó folyamat. A címkék megtervezésével egy fiatal komáromi magyar művészt bíztak meg. „Próbálunk összekötő kapocs lenni az itt élő borászok, művészek, gasztrovállalkozók között – ecseteli László. – A jövő alapja, ha az itt élő közösség tagjai támogatják egymást.”

Szalayék bizakodók. Kezdetben komáromi házuk konyháját alakították át laborrá, de a gyümölcs helyet követelt magának, és rövidesen a dupla garázst is megtöltötte. Kibéreltek egy további helyiséget, de az a tervük, hogy saját feldolgozót hoznak létre, közel a fákhoz, a pati birskertben. Legnagyobb álmuk pedig, hogy egy kis szálláshelyet is nyithassanak a fák árnyékában, így is közelebb hozva az emberekhez az aranyló gyümölcsöt, amit nem érdemes elfelejteni.