„Ez olyan nyilem-nyalom dolog” – mondja Tigris a Micimackóban, miközben egy grimasszal az arcán eltolja magától a mézescsuprot. Pedig ha tudná mennyiféle létezik: van például repce-, akác-, napraforgó-, virág- és málnás méz. A cheddarsajtosnál talán már elkerekedne a szeme.
A Fény utcai piac főbejáratán belépve az egyik első asztalon sorakoznak különböző méretű üvegekben, a címkén a termelő nevével: Kováts Károly. Vagy ahogyan a piacon nevezik: Zümi. Ez a különleges becenév már régóta hozzátartozik, valaha egy mellette árusító bácsi nevezte el így a mézei miatt, és hogy, hogy nem ráragadt. Meglepő, de Károly szintén nem rajong a mézért. Mármint az elfogyasztásáért.
„Hatéves koromig semmi mást nem kaptam, csak mézet, hiszen az volt otthon. Még mondták is, hogy más gyerek bezzeg örülne neki, de egy idő után már valami sósra vágytam az édes, ragadós helyett.”
Életének jelentős részét mégis a méheknek és a mézkészítésnek szentelte. Talán ugyanazon oknál fogva, amiért nem szereti. A mézelőállítás náluk családi hagyomány, amelyet a nagymamája indított el, majd édesapja fejlesztett tovább. „Apám kezdett el igazán komolyan foglalkozni a mézzel” – meséli széles mosollyal az arcán. A méhkaptárak és a méz illata az életük része volt, de ő nem azonnal találta meg a helyét a családi vállalkozásban. Nevetve vallja be, hogy először büntetésből küldték a piacra árulni, mert összetörte az apja kocsiját. Akkor volt tizenhét éves.
Szóval, bár a méz ízét nem nagyon kedveli, a gazdálkodás és a természet közelsége vonzza. „Kint a méhek között nincsenek emberek, csak a kaptárak nyugodt zúgása. Ők csinálják a dolgukat, én meg az enyémet. Ez egyfajta együttélés” – meséli Károly. Otthonát százhúsz kaptárnyi méhecskével osztja meg. A rovarok gondviselője méhészeti tanfolyamra sose járt, szaktudását édesapjától szerezte. Mégis, a kaptárok illatából megmondja, ha betegség pusztít közöttük, az állatkák viselkedéséből, hogy hol találtak porozni való virágokat, vagy ha baj adódik a királynővel. Munkája nem teljesen veszélytelen, főleg, hogy enyhén allergiás a csípésre, de a kérdést hallva csak megvonja a vállát. „A méhek csak akkor agresszívek, ha félsz tőlük. Érzik a kapkodást, a bizonytalanságot. A legfontosabb, hogy nyugodt legyél, akkor ők is azok maradnak.” Ez a magabiztosság az elmúlt harminc évben már a sajátja lett.
Nem egyedül viszi a vállalkozást, hanem feleségével, Enikővel együtt. Ő a soha el nem fogyó méhviaszból gyönyörű gyertyákat önt, a mézből pedig formás nyalókákat készít. Károly hahotázós jókedve, Enikő kreativitása és a családi vállalkozásban rejlő összhang különlegessé teszik őket a piacon.
