Szöveg: Ferenczi-Bónis Orsolya
Fotó: Hölvényi Kristóf
A rendkívül meleg nyár és az azzal járó aszály központi témává tette a klímaváltozást. Mi a klimatikus anomáliák oka?
Bár a változást olyan jelenségeken keresztül tudjuk tetten érni, mint a nyári csapadékhiány, aszályok eddig is voltak. A klímaváltozás súlyosbító tényező, a csapadékeloszlás radikálisan ingadozik, a hosszú száraz időszakokat intenzív esős időszakok követik. Nemcsak az aszály jelent problémát, hanem az is, hogy az egyszerre lehulló csapadék megfelelő infrastruktúra híján villámárvizet okozhat. Természetes jelenségek is közrejátszanak a jelen helyzetben: a globális légkörzési és tengeráramlati folyamatok összességét képező El Niño- és La Niña-áramlatok. A Csendes-óceán keleti medencéjében az egyirányú erőteljes légáramlatok elmozdították a vízfelszín felső rétegét, emiatt hidegebb víz került felszínre, ezért kevesebb a kipárolgás, nincs a légkörben csapadék – sajnos már két és fél éve La Niña-időszakban vagyunk.
LITKEI MÁTÉ
Környezetgazdálkodási agrármérnök, az MCC Klímapolitikai Intézetének igazgatója. Szakmai feladatai mellett örömmel tanít. A 21. század legfontosabb feladatának tartja, hogy megtaláljuk a harmonikus egyensúlyt az ember által alkotott és a természeti rendszerek közt
Az MCC Klímapolitikai Intézetének vezetőjeként célul tűzte ki, hogy a két szélsőség, a klímaváltozás tényének tagadása és a pánikkeltés helyett a megoldáscentrikus gondolkodást segítse elő.
Olyan megoldásokat keresünk, amelyek a környezeti mellett társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt fenntarthatók. Sokszor halljuk például, hogy ne fogyasszunk marhahúst, mert üvegházhatású gázok nagymértékű kibocsátásával jár a marhatenyésztés. Vannak viszont olyan takarmánykeverékek – magyar szabadalom is –, amelyekkel akár az ötödére csökkenthető a marhák emésztése során keletkező metánkibocsátás. Ezt a lehetőséget választva úgy tudunk tenni a környezetért, hogy közben nem számolunk fel egy mezőgazdasági szektort, és nem lehetetlenítjük el emberek megélhetését.
Milyen megoldásokkal alkalmazkodhatunk a megváltozott éghajlathoz?
A mezőgazdaság szempontjából az olyan vízmegtartó megoldások fontosak, amelyek lehetővé teszik, hogy a lehullott esővizet egész évben felhasználhassuk az öntözéshez. Eddig világszinten nem foglalkoztak kellőképpen az olyan lehetőségekkel, mint a csapadékmegtartó záportározók építése, pedig ezekkel enyhíthető a baj. Most viszont, hogy a lehető legrosszabb forgatókönyv következik be, tökéletes a pillanat, hogy a szakértők hallassák a hangjukat, és megoldásokat találjunk például arra, hogy miként tudjuk a befolyó vizeket a lehető legnagyobb arányban hasznosítani.
Az emberek mit tehetnek ebben a helyzetben, hogyan valósíthatják meg az öngondoskodást?
A felelősség nem egyenlően oszlik meg, de az egyes szinteken – az egyéni, a közösségi, a nemzeti és a nemzetek feletti szinten – egyszerre kell cselekedni. Az olyan tudatos döntésekkel, mint a helyi termelőktől vásárlás vagy a lehető legtisztább energiára való átállás, sokat tehetünk, hiszen ezek eredménye hosszú távon összeadódik. Fontos, hogy mindenkinek meg kell tennie mindent, amire a saját felelősségi szintjén képes.
Minden történetnek meg kell adnunk az esélyt arra, hogy tanítson, elgondolkodtasson, vagy épp kapcsolódási pontot nyújtson, hiszen magunk is e történetekből épülünk fel. Egy „renitens” baranyai lelkész történetének folytatása következik.
Minden történetnek meg kell adnunk az esélyt arra, hogy tanítson, elgondolkodtasson, vagy épp kapcsolódási pontot nyújtson, hiszen magunk is e történetekből épülünk fel. Egy „renitens” baranyai lelkész történetének folytatása következik.
Minden történetnek meg kell adnunk az esélyt arra, hogy tanítson, elgondolkodtasson, vagy épp kapcsolódási pontot nyújtson, hiszen magunk is e történetekből épülünk fel. Egy „renitens” baranyai lelkész történetének ötödik része következik.
Minden történetnek meg kell adnunk az esélyt arra, hogy tanítson, elgondolkodtasson, vagy épp kapcsolódási pontot nyújtson, hiszen magunk is e történetekből épülünk fel. Egy „renitens” baranyai lelkész történetének negyedik része következik.
Minden történetnek meg kell adnunk az esélyt arra, hogy tanítson, elgondolkodtasson, vagy épp kapcsolódási pontot nyújtson, hiszen magunk is e történetekből épülünk fel. Egy „renitens” baranyai lelkész történetének harmadik része következik.
Vannak olyan emberek, akiknek még a szeme is mosolyog. Mindegy, hogy hány évesek éppen. Ilyen ember Jurkovics Sanyi bácsi is, piliscsévi kőművesmester. Már a 85. évét tapossa. Szeret és tud is mesélni a régi évekről, a családról, a háborúról, a tanulóévekről, a forradalomról, a taszári katonaévekről, a kőműves iparos időszakról is. A legnehezebb időkről is derűsen, hiszen nincs olyan tapasztalat, amiből ne lehetne tanulni valamit.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
