Az MCC Klímapolitikai Intézetének vezetőjeként célul tűzte ki, hogy a két szélsőség, a klímaváltozás tényének tagadása és a pánikkeltés helyett a megoldáscentrikus gondolkodást segítse elő.

Olyan megoldásokat keresünk, amelyek a környezeti mellett társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt fenntarthatók. Sokszor halljuk például, hogy ne fogyasszunk marhahúst, mert üvegházhatású gázok nagymértékű kibocsátásával jár a marhatenyésztés. Vannak viszont olyan takarmánykeverékek – magyar szabadalom is –, amelyekkel akár az ötödére csökkenthető a marhák emésztése során keletkező metánkibocsátás. Ezt a lehetőséget választva úgy tudunk tenni a környezetért, hogy közben nem számolunk fel egy mezőgazdasági szektort, és nem lehetetlenítjük el emberek megélhetését.

Milyen megoldásokkal alkalmazkodhatunk a megváltozott éghajlathoz?

A mezőgazdaság szempontjából az olyan vízmegtartó megoldások fontosak, amelyek lehetővé teszik, hogy a lehullott esővizet egész évben felhasználhassuk az öntözéshez. Eddig világszinten nem foglalkoztak kellőképpen az olyan lehetőségekkel, mint a csapadékmegtartó záportározók építése, pedig ezekkel enyhíthető a baj. Most viszont, hogy a lehető legrosszabb forgatókönyv következik be, tökéletes a pillanat, hogy a szakértők hallassák a hangjukat, és megoldásokat találjunk például arra, hogy miként tudjuk a befolyó vizeket a lehető legnagyobb arányban hasznosítani.

Az emberek mit tehetnek ebben a helyzetben, hogyan valósíthatják meg az öngondoskodást?

A felelősség nem egyenlően oszlik meg, de az egyes szinteken – az egyéni, a közösségi, a nemzeti és a nemzetek feletti szinten – egyszerre kell cselekedni. Az olyan tudatos döntésekkel, mint a helyi termelőktől vásárlás vagy a lehető legtisztább energiára való átállás, sokat tehetünk, hiszen ezek eredménye hosszú távon össze­adódik. Fontos, hogy mindenkinek meg kell tennie mindent, amire a saját felelősségi szintjén képes.