„Fontos a foci, de nem a legfontosabb!” – hangzik el Bölöni László szájából a róla készült portréfilm egy fontos pontján. Amely alkotás egyébként éppen ezt az állítását igazolja azáltal, hogy az erdélyi futball-legenda életének minél több aspektusát igyekszik körüljárni. Erdélyit írok, mert a magyar szívnek így kedvesebb, de az igazság az, hogy Bölöni László éppúgy a románok egyik legnagyobb futball-legendája is, akire nemcsak páratlan játékoskarrierje, hanem a hasonlóan egyedülálló edzői pályája miatt is olyannyira büszkék.
A marosvásárhelyi születésű, Dicsőszentmártonban felnőtt székely fiú csodálatos felemelkedéstörténete tehát önmagában is nagyvásznat ért volna, hát még a történelmi háttér ismeretében; hogy egy szegény magyar srácból a kommunista Románia legmeghatározóbb klubjának, a Steaua Bucureștinek, illetve a román válogatottnak az alapembere legyen, azon a mából is csak ámulni lehet. Annak fényében különösen, hogy Bölöni Laci – ahogyan az egykori csapattársai nagy tisztelettel, de a szájuk sarkában bujkáló félmosollyal emlegetik – közben sosem felejtett el magyarnak is, vagy főképp magyarnak maradni. Ezt a filmben többször is megszólaló felesége, Klára fogalmazza meg a legszemléletesebben:
bárhol is járt vagy játszott vagy élt a világon, mindig ragaszkodott a két ponthoz az o fölött a nevében.
Klára és a Bölöni fiúk jelenleg 101 éves édesanyja mellett, akik a maguk áldozathozatalaival külön történetek a történetben, több egykori pályatársat, tisztelőt, valamint Bölöni későbbi játékosai közül is jó néhányat sikerült megszólaltatni a rendezőknek, az anyaországi Kollárik Tamásnak és az erdélyi Szabó Attilának – lám, milyen szép példája ez is a hídépítésnek. Mesél a „Kárpátok Maradonája”, Gheorghe Hagi; a Steaua legendás kapusa, az 1986-os BEK-döntő hőse, a forgatás közben elhunyt Helmut Duckadam, a belga válogatott Axel Witsel; a világ egyik legjobb hálóőreként számontartott Petr Čech, a jelenleg a Manchester City sportigazgatójaként ismert portugál Hugo Viana, a magyarok közül Nyilasi Tibor, Kovács Kálmán, hogy csak a legismertebb neveket említjük. És cigarettázva anekdotázik egy bizonyos Valentin Ceaușescu is, a rettegett kommunista vezér fia, aki patrónusként nagy szerepet játszott benne, hogy azon a bizonyos 1986-os BEK-döntőn ne a Barcelona, hanem a Jenei Imre vezette román „katonacsapat” emelhesse a magasban a győzelmi kupát. Hogy idáig eljussanak, a selejtezőben le kellett győzni magyar katonacsapat Honvédet is, „amikor megláttuk a sorsolást, Imrével egymás néztünk, hogy »azt a k*rva, a román hadsereg a magyar ellen«”.
A korszak hasonló abszurditásai szinte mindig bekúsznak valahogy az archív felvételekkel is bőven illusztrált Bölöni-sikerek mögé. Vannak köztük mosolygásra késztetők, például Helmut Duckadam egy emléke arról, hogy amikor a már többször említett sevillai BEK-döntő előtt a stadionban banánnal és naranccsal dobálta őket a közönség, ő szépen félretette a gyümölcsöket a kapufa mellé, „gondoltam, hazaviszem az egészet, mert Romániában ilyesmit nem lehetett kapni”. És vannak kevésbé viccesek, mint amikor a Steuea játékosait látjuk egy régi bejátszásban sorban állni Nicolae Ceaușescu előtt, a diktátor előbb megdicséri őket a soha nem látott diadalért, majd fenyegető nyájassággal kijelöli a jövő egyetlen lehetséges irányát: nem elég egy csoda, Romániának mindig nyerni kell! De azt sem kellemes éppen végignézni, hogy a kétezres évek elején már a román nemzeti válogatott szövetségi kapitányaként egy magyarok elleni mérkőzésen pályára lépő Bölönit hol az egyik, hol a másik tábor árulózza üvöltve.
A film szerencsére nem ragad bele a nemzetiségi kérdésekbe, pláne nem szándéka azokat a helyben élők kárára tovább mélyíteni. A célja sokkal inkább egy közös példakép állítása az utókor elé. Akinek nem magától hullott az ölébe a királyság: rendkívüli fegyelmezettséggel, csendes higgadtsággal és minden falat áttörő akarattal dolgozott meg érte. És aki nélkül talán egy másik legendával is szegényebb lenne a világ. Egy bizonyos „nagyon tehetséges kölyök” 17 és fél évesen éppen Bölöni László hívására és irányítása alatt mutatkozott be először a lisszaboni Sportingnál. Őt Cristiano Ronaldónak hívják.
Bölöni – Egy erdélyi legenda – magyar életrajzi film, 2025. Rendezte dr. Kollarik Tamás és Szabó Attila. 2025. november 6-tól az Uránia Film forgalmazásában országszerte a mozikban.
