A Fejér megyei Vál község különleges emberek emlékét őrzi. Itt, pontosabban a község határában ma is álló vadászházban gyerekeskedett a költő Vajda János. Itt született és halt meg a Kossuth-díjas festőművész, Kokas Ignác, de mindenekelőtt itt élte hosszú élete második felét Ürményi József, a 18. századi Magyarország egyik legnagyobb hatású államférfija, akinek kiváló szolgálatait Mária Teréziától I. Ferenc császárig négy uralkodó vette igénybe.

Egy olyan korban, amelyben a végrehajtó hatalom végső soron az uralkodó kezében volt, az államapparátusnak bármely magas polcon lévő tisztviselői is csak a szó eredeti értelmében vett miniszterek, szolgálatot tevő hivatalnokok lehettek. Noha rangos családból származott, ilyen főhivatalnok volt Ürményi is, a magyar királyságban az uralkodói akarat tehetséges és eredményes érvényesítője azon a poszton, amelyre éppen kijelölték. Pályáját a királyi ügyészségen kezdte, majd bírói kinevezést kapott, utóbb a királyi kamara referense lett. Innen a magyar kancelláriához került, hogy az oktatás rendszerében a jezsuita rend betiltása miatt keletkezett űrt központi rendszabályokkal betöltse. Ürményi irányításával 1777-ben el is készült a Ratio Educationis címet viselő uralkodói rendelet, amely egy évszázadra meghatározta a magyarországi oktatás kereteit.

Mária Terézia olyan mértékig elégedett volt a művel, hogy Ürményinek köszönetképpen a Szent István-rendet és Vál községet adományozta, majd pedig Pest vármegye főispáni teendőit bízta rá. A magas hivatalt számos további követte, Ürményi volt bihari, nyitrai, bácsi főispán, a pesti egyetem elnöke, államminiszter, élete utolsó két évtizedében pedig országbíró, tehát a királyságnak az uralkodó és a nádor utáni harmadik méltósága.

Fotógalériánk:

Ürményi Vált tette meg családi birtoka központjának, de hosszú ideig máshová szólította a szolgálat. A korábban épült és a rend feloszlatása miatt üresen maradt jezsuita rendházat ugyan kastéllyá bővítette (elhanyagolt állapotban ma is áll), de végleg csak öregkorában költözött ide. Ekkor viszont, minthogy a falu korábbi katolikus temploma az egykori harangtorony kivételével elpusztult, hatalmas templom építtetésébe fogott. Nem tudjuk, személyesen mennyire vett részt a tervek kialakításában, a település méretéhez képest monumentális méret választása viszont egészen biztosan az ő döntése volt. Nagyvonalúságát és a kor újdonságai iránti fogékonyságát mutatja, hogy bár ifjúsága a barokk korában telt, közel nyolcvanévesen elfogadta, hogy az új templom tervei a kor modern irányzatát követve klasszicista megjelenésről szóljanak.

Az 1819 és 1824 között épült templom valóban ilyen lett.

A tiszta formákból emelt épület méretei ellenére is elegáns benyomást tesz, a falak nagy síkjai harmonikusan illeszkednek.

Az érkezőt a főhomlokzat előtt klasszikus, fölül háromszögletű timpanonnal lezárt oszlopcsarnok fogadja és vezeti be az ezer négyzetméternél is nagyobb belső térbe, amelynek legnagyobb magassága a kupola alatt meghaladja a tizenöt métert. A dús barokk templombelsőkhöz szokott tekintet itt ilyet nem talál, a nagy, nyugodt felületek inkább az elmélyülésben vannak a látogató segítségére. Talán mondanunk sem kell, hogy az akusztika kiváló, az oltár előtt megszólaló hangja elektromos erősítés nélkül is mindenütt jól
hallható.

Ma már ugyan nem annyiszor, mint Ürményi idejében, vagy akár fél évszázada is, hiszen Válnak jelenleg saját katolikus papja nincs, a martonvásári plébános jár ki minden második héten egyszer szentmisét tartani. Hogy pontosan mikor, az érdeklődők megtudhatják a váli plébánia honlapján.