Helyén kell kezelni a gyógynövényeket és az orvoslást is
Lencsés Rita gyógynövényszakértő és végzett természetgyógyász patikus felmenőinek hála lett a gyógynövények szerelmese, és célja, hogy tudását másokkal is megossza. Mindezt élményteli módon.
Egy rekkenő nyáron kikötöttünk Zlarin mólójánál. A kajakokat partra húztuk, és felcihelődtünk abban a reményben, hogy hideg sört kapunk a rejtelmes dalmát szigeten. A kis vendéglő terasza az öbölre nyílt, zúgtak a kabócák, hat órát harangoztak. Idős helybéliek pipájukat tömve gyülekeztek a ringó halászcsónakok feletti falusi „plázson” az esti boćanjéhoz, golyózáshoz. Pöfékeltek és gurítottak a bársonyos tengeri alkonyatban. Az emberi lét ritka, ártatlan, varázslatos idillpillanata volt ez – megrendülten eszméltünk rá, hogy motorizációnak a nyomait sem látjuk. Zlarin az utóbbi hétszáz évben nem sokat változott, autóval járható utcái – így autói – nincsenek. Talán Gyimesben éreztem hasonlót, Sötétpatakán, amikor Erzsi néni megmutatta, hogyan kell a kalyibában szeméttermelés, pazarlás nélkül, önfenntartó módon élni. Nem divatból, hanem azért, mert évszázadokon át úgy szokták meg.
Az egyszerű, ép ésszel be- és átfogható élet iránti vágyunk megerősödött a pandémia hónapjai alatt. De mi is az az egyszerűség? Minden bizonnyal köze van a lassúsághoz. A jelenlét magas fokához, amikor úgy érezzük, az idő tempója újra olyan, mint a gyerekkorunkban, ezért az embert körülfogó tünemények észlelésére is nagyobb esély marad. Milan Kundera írja: „Miért tűnt el a lassúság öröme? Hol vannak a hajdani ődöngők? Hol vannak a népdalok semmittevő hősei, a vándorlegények, akik malomról malomra járnak és a csillagos ég alatt alszanak? Eltűntek volna a mezei ösvényekkel, a rétekkel, a tisztásokkal, a természettel együtt? Egy cseh mondás szép hasonlattal határozza meg édes semmittevésünket: nézegetik a Jóisten ablakait. Aki a Jóisten ablakait nézegeti, az nem unatkozik; az boldog.”
A kanadai David Sax bestsellere az analóg technikák újraéledéséről a Poket gondozásában zsebkönyvben is megjelent. Nem véletlenül: a Poket ötletgazdái az e-bookok korában gondoltak nagyot, és beüzemelték a tömegközlekedési csomópontokon elhelyezett zsebkönyv-automatáikat. Mi sem illene jobban a papíralapú olvasást népszerűsítő kiadó sorozatába, mint Sax könyve, Az analóg bosszúja, amely abból indul ki, hogy a digitalizáció forradalmával egyidős az analóg reneszánsza.
A bárhol, bármikor könnyedén elérhető zenefájlok meglepő módon a bakelitlemez másodvirágzását hozták el. Aki bakelitet hallgat, az odaül. Nem kapcsolgat, nem lépeget a zeneszámok között. Kézbe veszi a sokszor művészi kvalitású borítót, és átadja magát az audiofil élvezetnek.
A mobiltelefonok ma már „jobb” fotók készítésére alkalmasak, mint a néhány évtizeddel ezelőtti professzionális kamerák. Elborít minket a képek óceánja, és mi történik: újra elterjednek a korabeli fotográfiai technikák, nemcsak a néhány évtizeddel ezelőttiek, hanem a fényképezés első évtizedeinek nehézkes és veszélyes eljárásai is.
A digitális naptár- és naplóalkalmazások a mindennapjaink részei, mégis egyre nagyobb népszerűség övezi a minőségi papírból készülő, kézműves kötésű naplókat, jegyzettömböket. Mert jólesik újra nekiülni és kézzel írni.
Aki nem tud a földdel dolgozni, vagy nem élhet odakint a természetben, ösztönösen keresi a digitális zajból való kivonulás egyéb lehetőségeit. Jobb későn, mint soha: a posztmodern ember rájött, hogy miközben felgyorsult élete már javarészt a virtuális térben zajlik, a valódi élményeket még mindig az analóg technikák és pillanatok nyújtják.
Aktuális magazinunk tematikus lapszám: a teljesség igénye nélkül ad pillanatképet az analóg világ hazai közösségteremtőiről és csodabogarairól. A nosztalgikus, mégis a jövőbe ívelő játéknak a míves papírra nyomott Magyar Krónika is résztvevője: szándékunk szerint a magazin cikkeinek olvasása hasonló élményt nyújt, mint a felsercenő bakelitlemez, a baritpapíron előtűnő kép a sötétkamrában vagy egy szakasz bejárása a kéktúrán.
Tulajdonképpen tényleg olyan egyszerű az egész. Az analóg öröme nem más, mint újraélni a gyerekkor komótosan csordogáló idejét.
Lencsés Rita gyógynövényszakértő és végzett természetgyógyász patikus felmenőinek hála lett a gyógynövények szerelmese, és célja, hogy tudását másokkal is megossza. Mindezt élményteli módon.
Valahol mindig szól a zene, valahol mindig zajlik egy dráma. A színház szeszélyes üzem, tele tehetséges, elkötelezett, izgalmas emberrel. A Vörösmarty Színházban Bécsi Attila üzemeltetési vezető és Németh Mariann rendezőasszisztens kalauzolt végig bennünket.
Ha egy hely csak a saját nevével írható le, az valódi siker. A Már Vártalak egyszerre pékség, kávézó, könyv- és játékbolt, közösségi tér és kultúrmisszió, de leginkább Székesfehérvár közös nappalija. Igazodási pont. Fogalom. Törzsvendégei naponta élik a teret, amelyet egy házaspár tart fenn nekik több mint tíz éve.
Kovács P. József négy évtizeden át minden magyar ember közeli ismerősei közé tartozott azzal, hogy esténként ott volt látható a televízió képernyőjén. Bemondói pályáját valóban a hőskorban kezdte. Két évtizede visszavonult, tihanyi otthonában él, és ha csak teheti, a Balatonon hajózik. A budai Déryné bisztrót a feleségével alapították, most már a gyerekei viszik tovább. Ott beszélgettünk.
Ahogy közeleg a nyár, Balatonfüred is újra megtelik élettel. A rutinosabbak már a főszezon előtt felfedezik maguknak a júniusban még szelídebb arcát mutató várost. Minőségi vendéglátóhelyeket ajánlunk a környéken.
Kevés embert hallani akkora rajongással beszélni Tihanyról, mint Punk Ferencet. Ráadásul egy olyan Tihanyról, aminek már a nyomai is alig lelhetők fel, amit már elképzelni is nehéz. Lékhalászokról, kecskeköröm-árusításról, hegyenjárókról, Illyés Gyulának szatyorban hordott éti csigáról, 1956-ról és még számos, regénybe illő dologról beszélgettünk az általa alapított Ferenc Pince Csárdában.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
