A trianoni szerződés aláírása és a Nyugat-Magyarország sorsát rendező velencei egyezmény megkötése közötti időben irreguláris magyar erő szerveződött a békeszerződésben átadásra ítélt területen, részben radikális vagy éppen elbocsátott tisztekből, mint például Prónay Pál, Héjjas Iván és Ostenburg-Moravek Gyula. Csatlakoztak hozzájuk romantikus lelkületű egyetemisták, iparoslegények, mindenféle lelkes fiatalemberek is, akik feltették magukban, hogy legalább ezt a földet az életük árán is megvédik.

Minthogy a magyar kormány nem volt abban a helyzetben, hogy nyíltan fellépjen a kérdéses területek érdekében, a felkelők önálló állam, a Lajtabánság kikiáltásáról döntöttek. Kezdetben érvényes magyar postabélyegeket használtak, először csupán szöveges, majd szöveges és/vagy halálfejes felülbélyegzéssel. A híres halálfejesekből körülbelül tízezer példány készült, a legtöbb az 50 és 60 filléresekből. A továbbiakban újabb és újabb szövegeket nyomtattak a magyar bélyegekre. Készült „Lajtabánság-posta”, „Nyugatmagyarország felkelők”, „Felkelő Magyarok Északi Hadserege”, „Nyugat-Magyarország ORSZVÉ” (Országos Védelmi Szervezet), valamint „Nyugat-Magyarország népe nem nem soha!” felülnyomás is.

A Lajtabánság posta-főigazgatósága (ilyen is volt) 1921. október 7-én rendeletet adott ki saját bélyegek kibocsátására. A tizenegy új alapbélyeg és hat portóbélyeg hamarosan el is készült, meglepő módon Bécsben, a Paulussen és Társa cégnél. A grafikai terveken a bánság címere és az Őr­vidék legfontosabb várai szerepeltek. Prónay Pál az emlékiratában szerényen említi, hogy kérésnek engedve ment bele saját arcképének bélyegen való megörökítésébe. Mindenesetre ez a „Lajtabánság” feliratú bélyeg vált az egész országalapító vállalkozás legkarakterisztikusabb megjelenítőjévé, noha Prónay maga nem vitt döntő szerepet a felkelésben. Különleges kiadásnak bizonyult a Magyar Királyi Posta bélyegeinek „Soproni népszavazás 1921. dec. 14.” felülnyomása, ezt is a felkelők készíttették. Ilyen bélyeget a magyar posta is tervezett, de talán diplomáciai megfontolásból erről Budapesten letettek.

Mivel az új állam bélyegei, noha az Egyetemes Postaegyesület (UPU) nem fogadta el őket a nemzetközi forgalom számára, gyorsan fogytak, a bánság vezetői új sorozat kibocsátásáról döntöttek. Ismét a bécsi Paulussen-nyomdában készült el az ülő sast sugárzó apostoli kereszttel ábrázoló sorozat hat darabja. Ezek postai forgalomba már nem kerültek, mert mire kijöttek a nyomdából, Nyugat-Magyarország sorsa eldőlt, és a kiadás a korábbiakkal együtt megmaradt a bélyeggyűjtők ritka csemegéjének.