Ezeknek az értékeknek az őrzése jelenik meg a főőrség épületében is mint kiállítás. Hogyan kerültek a huszárok a Várba?

P. G.: Mária Terézia 1760-as rendelete alapján jött létre a nemesi testőrség, amely két részből állt: a darabontokból és a lovasokból. Ez utóbbit mindig huszárokból toborozták, és borzasztó nagy megtiszteltetés volt, ha oda bekerült valaki. Általában fiatal huszártiszteket válogattak, akik érdemesek voltak rá. Két-három évig teljesítettek szolgálatot, azután visszarendelték őket az alakulatukhoz. Ez idő alatt a vár védelme volt a feladatuk. Emellett magas szintű szakmai és értékrendbeli képzést kaptak, ami óriási presztízst jelentett. Nem véletlen, hogy az 1848–49-es szabadságharc meghatározó tagjai közül többen is testőrök voltak, például Görgey Artúr is. Elit alakulatnak számítottak. 

B. I.: Az épület kívülről a korabeli állapotokat mutatja, belülről pedig olyan funkciót kerestünk, amely visszautal arra a korszakra, amikor valóban a magyar királyi darabont testőrség pihenőhelye volt. Ha azt mondjuk, a huszár a legmagyarabb fegyvernem, akkor a kávéház a legmagyarabb vendéglátóhely. Így lent a korszakra utaló és arról mesélő képekkel, kávékkal és ételekkel várjuk a vendégeket, fent pedig kiállító- és rendezvénytereket alakítottunk ki. Gáborék, a hagyományőrző huszárszövetséggel valamint lelkes magángyűjtőkkel arra törekszünk, hogy megfelelő módon és hitelesen legyen képviselve az a gazdag katonai és kulturális örökség, amely az épülethez kötődik.

P. G.: Nem voltam még itt én sem. De jó látni a képeket a régi testőrökről. A rendszerváltás előtt titokban cserélgettük mint relikviákat egymás között, mert nem volt szabad emlékezni rájuk. Azt mondták egyébként, hogy a magyar lovas testőrnek van a világon a legszebb egyenruhája. Az a párduckacagányos volt a testőrviselet, amit azon a nagy képen látni. Több itt látható testőrrel még találkoztam is, és szinte mindenkiről tudom, kicsoda.

B. I.: Azért is vannak kitéve a fotók és az egyenruhák, hogy ilyen történeteket el lehessen mesélni. A legendák fontosak, mert hozzánk tartoznak, és elmondanak rólunk valamit. Amerikában nagyon megtanultam a storytelling jelentőségét. Mondd el a történeted! – ott ezt tanítják. Az amerikaiaknak van tíz jó történetük, amit tízezerszer elmeséltek már, nekünk, magyaroknak tízezer kiváló történetünk van, amit tízszer sem meséltünk el.

A turisztikai látványosságon és a hagyomány megmutatásán túl ezek szerint van valós funkciójuk is a huszároknak?

P. G.: Természetesen, hiszen a várőrséget mindig valós testőralakulatok adták. És akiket ma az angol Household Cavalry tagjaiként ismerünk, és lóháton, tradicionális egyenruhában látunk a királynő mellett, ők is igazi katonák, a hadsereg kötelékében ezredszinten szolgálnak. A protokollnak pedig azért van jelentősége, mert borzasztó módon emeli a tradíciót és a presztízst. Egy-egy ilyen alakulat mindenhol olyan értékeket és szellemiséget őriz, ami több száz éven át megállta a helyét, és azóta sem változott. Minden hadseregnek fontos a nemzeti hagyomány ápolása, mert az saját katonai mivoltának pozitívumaira épül. Ettől lesz minden katona büszke arra, hogy szolgál. Ez pedig visszahat a hadsereg azon részeire is, amelyek tényleges katonai funkciókat látnak el.

B. I.: Jelenleg is számos magyar mintára szervezett, ma is harcoló huszár alakulat van a világon. Többek között Kanadában, Hollandiában, Dániában, Angliában, Franciaországban és az Egyesült Államokban. Mindegyikük büszke magyar eredetére.

P. G.: A Rákóczi-szabadságharc után emigrációba menekülő huszártisztek alapították őket. A tradíció ápolását mutatja, hogy az 1. számú Bercsényi huszárezredben Franciaországban a mai napig magyarul éneklik a Gyönge violának eltörött az ága kezdetű indulójukat, és a vitézkötést a címerükben magyar dísznek hívják. Ezek mind harcoló alakulatok. Olyan feladatokat látnak el, ami a huszártevékenységnek hagyományosan része volt: felderítés, biztosítási feladatok, információszerzés vagy akár csapásmérés is. A szellemiségük huszárszellemiség, amelyet büszkén vállalnak.

B. I.: Fura módon ők jobban tartják a tradíciót, mint mi, magyarok. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt hazahozzuk. Ne csak ott legyenek büszkék ránk, hanem mi is magunkra!

Említette példaként az angol testőrséget, amelynek szintén nagy hagyományai vannak. Miben más a magyar huszár, mint más nemzeti jellegű katona? Miért számít hungarikumnak?

P. G.: A huszárság több száz éven keresztül markánsan meghatározta a magyar haderőt, emellett olyan hagyományt is teremtett, amely mélyen átszövi a magyar kultúrát, és a nemzeti identitás fontos részét képezi: jelen van a népmesékben, a népdalokban, a népművészetben. Sehol máshol nincs példa arra, hogy egy katonatípus ilyen módon beszivárogjon a nemzeti kultúrába, köztudatba, divatot teremtsen, és a néprajzba is bekerüljön. Sem a kozákoknál, sem a lengyel ulánusoknál – amelyek szintén nemzeti jellegű katonatípusok – nem figyelhető meg. Ez magyar specialitás.

B. I.: A modern hadviselésnek és honvédelemnek fontos eleme kell legyen a kultúra- és örökségvédelem. Azért szeretem a huszárkultúrát, mert rajta keresztül jól lehet közvetíteni a hon- és népismeretet, a hazaszeretetet. Hogy jobban megismerjük a kultúrát, amelyben élünk, és azokét a nemzetekét is, amelyekkel együtt élünk. A testőrséghez a magyar Szent Korona országaiból toborozták a tagokat. Tehát voltak horvát, szlovák és más felmenőkkel rendelkezők is, hiszen mindenki magyarnak számított, aki a korona népéhez tartozott. Ezeken a közös örökségeken keresztül a szlovákokkal, lengyelekkel, horvátokkal, csehekkel a jövőnket is össze tudjuk kötni. Ez híd lehet a Kárpát-medence népei, a visegrádi négyek és a világ más országai között. 

P. G.: Tényleg, nem is gondoltam bele, de valóban van politikai vonatkozása is ennek. Abban is időtlen értéket mutat fel, hiszen az együttműködés ma is ugyanolyan fontos, mint kétszáz éve.

B. I.: Minden nép büszke lehet arra, amit létrehozott. Csakis egymás kölcsönös tiszteletével és elismerésével tudunk előremenni. Az egész régió együttműködve. Mi, magyarok lehet, hogy csak tizenötmillióan vagyunk a Kárpát-medencében, de a testőrök között is elég volt néhány író, aki olyan tüzet gyújtott, ami egy egész kulturális forradalmat indított el.