A Szombathelyi Képtárban egész nyáron nyitva tartó VII. Nemzetközi textilművészeti triennálé hívószava a sodrás volt. A tárlaton három kontinens tizenkilenc országából százhatvan alkotó mutatkozott be erre reflektáló legfrissebb művével.
lmondhatatlanul gazdag az az asszociációs háló, amely a háromévente megrendezett szemle aktuális hívószavából kibomlik. A sodrás szóról a laikusnak talán a folyók jutnak elsőként eszébe, ahogy szárazföldeket behálózva, hosszú évezredeken át rombolva és építkezve keresik az utat a tengerek felé. Egy pillanatra felsejlik a filmrendező Gaál István 1964-es remekműve, a Sodrásban is, amely a folyó fizikai tulajdonságain túl az elmúlás, a felnőtté válás egyenes irányú, ám a legkevésbé sem egyszerű folyamatait boncolgatja lírai eszközökkel.
A sodrás fizikai jelensége a tavak és a tengerek áramlatai kapcsán is felidéződhet bennünk, s a négy alapelem közül a levegő és a tűz esetében szintén meghatározó. Hogy az időnek is van sodrása, arra példa egy másik mozi: Wim Wenders egyik korai munkája, az 1974-es Az idő múlása. A road movie két férfiról szól, akit – és lám, megint csak ugyanaz a szó! – egymás mellé sodor az élet, hogy ideig-óráig együtt róják az utakat a kettéválasztott Németország határvidékén. A filmben a klasszikus történetmeséléssel szemben látszólag jelentéktelen dolgok történnek. Hosszan kitartott monoton snitteket látunk, esztétikusan komponált fekete-fehér képeket, valamint a táj állandó változását – ezek jelekként hagynak nyomot mindannyiunkban. A „semmi” mögött azonban önmagunk megtalálásának, sőt az önmagunkhoz való visszatalálásnak a célja munkál. Hogy megleljük helyünket a korban, a körülöttünk lévő világban, amelyre folyamatosan reflektálunk. Hogy azon élményeket, amelyeket magunkba fogadunk, koherens gondolatokká, majd képekké, hovatovább műalkotásokká alakítsuk. Hogy végül hagyjunk valami maradandót magunk után. Hiszen a művészeti alkotás aktusa, a jel- és nyomhagyás ősi szándéka évezredek óta ott dolgozik az emberben.
FÖLDI Kinga: VIRÁGZÁS
2021 │ 20 × 20 × 16 cm
HIDEG Orsolya: SODRÁSBA FOGVA
2020 │ 120 × 80 × 40 cm
BERNÁTH Judit: HULLÁMOK KÖZÖTT
2020 │ 230 × 20 cm
Fontos ezen a ponton a technére, a mesterségbeli tudásra is kitérni, pláne egy ilyen jelentős textilművészeti tárlatról értekezve. A sodrás mint tevékenység az emberiség egyik legarchaikusabb eljárására is utal: tetszőleges összetevők párhuzamosításával, csavarással vagy pödréssel kötésre és szövésre alkalmas új anyagot hozunk létre. Innentől pedig újra a szabad asszociációk és az alkotás lehetőségei szőtte végtelen hálóban találjuk magunkat.
Szombathelyen 1969 óta rendeznek textilművészeti seregszemlét. A kilencvenes évek eleje óta a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért szervezi háromévente a Szombathelyi Képtárral, jelentős fórumot biztosítva a textilművészet aktuális hazai és nemzetközi tendenciáinak, útkereséseinek bemutatásához. A kiállítások már a hetvenes években nemzetközi rangra emelkedtek, a műfaji tematika évről évre bővült. Idén már öt kategóriában – fali és tértextil, textildizájn, miniatűr textil, zászló, szalag – lehetett beadni a műveket.
LŐRINCZ Lili Hanna: NIRVANA
2020 │ Ø 58 cm
SIMÁNDI-KÖVÉR Annamária: INTERLINK
2019 │ 200 × 300 cm
És amennyire gazdag asszociációs lehetőségeket kínált a hívószó az alkotóknak, legalább annyira gazdag az a műfaji sokszínűség és kreativitás, amely a jellemzően autonóm, alkalmanként a képzőművészet határterületeit érintő munkákból árad. Izgalmas látni azt is, ahogy az archaikus és klasszikus eljárások mellett egyéni megoldásokat vagy akár a legújabb technikákat – mint például a 3D-s nyomtatás – is bátran alkalmazzák a kortárs textilművészek. A műfaji sokszínűség és az egyéni útkeresések izgalmas példáit nyújtja a rendhagyó anyaghasználat is: tradicionális textilműves-eljárások találkoznak a polisztirollal, az orvosi röntgenfilmmel, a fémek különböző fajtáival vagy újrahasznosított hulladékokkal. Számos mű reflektált a koronavírus-járvány miatt alapjaiban megváltozott világunkra, a személyes aspektusokra vagy szélesebb társadalmi összefüggésekre koncentrálva.
Végül érdemes egy gondolat erejéig az angol nyelvű kiírás három rokon értelmű hívószava – twist, current, flow – közül az utolsónál elidőzni. Csíkszentmihályi Mihály, a pozitív pszichológia világhírű képviselője flow-élményként definiálta azt az áramlásszerű állapotot, amelyet bármely, teljes koncentrációt és belemerülést igénylő tevékenység kiválthat, egyszerre adva a sikeresség és a megelégedettség élményét. E körbe tartozik az alkotás folyamata, nézői oldalról a megszületett művek befogadásának katartikus élménye is. A VII. Nemzetközi textilművészeti triennálén mind az alkotók, mind a közönség megtapasztalhatta ezt a hétköznapok rutinjából kiemelkedő különös érzést.
A tárlat 3D Virtuális Túrája itt elérhető: https://textileartstriennialhungary.com/2021/07/29/3d-virtualis-tura-2021/
LENCSÉS Ida: FONÓDÁS
2020 │ 163 × 114 cm
BOCZ Bea: TENGERKERT
2020 │ 153 × 99 cm
Bohuslav Balbín, a jeles cseh történetíró 1677-ben ezt írta a kolozsvári testvérek Prágában látható, 1373-ban készült Szent György-szobráról: „miraculo est artificibus”, azaz csoda a művészek számára. Igaza volt, de nem csak nekik csoda, az egész művészettörténet számára az.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
