A feleségem története (2021)
A Berlinben Arany Medve-díjat nyert és Oscarra jelölt Testről és lélekről után elképesztő lehetőség nyílt meg Enyedi Ildikó előtt, közel ötmilliárd forintból, magyar-francia-német-olasz koprodukcióban adaptálhatta Füst Milán világhírű regényét. Ráadásul nem akármilyen színészekkel, a két főszerepet Léa Seydoux, Spectre – A Fantom visszatér és a Nincs idő meghalni Bond-lánya, és a számos nemzetközi elismerésben részesült holland Gijs Naber alakította, a kémia pedig nem is működhetett volna erőteljesebben közöttük, néha egy-egy tekintettel fogalmazzák meg a kölcsönös rajongást, elbizonytalanodást, tipródást, azaz a párkapcsolatok csaknem teljes érzelmi skáláját.
A Hollywoodban is komolyan jegyzett Rév Marcell operatőr képein és a monumentális díszleteken megelevenednek az 1920-as évek, a katarzis sem marad el, az oda vezető út azonban igencsak hosszú; sokan egyenesen unalmasnak találták a filmet, talán ezért sem részesült akkora díjesőben, mint Enyedi korábbi alkotásai. A feleségem története a tartalmi és a drámai ereje miatt is meghálálja utólag a befektetett energiát.
Külön falka (2021)
Miután a budapesti éjszakában kidobóként tevékenykedő Tibort kiengedik a börtönből, felkeresi a balhés, az iskolában beilleszkedési zavarral küzdő tizenkét éves lánya és noha a férfi hárítja a közeledését, félti beengedni a saját zűrös életébe, a gyereke levakarhatatlannak bizonyul és végül különös szövetség alakul ki a társadalom két számkivetettje között. Bátor húzás volt az alkotók részéről a főszerepet nem egy hivatásos színészre, hanem egy egykori ketrecharcosra bízni, Dietz Gusztáv azonban nemcsak a puszta fizikumával állt helyt, hanem érzékeny alakítással ragadta meg a karaktert. Be is indult ezt követően a filmes karrierje, láthattuk a Mesterjátszmában, ősszel pedig a Sárkányok Kabul felettben veszi fel a harcot a tálibok ellen. A szintén a Külön falkában bemutatkozott Horváth Zorkával pedig tökéletes párost alkotnak, Kis Hajni pedig el is nyerte a legjobb elsőfilmesnek járó Magyar Mozgókép-díjat, Szántó Fanni mélyen emberi forgatókönyvét szintén kitüntették a fesztiválon.
Az unoka (2022)
Miután Deák Kristóf a Mindenki című zenés-társadalomkritikus rövidfilmjével Oscart nyert, egész más műfajokban kezdett alkotni. Készített egy Köbli Norbert munkáira emlékeztető történelmi krimit (Foglyok), majd egy amerikai hatásoktól enyhén szólva sem mentes thrillert. Ennek a középpontjában a sajnos a régióban a mai napig gyakori csalástípus, az úgynevezett unokázás áll: a főszereplő fiú nagyapját (Jordán Tamás) egy nap felhívja néhány bűnöző és magukat rendőrnek kiadva azt állítják, hogy a srác balesetet okozott, de elkerülhető a büntetőjogi következmény, amennyiben az öreg az összes otthonában tárolt készpénzt és értékeket átadja egy kiérkező tisztnek. Így is tesz, aztán majdnem teljesen összeomlik, amikor megtudja, hogy átverték, a fiatalember azonban úgy dönt, maga göngyölíti fel az ügyet. Bár az alapkoncepcióból akár egy Jason Statham-típusú bosszúsztori is kisülhetett volna, hősünk egyszerű irodista, aki a rafinériájával ered a tettesek után és mivel nem egy harcművész, ha konfliktusra kerül a sor, több pofont kap, mint amennyit ad, végül azonban igencsak különös szövetségesekre lel. A film magabiztosan halad előre, a tálalás profi és kellőképpen feszült, így ha nem újítja meg a thriller műfaját, mindenképpen élvezetes két órát nyújt.
Zanox – Kockázatok és mellékhatások (2022)
Az Idétlen időkig alapötletét, azaz, hogy a főszereplő időhurokba kerül és újra és újra ugyanarra a napra ébred már számtalan vígjáték, de nagy sikerű horror (Boldog halálnapot) és sci-fi (A holnap határán) is kölcsön vette; nemcsak külföldön, hanem itthon is, Madarász Isti is ügyesen játszott el a koncepcióval a Hurokban. És ugyanezt teszi Baranyi Gábor Benő első egész rendezése is, amelynek a főszereplője egy szorongó gimnazista srác, akin egy kísérleti gyógyszert tesztelnek, az érettségi utáni éjszaka a fiú a szeme láttára gyilkolják meg a szerelmét, a dulakodásban ő is megsérül, amikor viszont a kórházban megkóstolja a szobatársának koránt sem bizalomgerjesztő pálinkáját, visszarepül az időbe; pontosan abba a pillanatba, amelyikben utoljára a tablettát bevette. A Zanox – Kockázatok és mellékhatások amellett, hogy kifejezetten izgalmas és remek a tempója, valamint sokszor kiszámíthatatlan, rendkívül szellemes fordulatokkal él, bármennyire is szubjektív műfaj a humor, ki merjük jelenti, hogy az ezredforduló utáni korszak egyik legviccesebb magyar filmje.
Lefkovicsék gyászolnak (2024)
A fentebb felsorolt alkotásokban is tetten érhető a hollywoodi hatás, és nincs ez másként a Lefkovicsék gyászolnak esetében sem. A sztori középpontjában egy konok, magának való idős bokszedző áll, akinek már hosszú évekkel ezelőtt megromlott a viszonya az Izraelben élő fiával, amikor azonban a felesége meghal, a srác hazajön az édesanyja egy hetes gyászszertartására. A két teljesen más világszemléletű ember pedig ott folytatja a perpatvart, ahol annak idején abbahagyták, de ha láttunk már hasonló filmet, előre borítékolhatjuk, a stáblistáig egymásra találnak. Viszon, ahogy mondani szokták, nem a cél, hanem az utazás a fontos, az összecsiszolódásig haladó folyamat pedig bámulatos, egyszerre keserű, érzelmes, drámai és a maga fanyar módján hihetetlenül humoros. Bezerédi Zoltán egyszerűen briliáns a zsörtölődő édesapa szerepében, Szabó Kimmel Tamás szintén kiváló, a karakterén keresztül pedig az ortodox zsidóság vallási hagyományaiba is bepillantást nyerhetünk.
Szelleműzés és zsidó gyász: mozikban a Lefkovicsék gyászolnak | Magyar Krónika
Külvárosi bokszedző és ortodox zsidó fia egy váratlan haláleset után próbálnak közös nevezőre jutni: Breier Ádám első filmje az elmúlt évek egyik legjobb ma …
Kiemelt kép: Zanox – Kockázatok és mellékhatások. Forrás: Filmio
