Szöveg: Farkas Anita
fotó: Hölvényi Kristóf, Földházi Árpád, Muray Gábor
Tíz éve jelent meg Nyulász Péter Helka-trilógiájának első kötete: a Helka – A Burok-völgy árnyai és két folytatása főként a Balaton-felvidék és a Bakony nagyon is létező vadregényes tájain játszódik. A kiskamaszoknak szánt meseregény-sorozat hatásaként ezrek kerekedtek fel, hogy a valóságban is végigjárják a benne szereplő varázslatos helyszíneket.
A kötetek főhőse a tihanyi Soktornyú Kastélyból unalmában megszökő, rakoncátlan Helka hercegkisasszony, a Balaton fess hercege, Ciprián és a gonosz erőket feltartóztatni igyekvő Kamor, a Bakony nagy hatalmú varázslója. Ők pusztán az írói képzelet szüleményei?
Igen, de nem teljesen az én képzeletemé. Kamor alakját, akire afféle magyar Dumbledore-ként, Merlinként vagy Gandalfként is tekinthetünk, 1836-ban ismerhette meg először a közönség. Ekkor jelent meg Fáy Andrásnak a Sió – Tündéres rege című műve, benne a Bakony varázslójával, vagyis nagyjából száz évvel korábban, mint ahogyan Tolkien egyáltalán elkezdett volna gondolkodni A Gyűrűk Uráról. Hiába volt azonban Kamornak évszázados előnye, a neve feledésbe merült, annak ellenére is, hogy Lipták Gábor az 1961-ben megjelent Aranyhíd című mondagyűjteményében feldolgozta a Fáy-féle történetet. De mivel nem lett belőle például iskolai tananyag, ismét eltűnt a süllyesztőben. A Balaton és környéke az én fejemben is megmaradt a lángos, főtt kukorica és napolaj szegélyezte vidéknek. És ebben a Bermuda-háromszögben elveszett ez a régi-régi, nagyon izgalmas és fantasztikus sztori, amelyben a hatalmasságok, azaz a Balaton tündére és a Bakony varázslója viaskodnak, miközben egymásra talál Helka és Kelén, a tihanyi hősszerelmes páros. Utóbbiak annyiban voltak szerencsésebbek, hogy a nevüket legalább két balatoni hajó megőrizte.
A Helka-trilógia első részében, a Helka – A Burok-völgy árnyaiban különös események zavarják meg a Balaton északi partjának nyugodt mindennapjait. A tihanyi Soktornyú Kastély népe ünnepre készül: Helka hercegkisasszony hamarosan hivatalosan is trónörökössé válik. Ám hősünk unja a felhajtást, elszökik inkább a tiltott rengetegbe szamócázni. Mindeközben a közeli Burok-völgyben sötét lelkű teremtmények gyülekeznek, hogy a kegyetlen Bora vezetésével feldúlják a Balaton békéjét, és bosszút álljanak a hercegi páron
Hogyan talált rá erre a feledésbe merült mesére?
Stílszerűen egy balatoni családi nyaraláson. Egy esti fürdőzés alatt a kislányom úgy érezte, valaki, talán egy tündér, megcsiklandozta a vízben a lábát. Ekkor jutott eszembe: tényleg, miért is nincs a Balatonnak tündére? Elkezdtem kutakodni, és kiderült, hogy nagyon is van, csak senki nem tud már róla. És valahogy rögtön küldetéstudatom keletkezett, hiszen földrajztanár végzettségű vagyok, és mivel addigra jelentek már meg gyerekmondókás könyveim is, egy általam újrafazonírozott, valós helyszínekkel operáló balatoni–bakonyi tündérmese tálcán kínálta magát. A nagy kérdés az volt, hogyan sikerül a mostani közönség számára érdekessé tenni.
És mi lett a válasz?
Tudtam, hogy nekem nem az újabb átdolgozás készítése a feladatom, ezért nem is Helka és Kelén szerelme foglalkoztatott igazán, hanem az ő közös életük folytatása. Ezért az én könyveim középpontjában a lányuk, Helka hercegkisasszony és az ő apródja, Ciprián áll, a trilógia zárókötete pedig egyfajta időutazás, amikor is Kamor varázsló végre felfedi a régmúlt titkait. De volt egy másik megfejtésem is erre a kérdésre.
Vagyis?
Arra gondoltam, hogy ha már a Balaton és a Bakony környéke eleve tele van mesébe illő helyszínekkel, akkor kutya kötelességem ezeket a természeti képződményeket a történet díszleteként valóban bele is illeszteni a mesémbe. Titkon már az elején abban reménykedtem, hogy ha a kiskamasz olvasóimat és persze a szüleiket is magával ragadják Helkáék varázslatos kalandjai, talán lesz kedvük felkerekedni a valóságban is egy kis országjárásra.
A kötetekben bőséggel szereplő szurdokok, lápok, barlangok, fennsíkok, vízesések mindegyikét valós helyszín inspirálta?
Igen, hiszen vagy tanultam a kialakulásukról, elhelyezkedésükről az egyetemen, vagy ténylegesen, a saját szememmel láttam őket. A Balaton környéki helyek különösen ismerősek voltak, mert a tótól ötven-hatvan kilométerre nőttem fel, így sokszor jártam arrafelé már gyerekkoromban is. Igyekeztem a lehető legtöbb valós helyszínt beleszőni a mesémbe, de úgy, hogy az dramaturgiailag is jól működjön. És az sem volt persze hátrány, ha egyik-másik izgalmas természeti képződménynek már volt kis mondabeli eredettörténete. De a legtöbb esetben magam találtam ki ilyeneket úgy, hogy Helkáék mesés történetéhez is illeszkedjen.
Például?
A Szent György-hegy bazaltorgonái tényleg kővé vált óriásoknak tűnnek, ehhez azt a szálat kellett kigondolni, hogy az óriások hogyan és miért kerültek oda, és miként érte el őket végzetes sorsuk. Ugyanígy a szentbékkállai kőtenger is olyan, mintha nagy, hosszú szőrű, tohonya lények mocsara vált volna kővé, ehhez is kigondoltam hát egy saját sztorit. És persze akadtak olyan helyek is szép számmal, amelyeket már az első könyvbe szerettem volna beleírni, de mivel a szereplőim egyszerűen nem voltak hajlandók arra menni, csak a másodikba vagy a harmadikba sikerült őket beszuszakolni. Ilyen volt például a Lóczy-barlang Balatonfüred felett, a Tamás-hegyen: a harmadik kötet bonyodalma gyakorlatilag ott kezdődik mint titkos főhadiszálláson, amikor Kamor felidézi az ifjúságát. Vagy ott van Veszprém kedvelt kirándulóhelyén, a Séd patak partján egy völgyszakasz, amelyet valami furcsa oknál fogva Szerelem-szigetnek neveznek. Ez szintén adta magát, nemcsak azért, mert a Bakony kellős közepén van, hanem mert Helka hercegkisasszony az utolsó részben megtalálja párját, aminek nagyon fontos helyszíne ez a bizonyos „szerelemsziget”.
Az én kedvencem az élőben is egészen fantasztikus bakonyi Burok-völgy, amely Magyarország egyik utolsó őserdeje, lényegében egy tizenöt kilométer hosszú, sziklafalakkal határolt, üregekkel és bedőlt fákkal teli, buja aljnövényzetű szurdok – és a gonosz erők titokzatos tanyája.
A Burok-völgyet mintha kifejezetten a regényem kedvéért alkotta volna meg a természet. Önmagában is van egy ősi, misztikus-hidegrázós hangulata ennek a hatalmas ároknak a nagy Tési-fennsík keleti végében, amely egy millió évekkel ezelőtt beszakadt barlangrendszer lehetett. Kapóra jött az is, hogy itt, a Burok-völgy mellett, egész pontosan a szomszédos völgyben folyik a Gaja-patak, amely így természetes kapcsolatot teremtett Kamor varázsló egykori otthonával. A manók, Tramini és Furmint elmondása szerint ugyanis a Gaja-patak egy nagyon izgalmas szakaszán, a Bakonynána és Jásd között található szűk szurdok, a Római-fürdő-vízesés közelében állt valaha a nagy varázsló titokzatos, a világ szeme elől elrejtett Szurdokvára.
A második részben az előző kötetből megismert szereplők útjuk során barátokat és ellenségeket szereznek. Megtudjuk, hogyan keletkezett száz halom Battán, tengerszem a Megyer-hegyi malomkőbányában, földvár a Balatonnál vagy a Sió csatorna. A fődipicinyek, nyápicok, dinkák, sziporkák, csordásfarkasok, Zemúr és Mitmitke úgy gabalyítják a történet szálait, hogy azok az óbudavári mosókutat övező fa gyökereihez lesznek hasonlatosak. Ciprián a varázslat helyett a józan ész hatalmában bízik, ám elvarázsolja az az érzés, amely néha elveszi az eszünket
Azt mondta, titkon reménykedett benne, hogy a Helka-kötetek meghozzák a kedvet, hogy ezeket az időnként más néven szereplő, de könnyen felismerhető helyszíneket a valóságban is bejárják az emberek. Vannak erre biztató visszajelzések?
Nyilván nem mindenki jelentkezik be hozzám a beszámolóval, de több ezerre tehető azok száma, akik az első kötet megjelenése óta eltelt évtizedben családilag felkerekedtek bejárni a Helka-trilógiában szereplő tájakat, sőt osztálykirándulásokról, táborokról is tudok, amelyek a könyv története köré szerveződtek. Nemrégiben pedig elkezdtem együtt dolgozni az Aktív Magyarország projekt alatt futó Digitális vándor program munkatársaival. Ez egy ingyenesen letölthető applikáció, a lényege, hogy a természetjáró egyszerre lehet jelen az offline és az online térben: például amíg az egyik kezében a kijelzőn repül a gyöngybagoly, a másikkal megtapinthatja a fa törzsén lévő odúját. Az e-ösvények útvonalait állomásonként járhatja be, kérdések, feladatok segítségével, a helyes válaszért pedig jutalom jár, például videók, kiterjesztett valósággal odavarázsolt állatok, természeti jelenségek. Eddig tizenkét ilyen útvonal készült el, Magyarország mind a tíz nemzeti parkja ajánl egyet a saját területén, illetve részt vehetünk egy gellérthegyi időutazáson, Budapest második kerületében pedig utánajárhatunk Vuk kalandjainak. Ehhez a sorhoz csatlakozik hamarosan a Helka is. Remélem, így még több gyereknek megjön a kedve a Balaton-felvidék és a Bakony felfedezéséhez.
A székesfehérvári Hatpöttyös Étterem azok mellé áll, akiknek támogatásra és bátorításra van szükségük: nemcsak munkát, de önbizalmat is ad a megváltozott munkaképességű embereknek. A városiak szeretik és büszkék rá, sőt ha kell, összefognak érte.
Kovács P. József négy évtizeden át minden magyar ember közeli ismerősei közé tartozott azzal, hogy esténként ott volt látható a televízió képernyőjén. Bemondói pályáját valóban a hőskorban kezdte. Két évtizede visszavonult, tihanyi otthonában él, és ha csak teheti, a Balatonon hajózik. A budai Déryné bisztrót a feleségével alapították, most már a gyerekei viszik tovább. Ott beszélgettünk.
Lencsés Rita gyógynövényszakértő és végzett természetgyógyász patikus felmenőinek hála lett a gyógynövények szerelmese, és célja, hogy tudását másokkal is megossza. Mindezt élményteli módon.
Valahol mindig szól a zene, valahol mindig zajlik egy dráma. A színház szeszélyes üzem, tele tehetséges, elkötelezett, izgalmas emberrel. A Vörösmarty Színházban Bécsi Attila üzemeltetési vezető és Németh Mariann rendezőasszisztens kalauzolt végig bennünket.
Gyönyörű épület, történelmi család, szerelem, halál. Nádasdladány a magyar történelem egy darabja.
A pincében nagy, vaskos, sárga sajtgurigák, a fóliasátor alatt kicsi, vékony, zöld hajtások. A Csurgódombi Sajtkonyha és Sziklevélfarm jelene bátor, megérzések hajtotta döntések következménye. Két ember, egy alapanyag, ezer íz, tizenkét év – a számok azonban keveset mondanak el a mesélők, Pózer István és Márkus Erika történetéről. Át is adjuk nekik a szót.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
