A Teleki László Alapítvány kezelésében megvalósuló Népi Építészeti Program célja a Magyarországon található műemlékek megmentése, felújítása. Sokféle épület szerepel a programban a lakóháztól a malmon, csűrön, kukoricatároló górén és egyéb gazdasági létesítményen át a ma tájházként szolgáló épületig.
Kelet és Nyugat földrajzi és kulturális metszéspontján a Kárpát-medence különleges helyzetben van népművészeti örökség szempontjából. A nyugat-európai művészettörténeti és kulturális áramlatok itt kibontakozhattak, szemben a Kárpátoktól keletre fekvő területekkel, ahol nincs jelentős gótikus és reneszánsz kultúra. A paraszti, falusi vagy népművészeti emlékek döntően elpusztultak az iparosodás és az urbanizáció hatására Nyugat-Európában, de a Kárpát-medence területén még a legutóbbi időkig is megmaradtak, így mind a szellemi, mind az épített, tárgyi népi kultúrában fellelhetők. A Népi Építészeti Programmal az épített örökségi elemek megmenthetők, újra használatba kerülhetnek és hosszú távon is fennmaradhatnak.
Hogyan menthető meg a határon túli épített örökségünk? | Magyar Krónika
Szenzációs felfedezések, csodaszámba menő helyreállítások: a Rómer Flóris-terv elmúlt évéről a Teleki László Alapítvány igazgatóját, Diószegi Lászlót kérdeztük.
Kétszáz éves lakóház, Tiszakürt
Tiszakürt az Alföldön, azon belül a Tiszazugban, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye délnyugati sarkában fekszik. A település egyik kiemelkedően szép portája építéskori szerkezettel maradt fenn. Eredetiként maradtak meg vályogtéglával rakott falai, fafödémjének hosszanti mestergerendával gyámolított gerendái, náddal héjalt ollóágasos fedélszéke. „Az utcai oromfal igazi különlegesség: a tetőszerkezet gerendáiba függőlegesen ékelt karókkal kialakított fonott és tapasztott vesszőfal, amelyen a bevilágító ablakot a paticsból alakított szívmotívum díszíti. Ennek félköríves mezőjében látható az építés éve, 1858” – olvashatjuk a Népi Építészeti Program honlapján. Az épület értékes tartozékai a jelentős részben eredeti, építéskori nyílászárók, négyzetes osztású pallótokos ablakok, gerendatokos ajtók, valamint a tisztaszoba búboskemencéje szintén építéskoriak.
Vályogfalu porta, Szakmár
Kalocsa, a Duna-Tisza köze legősibb városa közelében fekvő Szakmár község vályogfalú portája a 19. század elején épült, a vidékre jellemző barokkos oromzattal alakított utcai fala azonban későbbi. Téglából falazták, a rajta látható 1940-es évszám feltehetően ezen átalakítás évét jelöli. A telken két gazdasági épület a paprikaszárító és az ól is ekkor épült. A porta történeti szerkezetei: torokgerendás fedélszék, mestergerendával gyámolított pórfödémek, burkolatok, nyílászárók és díszes homlokzatok. Ezek az utcai oromzat közepén a falfülkében álló Mária szoborral együtt felújítható állapotban maradtak fenn.
19. században épült ház, Nemesvita
A Tapolcai-medence nyugati határán fekvő község, Nemesvita egy 19. század elején épült kőfalazatú háza is őrzi történeti szerkezeteit: ollóágasos-szelemenes tetőszerkezet, pórfödém, boltozott szabadkémény, ácstokos ajtók, pallótokos ablakok, vasalatok. A magára hagyott, romló épület a felújítással újra lakhatóvá vált, miközben megőrizte eredeti szerkezeteit, részleteit, és visszanyerte elvesztett, töredékeiben fennmaradt megjelenését.
Vitéz Csupka Károly Hadimúzeum, Háromhuta
A Zempléni Tolcsva patak mentén, Háromhután áll az az egykori lakóház, amelynek falai között 2024. május 4-én megnyílt a Vitéz Csupka Károly Hadimúzeum. A homlokzathímekkel díszített épületet a XIX. század végén emelték, vakolatába karcolt dátuma alapján 1928-ban alakították ma is látható formájára. Az 1947-ben elhagyott lakóház mára nem csupán megújult, de újra méltó használatba került, biztosítva a hosszútávú fennmaradást.
1892-ben épült lakóház, Tárnokréti
A Rábca folyó jobb partján található település, Tárnokréti főutcáján áll ez a porta, melynek gádoros lakóháza a mestergerenda faragása alapján 1892-ben épült. Még állnak építéskori szerkezetei: vert vályogfala, ollóágas szelemenes fedélszéke náddal fedve, a helyiségeket záró pórfödém. A kamra födémje egy korábbi épület XVIII. századi faragott gerendáit őrzi. A kamrában és konyhában fennmaradtak a hagyományos rakott tűzhelyek és mászókémény is. A porta további történeti értékei az udvart keresztben lezáró, fából épült pajta, gémeskút és a telket határoló egykori deszkakerítés, melynek még ma is állnak faragott oszlopai.
A cipészmester házából tájház, Bük
A Vas megyei Bük 2011 óta tájházként működő műemlék-épülete – Koczán Ferenc egykori cipészmester háza – a XIX. század második felében épült, a tájegység utolsó fennmaradt zsúpfedeles lakóháza. Az épület fő szerkezetei: vályoggal vert, tapasztott, meszelt felületű tömésfalai, ollóágas-szelemenes tetőszerkezete, sőt, nyílászáróinak nagy része is építéskoriak, mai mászókéménye a 19-20. század fordulóján végzett átalakításkor épült a korábbi szabadkémény helyén.
Fotók: Népi Építészeti Program
