
Pálos lábbal – zarándokút a Pilisben
A Pilisben alakuló magyar szerzetesrend, a pálosok nyomain barangoltunk Pilisszentkereszttől Pilisszentlélekig Molnár András túravezetővel, a Viator Természetjáró és Kulturális Egyesület elnökével.
„Ballagdálok a vén Pilisen, / Az ezredes erdő lelkét lesem”
– írja Sík Sándor. Novemberi számunkban mi is bejárjuk
a hegységet és környékét annak lelkét kutatva, felkeresve azokat
a személyeket, akik élettel töltik meg a vidéket
Szöveg: Meszleny Zita
Fotó: Hölvényi Kristóf

A Pilisben alakuló magyar szerzetesrend, a pálosok nyomain barangoltunk Pilisszentkereszttől Pilisszentlélekig Molnár András túravezetővel, a Viator Természetjáró és Kulturális Egyesület elnökével.

Sokan sokféle dologra vágyunk érettségi után. Van, aki magas felvételi pontszámra, más arra, hogy ne kelljen többé tankönyvet látnia. Rétki Gábor például egy tehenet szeretett volna. A meglepő kívánság óta harminc év telt el, a férfi pedig ma már közel negyven tehenet tart pilismaróti birtokán.

A zeneszerzőként, előadóként és íróként ismert Kollár-Klemencz László és fotós felesége Révai Sára erdei közösségi és kulturális teret alakított ki a pilisi Dömör-kapunál.

A Pilisvörösvár helytörténeti gyűjtemény egyetlen embernek, a kilencvenhárom éves Gromon Andrásnénak, azaz Mini néninek köszönheti a létét. Az idős asszonnyal a megőrzött emlékekről, a vörösvári németségről, a helyi sváb dialektusról beszélgettünk.

A Jáki András vezette családi vállalkozás, a pilisvörösvári Rotburger látványsörfőzde és sörkert egy csipetnyi Bajorország a főváros közelében, ahol még divat tisztelni egymásban az embert, és van értéke a kimondott szónak.

Dobogókő a szocializmus alatt a politikai elit luxusüdülőhelyének számított. A környék próbálja levetni magáról a Kádár-kor szürke zubbonyát, de amíg a megújulás várat magára, a romok között néhány történelmi mozaikkockát érdemes alaposabban is szemügyre venni.