Halála után mutatják be Jankovics Marcell utolsó alkotását, Arany János elbeszélő költeményének rajzfilmfeldolgozását. Mint Jankovicstól megszokhattuk, kliséket kerülő, az Arany-szöveget bátran újraértelmező mű született, amelynek minden részlete mitikus jelentéssel bír. Az életmű záróköve a helyére került.
Fából faragott Péter, A két aranyhajú fiú, Fehérlófia – csupán néhány olyan népmese, amelynek animációsfilm-változata Jankovics Marcell keze közül került ki. Az első kettőt a Magyar népmesék sorozat részeként, utóbbit önálló filmként tekintheti meg a néző. Fontos közös pont a három alkotásban, hogy főhősei naphéroszok, ezt a Jankovics által teremtett, ősi szimbólumokban gazdag látványvilág hűen tükrözi is. Aranyszínű a hajuk, a nap fénye, formája, valamint a tűz ereje végigkíséri a hősök útját, képességeik emberfelettiek, nem a földi világból nyerik őket. Ebbe a sorba illeszkedik a Toldi rajzfilmsorozat is, amelyet Jankovics hirtelen halála után Csákovics Lajos rendező fejezett be a kecskeméti rajzfilmstúdióban.
Arany János művét Jankovics új nézőpontból közelíti meg, és olyan elemekre helyezi a hangsúlyt, amelyek eddig elsikkadtak az értelmezés során. Feltárásukhoz nem irodalomtörténeti munkákat olvasott, hiszen saját bevallása szerint a „szövegcentrikus meglátások” nem segítik egy rajzfilm elkészítését. Ehelyett a forráshoz nyúlt vissza, ott kereste meg az őt érdeklő, illetve a szövegben rejtőző, eddig még fel nem fedezett részleteket. Ilyen például az az egyértelmű, mégis kevéssé hangsúlyozott tény, hogy Toldi kamasz fiú, nem pedig harmincas éveiben járó, fejlett izomzatú férfi, ahogyan gyakran ábrázolják. Jankovics főhőse – hűen Arany elképzeléséhez – annyira fiatal, hogy „még legénytoll sem pehelyzik állán”. Emellett a rendező többször is kiemelte, hogy az elbeszélő költemény gyakorlatilag Miklós felnőtté válásának története, amelyben édesanyja a másik főszereplő, aki iránt Jankovics szerint Miklós „szinte freudi szerelmet táplál”, tehát még abban a korban van, amikor a kisfiúk az édesanyjukat akarják elvenni feleségül.
A film látványvilágát képzőművészeti stíluskettősség jellemzi, a történet valós idejét viszonylag realista módon rajzolták meg, a szereplők gondolataiban megjelenő képeket, emlékeket pedig a korabeli krónikák stílusában jelenítették meg. Konkrétan a Manesse-kódex illusztrációit vették alapul, amelyek a középkori élet úriasabb oldalát ábrázolják. A Képes krónika is korhű alapanyaggal szolgálhatott volna, de azzal Jankovics már több alkalommal is dolgozott, így esett a választás a Nagy heidelbergi daloskönyvként is ismert kódexre.
A rajzfilmben Arany János is megjelenik mint szellemalak, narrátorként végigkíséri az eseményeket, de csak a nézők látják, a szereplők természetesen nem. Kevesen tudják, hogy a Toldi születésekor Petőfi Sándor készített egy tollrajzot Arany Jánosról, amely Jankovicsnak is ihletet jelentett, ez alapján készítette el a költő figuratervét. Mivel ő a mesélő, az ő hangján szólalnak meg a karakterek is – a valóságban Széles Tamás színművészén, aki Az ember tragédiájában Ádámnak kölcsönözte a hangját.
Arany János beemelésével Jankovicsnak lehetősége nyílt a költemény egy eddig háttérbe szorult elemét is felerősíteni, mégpedig azt a finom iróniát, amellyel a szerző kezelte a történetet. Így például nagyobb hangsúlyt kapnak az olyan megjegyzések, mint amikor a narrátor a második énekben, látva a nagy sürgés-forgást a családi háznál, felteszi a kérdést: „Toldi Lőrincnének most van-é a torja? / Vagy menyegzőjének hozta így a sorja? / Tán megunta gyászos özvegysége ágyát, / S másnak adta élte fonnyadó virágát?” Így egyfajta kedélyesség is jellemzi a szöveget, amelyet nehéz lenne vizuálisan visszaadni Arany szelleme nélkül.
A pályázat, amire a film készült, elvárta, hogy a mű teljes szövege elhangozzon a kész anyagban, de Jankovics már a kezdetekkor leszögezte, hogy ezt nem fogja teljesíteni, mivel egészen más az elbeszélő költemény belső ideje, mint egy film ritmusa, így az eredeti szöveg kicsit több mint fele hangzik el, a kimaradt részletek azonban vizuálisan természetesen megjelennek. Ugyancsak vitatott kérdésnek számított a készítés során, hogy milyen formában kerüljön a közönség elé a végeredmény – eredetileg sorozatról volt szó, de a rendező unszolására némi változtatással készült egész estés verzió is. A sorozat tizenkét részből áll, ahogyan az alapmű is, ezek egyenként tízpercesek, illetve egy rövidebb Előhang is tartozik hozzájuk. Jankovics ragaszkodott a régebbi technikákhoz, így kézzel készültek a rajzok, csupán az utómunkák és az effektezés zajlott számítógépen.
Újdonságnak számít a már említett mitológiai háttér erőteljesebb megjelenése is: vegyük például Toldi küzdelmeinek hármasságát, amely a mitikus gondolkodás szerkesztésmódjára jellemző, vagy a testvérek, Miklós és György szembenállását, amely az ikermítoszok jegyeit hordozza. Toldi alakját már a századelőn népmesei hősként kezelték, Moór Elemér művelődéstörténész Erős Jankó alakjával vetette össze, ő is emberfeletti erővel rendelkezik, farkasokkal küzd, egy bikát is földhöz vág, valamint úgy megszorítja az ördög kezét, hogy annak ujjaiból vér serken. Külön érdekesség, hogy a külföldi változatokban Jankó a király konyháján szolgál, ahogyan az Ilosvai Selymes Péter- vagy a Dugonics András-féle Toldi-történet főhőse. Előbbiből idézett is Arany a művében, a 18. század végén született utóbbi darab azonban kevésbé ismert. Ezenkívül a cseh vitézzel folytatott szigeti párbaj jelenete a Trisztán-eposzokban, valamint a norvég sagákban is visszaköszön, ezekhez Ilosvai verses műve áll a legközelebb. A jelenetet egyébként Arany feldúsította a néphagyomány ismert elemével, amikor is Miklós „Csónakát berúgta a széles Dunába: / Mintha korcsolyázna, futott az a habon, / Partba vágta orrát a pesti oldalon.” Ez is mutatja, hogy Arany tudatosan olvasztotta egybe a mondai hagyományt, a mítoszokat és a mesék motívumait.
A szájhagyományokból vette át a farkasokkal való küzdelmet is, hiszen az Ilosvainál nem szerepel. Az állatokkal való viaskodás leírásában bibliai párhuzamok is megfigyelhetők, Dávid király fiatalkorában, még pásztorként gyakran küzd ragadozókkal, később pedig, amikor Saul üldözi, egyszer tudtára adja, hogy táborában járt este, amíg aludt, és a kezében volt az élete. Ezt teszi Miklós is, amikor a toportyánok tetemeit fivére ágyába viszi. A farkasokkal való harc beavatási szertartásként is értelmezhető, amelynek során a hős a török és mongol népek által totemállatnak tartott farkas legyőzésével erejüket is elnyeri. Ez a kép is beilleszthető Jankovics elképzelésébe, miszerint Miklós felnőtté válását követhetjük végig a műben.
A néphagyomány Toldit táltosnak tartja, erre utalnak azok a szájhagyomány útján terjedő történetek is, amelyeknek jellemző fordulata szerint „egy táltos barátjával úgy megszorították egymás kezét, hogy azok lángra lobbantak”. A táltosok kapcsán visszatérő motívumnak számít, hogy a levegőben, gyakran bika alakjában küzdenek meg egymással, és maradtak fenn olyan adatok is, amelyek tűz, illetve láng formájában megvalósuló harcról beszélnek. A táltos alakja körüli hagyomány egyik legfontosabb eleme a bikával való küzdelem, amely gyakorta bika alakban történik a rendszerint fekete színű ellenféllel. Jankovics ezzel egyértelműen játszik is a film során, már a legelején egy ugrándozó borjúval mosódik össze Miklós alakja a mezőn. (Kínában egyébként a mai napig élő népi sportjáték a hui nemzetség körében a bikafékezés, amelyet szabad kézzel végeznek.) A küzdelem hármasságának betetőzése az ember ember elleni harc, amelyhez a farkasokon és a bikán keresztül vezetett az út, ahogyan a népmesékben is: miután leszáll a hős az alvilágba, egyre nagyobb és több fejű sárkánnyal kell megküzdenie.
Jankovics korábban már illusztrálta a Toldit. Akkor is megütközést keltett, hogy a főhőst aranyhajjal ábrázolta, de szerinte „Toldi csupa olyan dolgot csinál és tud, amihez szőkének, helyesebben »aranyhajúnak« kell lenni”. A rajzfilmben pedig ezen meglátásainak még inkább teret adhatott, például egy ponton, amikor dühbe gurul, föllángol a haja, sőt egyszer maga is nappá alakul. Így nyílnak meg a gyakran csupán egy izgalmas középkori, kicsit romantikus, kicsit népies történetként kezelt elbeszélő költemény újabb, ősibb rétegei, ezáltal pedig Arany zsenialitásához is közelebb kerülünk. Jankovics úgy aposztrofálta a Toldit, mint munkássága zárókövét, „elkészült az épület, a boltozatot be kell zárni valahogy” – nyilatkozta. A János vitézzel kezdte az egész estés filmjeinek a sorát, és a Toldival fejezte be rajzfilmes pályafutását. Méltó befejezés lett.
Hajdú Farkas-Zoltán regényfolyamában a pálfordulásokkal és egyszerre jó és rossz szereplőkkel teli közép-európai történetek mellett saját és családja életét is meséli. Az íróval a kézírás fontosságáról, a posztmodernről, a progresszív és a konzervatív irodalomról beszélgettünk, és arról is, miként interjúvolta meg a világhírű filozófust, Hans-Georg Gadamert.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
