„Úgy fest, mint egy férfi” – mondták róla; ez akkoriban azt jelentette, hogy nő létére fest jól… Nem tudni, Modok Mária örült-e a hasonló megjegyzéseknek, annyit tudni biztosan, hogy teljesen másképpen állt hozzá saját képeihez és magához a festéshez is, mint a férje.
Czóbel Béla életre-halálra festett, megfeszített figyelemmel, idejét és mindenét a műre szánva. Megtehette, hiszen ott volt mellette Mária, aki remek, háromfogásos franciás ebédeket készített, gondozta a kertet, rendben tartotta a házat, bevásárolt és befőzött. Nem csoda, hogy saját képei futtában, lopott időben, kávéfőzés és körtehámozás között készültek. Férje maradék vásznaira, doboz belsejébe szaladó ecsettel. Nem is tartotta olyan becsben őket, mint férje alkotásait, a látogatók rémületére néha az ágy alól vagy a macska kosara mellől halászta elő őket.
Történetük mégsem a párkapcsolati elnyomás drámája, férj és feleség szerette és támogatta egymást. Czóbel minden tőle telhető módon bátorította Máriát, elismerte az asszony tehetségét, unszolta, hogy állítson ki. Mária számára mégis az volt a legfontosabb, hogy segítette Bélát, a nagy festőt, akire büszke volt.
„Modok valamit” – viccelődtek a fiatal szentendrei festők, Vajda Lajos, Korniss Dezső, Szántó Piroska, amikor meglátták a szentendrei utcákon bicikliző asszonyt, aki mindig szívesen megnézte legújabb képeiket. Talán azt is elmesélte nekik, hogy gyerekkorában erdélyi eredetű családja folyamatosan költözött, attól függően, éppen hová helyezték a főszemlész apát. Mária ezért született Ráckevén.
Iskolái jó részét Erdélyben végezte, tanítónőnek készült, de a képezdében a festészet felé fordult, így beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Mestere, Réti István vitte magával Nagybányára, ezután fedezte fel a nagybányai festők új bázisát, Szentendrét.
Idővel férjhez ment egy a művészetét maximálisan támogató tisztviselőhöz, Perlaki Edéhez, aki a Dunaparthoz közel telket vett és házat épített rá kettőjüknek. Műteremmel! Ez a ház lett később Czóbel és Modok közös otthona – sajnos ma már nem áll. (Helyét a japánkert mellett keressék, ott, ahol Czóbel szobra látható egy kis park szélén.)
1935-ben történt, hogy Czóbel Szentendrére látogatott, és Máriával egymásba szerettek. A festőnél 13 évvel fiatalabb nő, amint lehetett, Czóbel után utazott Párizsba. Czóbel ott volt a francia fővárosban a modernizmus születésekor, együtt állított ki Matisse-szal, Braque-kal, Modiglianival, nevét a legnagyobbak között emlegették. Czóbel és Mondok 1940-ben házasodott össze, az első férj sorsáról nincsenek biztos információk. Még korábban kiderült, hogy folyamatosan sikkasztott, leginkább azért, hogy Máriának a lehető legjobb életet biztosíthassa, ezért börtönben is ült. Haláláról a legtöbb forrás azt írja, öngyilkos lett.
A festő házaspár már az ötvenes években lehetőséget kapott, hogy az év felét Párizsban töltse. Tavasszal jöttek vissza a szentendrei házba, ahol Mária vendégeket fogadott, főzött és befőzött, szolgálta és szerette a férjét. Közben jóval zárkózottabb módon alkotott, figyelt és inspirálódott. Boldog és büszke volt, nem érezte elnyomva magát.
Kapcsolatuk változást hozott Modok festészetében is. A korábbi nagy méretű kompozíciók, táj- és városképek, szociális témák után a kisebb csendéletek felé fordult. Virágok korsókban, az agyonhasznált kávéfőző, sötét tónusokban felvillanó ragyogás. Dési Huber István ezt írta róla: „Művészete olyan, mint asszonyaink élete. Végtelenül gyöngéd, komoly, alig kimondott. Finom és ragyogó. Rejtőzködő.” Ám a kortárs művészettörténészek ennél jóval többnek látják Modok Mária életművét, sőt néhányuk szerint bizonyos tekintetben meghaladja Czóbelét is. Modok ugyanis már a hatvanas években alkotott absztrakt műveket, eljutott oda, hogy a látványt formákra bontsa.
Modok Mária 1967-ben kapta az első agyvérzést, bal oldalára megbénult, nem utazhatott többé Párizsba. Akkor kapták meg a Gellért-hegy tövében, a Kelenhegyi úton álló műteremház egyik lakását, azontúl ott töltötték a teleket. 1971 tavaszán Czóbel felváltva járt be a kórházba Máriához, és a Műcsarnokba, ahol régóta várt életmű-kiállítását rendezték. A megnyitót az asszony már nem érte meg.
