Pikler Emmi intézetében ifjabb Rajk Lászlóból Kovács Pista lett, a 167-es számú gondozott. Miután szüleit letartóztatták, és apját a koncepciós per végén kivégezték, a gyereket állami gondozásba vették, és a Pikler vezette Lóczy utcai csecsemőotthonban helyezték el. Új nevet kapott, és közel két év után adták csak vissza nagynénjének. Más letartóztatottak gyerekei is ugyanide kerültek, például az 1956-os forradalomban nagy szerepet vállaló Donáth Ferenc első fia, Mátyás is. Ő is új nevet kapott, és amikor édesanyja kiszabadulván elment a gyerekért, Pikler Emmi nem adta ki neki, nyilvánvalóan azért, mert erre nézve még nem kapott semmilyen utasítást a pártvezetéstől. Ezek a történetek is részei a nemzetközi szinten is értékelt Pikler-módszer valamint Pikler Emmi hagyatékának, még ha ritkán kerülnek is szóba.
A fiatal doktornő, akkor még Reich Emmi Bécsben találkozott azzal a gyermekek igényeihez igazodó új szemlélettel, amelyet továbbfejlesztett, és ami itthon a legkiválóbb gyermekorvosok közé emelte. A századelő Bécse tehát nemcsak a felnőttek lélektana, a holisztikus mozgáskultúra, de a csecsemőgondozás területén is forradalmi gondolatokat teremtett és emelt át a gyakorlatba. Azoknak a klinikáknak, kórházaknak a vezetői, akik mellett Pikler Emmi tanult, felismerték, hogy a csecsemőnek is vannak igényei, és ezekre az igényekre tekintettel kell lenni. A formálódó személyiség tisztelete, a szabad mozgás, a gyermekkel kapcsolatba lévő személy nyugalma és kiegyensúlyozottsága nagy hangsúlyt kapott ezekben az intézményekben.
A fiatal nő arra is felfigyelt, hogy a külvárosi gyerekek baleseti statisztikái mennyivel jobbak, mint a túlféltett úri társaiké. Egy gyerek, aki felett nem őrködik állandóan egy aggódó felnőtt, hanem a maga tempója és bátorsága szerint használhatja a testét, mászhat, ugorhat és egyensúlyozhat, az ilyen gyerek kisebb eséllyel szenved balesetet. Mert tudja, mire képes, mennyit bír.
Pikler Emmi Emilie Madeleine Reich néven született a császárvárosban 1902-ben, ott is járt egyetemre, sőt ott ismerte meg későbbi férjét, Pikler Györgyöt. A férfi akkor még matematikát tanított, később közgazdász lett, a KSH igazgatója, a közgazdasági egyetem tanára és az utolsó koncepciós perek egyikének áldozata. Pikler György szakítva családja polgári eszméivel tagja lett az illegális kommunista pártnak, és miután a házaspár hazatért Magyarországra, egyike lett a Horthy-korszakban elítélt kommunistáknak. Rákosival és Vas Zoltánnal raboskodott, közben felesége elismert és sikeres gyermekorvosi praxist alakított ki, különösen a csecsemőgondozási elveiért fordultak hozzá sokan.
Pikler Emmi könyvet is írt Mit tud már a baba? címmel, ebben részletezte nevelési tanácsait. A lényeg, hogy a szülő akkor tesz a legjobbat a csecsemővel, ha engedi szabadon fejlődni. Nem ülteti fel idő előtt, nem serkenti, nem erőlteti, hogy tegyen néhány lépést, a kezébe sem ad tárgyakat. Elegendő szabad tér, ingerlő tárgyi környezet, szeretetteli figyelem és a mozgást nem gátló ruházat – erre van szüksége egy kisbabának, vallotta Pikler, aki a gyakori ölbe vételt, puszilgatást sem helyeselte, sőt azt sem, ha a síró kisbabát a szülők felveszik. Sokan ezek miatt racionális ridegtartásnak tartották a módszert. A Mit tud már a baba? című könyvet egyébként a családi jó barát, Radnóti Miklós stilizálta és Cserépfalvinál jelent meg 1940-ben.
A házaspár a saját gyerekeit is az általuk hirdetett elvek alapján nevelte. Három gyerekük született, egyiküket elveszítették, majd később még örökbe fogadtak egy kisgyermeket.
A háború után a sok árva gyermek intézményes elhelyezésében nagy szerep jutott Pikler Emminek, aki a csecsemőotthonok országos hálózata megszervezésében is részt vett. Közben létrehozta később híressé vált modellintézményét, „a Lóczyt”. Ez a csecsemőotthon Bajcsy-Zsilinszky Endre külföldre menekült testvérének villájában, a Lóczy Lajos utcában jött létre, és ott működött évtizedeken át. (Később Pikler Emmi nevét viselte).
Az intézet megalakulásakor korábban már csecsemőgondozásban dolgozókat vettek fel, ám hamarosan kénytelenek voltak lecserélni a személyzetet. A leírások szerint a rutinos gondozónők nem tudtak megújulni, fontosabbnak tartották az ágynemű naponkénti újraszámolását, mint a gyermekekkel való foglalkozást, és nem értették, miért fontos, hogyan nyúlnak a kisbabákhoz tisztába tételkor. Pedig a Pikler-módszer egyik pillére a kiegyensúlyozottság, a megnyugtató, de nem babusgató érintés. Az intézmény vezetője az elsők között ismerte fel, hogy a nem családban nevelkedő gyermekek számára milyen fontos a személyes kötődés, és így alakította ki a kicsik gondozásának rendszerét.
Az elkötelezett kommunista Pikler Emmi intézménye kézenfekvő választás volt a koncepciós perekben érintett szülők gyerekeinek elhelyezésére. A sors fintora, hogy ezeknek a gyerekeknek jórészt Pikler Emmi volt a gyerekorvosa, hiszen a káderdűlőnek nevezett Rózsadombon éltek. Érthető, hogy Rajk Júlia vagy Donáth felesége, a később újságíróvá lett Bozóky Éva kifejezetten gonosz asszonyként emlékeztek a kisgyermekek nevelésében megalkotott módszerével nemzetközi hírnevet szerzett orvosra, aki nem hozzájuk, hanem a pártvezetéshez volt lojális ebben a kérdésben. Kérdés, milyen figyelmet és tiszteletet kap az a gyermek, akitől elveszik a nevét is…
Ezzel együtt Pikler módszerének ma is van megfontolandó része. A saját tapasztalat megszerzésének fontossága például ma is érvényes, hiszen sok családban az a vezérelv, hogy a gyereket megvédjék a legkisebb sikertelenségtől is. Az alapító túl a hetvenedik évén is dolgozott, tőle egyik tanítványa, majd a lánya vette át az intézmény vezetését.
Pikler Emmi férje, aki 1952-ben Piklerről Péterre magyarosított, reformközgazdászként egyike lett az 1968-as úgynevezett új gazdasági mechanizmus megalkotóinak. Minden bizonnyal ezért fogták perbe 1968 végén, bár a hivatalos vád üzérkedés és devizabűntett volt (Péter György szenvedélyes numizmatikusként adásvétellel is foglalkozott). A városi pletykák izraeli kémként is emlegették, de ez ellen minden lehetséges fórumon erélyesen tiltakozott. Az állásából felmentett, szívbeteg férfi tisztázatlan körülmények között fogvatartása közben a kórházban halt meg. Hivatalosan megölte magát, de biztosat ma sem lehet tudni a történtekről. Pikler Emmi később minden évben folyamodott Kádár Jánoshoz férje rehabilitása ügyében, de hiába.
Ő maga férje halála után 15 évvel halt meg, 82 évesen.
