Az életrajzok kedvelői számára kifejezetten csemege egy olyan könyv, amely a szabályosnak nem mondható Benedek családról született. Valamiért Benedek Elekről sematikus kép él a köztudatban, mintha reggeltől estig pipával a szájában, a kemence mellé húzódva írta volna a meséit, miközben kint zúg a havasi szél, motoz a medve, odabent pedig gyermekei boldogan és csendben játszanak körülötte.
Persze van ebben igazság, hiszen Benedek Elek Kisbaconban élt és dolgozott, az volt számára a világ közepe, és azért építtette a nyolcszobás kúriát, hogy legyen, ahol összegyűlhet a család. A 12 hektáros birtokot apránként vásárolta össze, ott akart békében és nyugalomban dolgozni és élvezni gyerekei, unokái társaságát. A Macskás-patak melletti verandás épület homlokzatán aranybetűkkel a Mari név olvasható ma is, az író felesége iránti hálája jeleként.
Az itt született írásokban rendre megjelentek az unokák, gondoljunk csak „Öcsike nadselű gondolataira”, amelyek hőse a későbbi orvos, író, művelődéstörténész Benedek István. Duciról is gyakran írt, ő volt Lengyel Dénes, akinek édesanyja Benedek Elek Mária nevű lánya, apja pedig Lengyel Miklós gimnáziumigazgató.
A később irodalomtörténésszé lett Lengyel Dénes, aki sokáig a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatóhelyettese volt és a magyar regék és mondák összegyűjtésével szerzett nagy érdemeket, Kisbaconban is született.
Igaz, a bába mellé két orvost is odahívott az aggódó apa, ám ebből az összmunkából olyan köldökzsinór-elvágás sikeredett, ami a későbbi orvosi vizsgálatoknál minden doktort elborzasztott. Ilyen jópofa adalékok bőven olvashatók a könyvben, jelentős részben ugyanis a baconi nyarak bemutatásából áll.
Az élet a kúriában varázsos lehetett. A házat nagy kert, sőt birtok vette körül, gyümölcsfák, fenyők regimentje, istállók. Minden unoka választott magának egy tehenet, aztán versenyeztek, kinek a jószága fejlődik jobban. Apró nyulak, kutyák, macskák fogadták a családot, még bika is volt, aki egy alkalommal elszabadult, és az író meg a lánya, Loli fékezték meg. Benedek Elek igazi pátriárka volt, gyerekei és unokái érkezését már a kapuban várta. Rajongott értük, azok is érte.
Pedig mesét nem mondott, akárhogy kérték. És hiába a valóra váltott álomként körülötte elterülő földterület, a gazdálkodásban nem volt sikeres. Gyümölcsei férgesek voltak, az állattartáshoz sem értett, és nemigen tudta munkára bírni embereit sem.
Lengyel Dénes részletesen leírja nagyszülei megismerkedésének családi emlékezetben megőrzött történetét, és azt a napot, amikor Benedek Elek meghalt, özvegye pedig öngyilkos lett, mert nem akart a férje nélkül élni.
A családi történetek közül megindító az apa és elsőszülött fia, kapcsolatának rögzítése. Az a rajongással kevert hatalmas elvárás, amellyel Benedek Marcellnek meg kellett küzdenie. A mai nyilvánosságban élő ember számára az is tanulságos, mennyi gondot okoztak Elek apó unokáinak a róluk született írások. Lengyel Dénes tanított az óvónőképzőben, ahol fiatal tanítványai előkeresték azokat a szövegeket, melyek szobatisztává válásáról születtek.
A kisbaconi évek utáni szakasz is tele van érdekes epizódokkal, hiszen Lengyel Dénes Szerb Antallal, Dömötör Teklával járt az egyetemre, és a Karig lányok közül éppen Sárának udvarolt, aki később hosszú éveken át raboskodott a Gulágon, majd kiváló fordító lett belőle.
Család- és kortörténet, ismerősök és ismeretlenek, megható és mulatságos történetek, az első világháború kezdetétől a második végéig. Folytatása is van!
