Tudnivaló, hogy Árpád fiai mind meghaltak, de unokái, Fali[csi], Tasi és unokatestvérük, Taksony életben vannak.
Bíborbanszületett Konstantin: A birodalom kormányzásáról
A bizánci császár fenti sorai 948 körüli időpontra vonatkoznak, tőle tudunk Falicsi főfejedelemről, akit a történetírás gyakran Fajsz néven is említ. Valószínű, hogy Árpád Jutocsa nevű fiának fia volt. Mivel a főhatalom ekkor még nem az elsőszülöttség, latin szóval primogenitura elve szerint öröklődött, hanem a fejedelmi család legidősebb férfi tagjára szállt, nem szükségszerű – de nem is zárható ki –, hogy Jutocsa maga is főfejedelem volt.
A történeti hagyomány Falicsit az augsburgi, vagy más néven Leh-mezei csatához köti, eszerint ott lelte volna halálát a csatamezőn 955. augusztus 10-én. A magyar hadat azonban nem ő vezette, hanem Bulcsú, akiről a bizánci császártól tudjuk, hogy a harka méltóságát viselte.
Ő, bár nem tartozott az Árpád-ház családjához, így főfejedelem, künde sem válhatott belőle, korának egyik legjelentősebb hadvezére volt, aki a hadvezetésben és a diplomáciában is jelentős sikereket ért el. Az augsburgi csatavesztésnek ő maga is áldozatul esett, Regensburgban Léllel (Lehellel) és Súrral együtt kivégezték.
Ma már úgy látjuk, hogy a vereség súlyosságát illetően a krónikák erősen túloztak. Az nem kétséges, hogy a győzelem a németeké volt, de ez az erőviszonyokat inkább a kiegyenlítődés irányába mozdította el, hosszú ideig sem a magyarok, sem a németek nem indítottak hadat a másik területére. A nyugati hadjáratok kora ezzel lezárult. Indult még egy hadjárat Bizánc ellen 958-ban, a magyarok el is jutottak a város faláig (ennek a hadjáratnak az emléke Botond legendája), de végül itt is vereséget szenvedtek.
Elképzelhető, hogy Zolta fia, Taksony is részt vett az augsburgi csatában, és azt követően választották főfejedelemmé. Róla Anonymus úgy tudja, hogy 931-ben született. Azt biztosan tudjuk, hogy 947-ben itáliai hadjáratot vezetett. Nem kizárt, hogy egy Árpád unoka, esetleg csupán névleg, már tizenhat évesen vezér lehetett, de inkább az a valószínű, hogy Anonymus tévedett, a valós születési dátum korábbi. A név török eredetű, jóllakottat jelent, éppen úgy, mint Falicsi magyar neve, amelyben a ma is használatos fal (mohón eszik) szó rejtőzik.
Egy korabeli német forrás szerint az augsburgi vereséget elszenvedő vezérek egyike utóbb „király” lett, és ez jól értelmezhető Taksony főfejedelemmé választásaként. Eszerint az uralkodását 955-ben kezdte volna meg. Minthogy a kalandozásnak nevezett vagyonszerző hadjáratok kora vele lezárult, az ő idejére tehetők a nomád állam letelepült állammá szervezésének első lépései.
Anonymus szerint Zolta vezér a fiának a kunok földjéről hozott feleséget. A kun népnév használata a gesztaíró saját korából való visszavetítés, de abban bizonyosak lehetünk, hogy keleti hercegnőről lehetett szó, akivel, szintén Anonymus szerint, sok mohamedán is érkezett az országba. Itt nem formális muszlimokat kell értenünk, inkább olyan kazárokat vagy volgai bolgárokat, akik kapcsolatot tartottak a mohamedánokkal is, és akik a hercegnő kíséretében jöttek be.
Sorozatunk előző részében Zoltát és az Árpád-ifjakat mutattuk be:
Az Árpádok törzsi területe a Dunántúlon volt, korlátozott befolyással a többi törzs területeire. Úgy tűnik, hogy az erdélyi gyula szinte önálló államon uralkodott, ami megmagyarázza, hogy Taksony a fiának, Gézának miért nem külföldi hercegnőt, hanem a gyula leányát választotta. A történeti hagyomány ennek a gyulának a nevét nagy G-vel, Gyulaként őrizte meg, talán mert utána magának a tisztségnek a jelentősége is megszűnt.
Van egy forrásunk, amely szerint a pápa a 960-as évek elején egy bizonyos Zacheust a magyarokhoz küldött igehirdetésre, de nem tudjuk, hogy a küldetés teljesült-e, miközben Gyula területén megindult a keleti rítusú térítés.
A jelek arra mutatnak, hogy Taksony az energiái nagy részét az ország belső ügyeinek rendezésére fordította, a külföld felé inkább elzárkózást mutatott.
Az államépítés részének tekinthetjük azt is, hogy a 970-es évek elején a gyula lányát, Saroltot kérte meg az idősebb fia számára, és ezzel a két legerősebb törzset kötötte rokoni kapcsolatba.
Nem tudjuk, hogy Taksony meddig uralkodott, az általánosan elfogadott becslés a 970-es évekre teszi a halálát. Noha ekkor még élt a trónöröklés sztyeppei gyakorlata, amely szerint az uralkodó család legidősebb férfi tagja következik, nem tudunk róla, hogy komolyan vitatták volna Géza jogát a trónöröklésre. Ez a fontos körülmény arra vall, hogy Taksony sikeresen szervezte át a magyar államot, lehetőséget teremtve a fiának és unokájának, Gézának és Szent Istvánnak, hogy befejezzék ezt az átalakítást.
A sorozat következő részének témája: Géza, a térítő
Fotók: Wikipédia
