Kevesen tudják Mészáros Lázárról, a Batthyány-kormány hadügyminiszteréről, hogy szenvedélyes dinnyetermesztő volt. A nagy műveltségű katona többek között hét nyelvet bírt, és a hadtudományok mellett érdekelte a történelem, az irodalom, a filozófia, a kémia és a mezőgazdaság is. Utóbbi területen szerzett tudását igyekezett a tengerentúlon is kamatoztatni, de ne szaladjunk ennyire előre.
Mészáros Lázár egy bajai nemesi családba született 1796-ban, és négyesztendős korára teljesen elárvult. A plébánosként szolgáló anyai nagybátyjához került, nevelését a helyi káplán vállalta. Kortársainál hamarabb megtanult olvasni, és rendkívüli módon érdeklődött a tudományok iránt. Figyelme azonban fokozatosan a kort meghatározó napóleoni háborúk felé fordult. A kalandvágyó fiatal 1813-ban, másodéves joghallgatóként katonának állt.
Előképzettségének köszönhetően főhadnagyként kezdhette meg a szolgálatot, három hónap gyorsított lovaskiképzést követően pedig már a napóleon elleni hadjárat sűrűjében találta magát. A lipcsei csatát követően a vesztesen visszavonuló francia hadsereg üldözésében vett részt, majd hadtápvonalak biztosítását kapták feladatul Franciaország déli részén.
A háború után Új-Aradra került, ám Napóleon visszatértét követően az olasz hadszíntérre vezényelték őket, ahol részt vett ütközetekben, majd Nápoly elfoglalásánál is jelen volt. Az 1848-as forradalom kitöréséig nagyrészt Itáliában szolgált ezredével. Tehetségét felismerve ezredessé, majd ezredparancsnokká léptették elő.
Katonai szolgálata alatt is hódolt egyik kedvelt hobbijának, a pomológiának. 1816 és 1829 között Szlavóniában dinnyenemesítéssel és -termesztéssel is foglalatoskodott. Önmagára „koca dinnyészként” hivatkozott, aki „szeretvén a kérdéses gyümölcsöt, sokat s jót is termesztettem”. Kifejezetten büszkén írt arról, hogy
tökben oltott görög dinnyével 1826–1827-ben Slavoniában magam is sikerrel próbáltam, mert nagyságra félakót túl haladva, görög dinnye alakú tököt nyertem, a szemnek élvet szereztem. Örültem tovább, hogy Mészáros Lázár kapitány slavóniai dinnyefaj 1829 óta, olly derekasan megtartotta jóságát.
Az 1848-as forradalom híre is Itáliában érte, a Batthyány-kormány nehezen talált hadügyminisztert, hiszen a terület érzékenysége miatt politikai kinevezett nem jöhetett számításba, a császári seregben szolgáló magyar tisztek viszont elutasították őket. Kossuth javaslatára esett a választás Mészáros Lázárra, aki ismert volt reformer nézeteiről, többek között Széchenyivel is levelezésben állt. Emellett tudományos téren is elismert figurának számított, 1844 decemberében a Magyar Tudományos Társaság levelező tagjává választották, többek között Széchenyi javaslatára.
Mészáros abszurd módon az olasz újságokból értesült arról, hogy kinevezték, így igazán mérlegelésre sem volt lehetősége. Végül 1848 májusának végétől töltötte be a pozíciót, ám folyamatos nehézségekkel kellett megküzdenie. A császári tisztek egy része megtagadta a parancsokat, valamint a szabadságharc előrehaladtával benne is egyre nagyobb feszültségeket okozott a forradalomhoz és a kormányzathoz, valamint a császárhoz való hűség kettőssége.
Miniszteri beosztása mellett 1848 nyarának végén egy hónapig a délvidéki magyar hadsereg főparancsnokaként szolgált a Jelačić horvát bán elleni harcokban, és csak szeptember végén tért vissza a fővárosba. A kormány lemondása után helyén maradt, és az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja lett, ekkor már azonban egyre jobban feszítette, hogy egyszerre akart hű maradni az udvarhoz és a forradalomhoz is, így többször beadta lemondását, amelyet sokáig nem fogadtak el. Év végén a felső-magyarországi hadtest parancsnokaként tevékenykedett, de Kassa környéki veresége után leváltották.
Az egyébként már altábornaggyá előléptetett Mészáros a Függetlenségi nyilatkozat kiadása után már nem látott el miniszteri feladatokat. Görgei leváltását követően Kossuth ugyan kinevezte főparancsnoknak, ám a tisztek nem engedelmeskedtek neki, így lemondott pozíciójáról.
A szabadságharc végén Dembinszky Henrik vezérkari főnökeként továbbra is segítette a harcokat, a végső, temesvári vereségnél is jelen volt. A Világos környéki fegyverletételt követően Dembinszkyvel és Kossuthtal együtt emigrált Törökországba. Kis-Ázsiából először Angliába, majd Franciaországba ment, aztán pedig az előbbihez tartozó Jersey szigetén elepedett le egy időre.
Végül úgy döntött, hogy szerencsét próbál Amerikában. Társaival, Katona Miklós honvédezredessel és Dancs Lajos honvéd századossal a New Yersey állambeli Scotch Plainsben vásároltak farmot, ahol gazdálkodni kezdtek, ám többször is nehézségekbe ütköztek. 1854 márciusában például leégett a házuk. Mészáros maga is a házban tartózkodott az eset idején, így Katona és Dancs mentették ki, majd a holmijait is igyekeztek megóvni a lángoktól, de így is odalettek kütahyai emlékei, magyar pénzei, valamint az otthonról hozott bútorai.
Leveleiben többek között így írt a farmon töltött időszakról:
„A trágyacsinálás nem annyira bajos mint költséges, mert itt meszet, hamut gipszszel, sót, mindent használnak. A guáno pedig legjobb; 4 tallérért egy holdat becsületesen lehet megtrágyázni guánóval.
A talyigás ló és tehén ötven szekér trágyát már adott, mert egy réteg ganéjra jött kevés égetett mész, arra föld vagy gyöp, erre só, mivel ez itt olcsó: 2 kr. fontja, – és ez két hó alatt megért. Az iszap is megvan, mivel van mocsárom s ezt lecsapolván, annak iszapjában fogom jövő dinnyéimet tenyészteni.
Most ennyi elég legyen; máskor többet, – mert házat épitek, noha 160 tallérral többe jön, mintsem az előbbi biztositva volt.
Ne gondold, hogy dolog nélkül vagyok, mert hárman vagyunk; én a tyúkokkal, kerttel (a konyhait értem,) és tejeléssel bajlódom; Katona Miklós, régi követőm pedig a lóval, főzéssel; Dants nevü honfi pedig velünk munkál. Ez a kettő fiatalabb, tehát ők a nehezebbet viszik. Van ásás, kapálás, földi munka elég, és igy bizony csak vasárnap irhatok én is” – fejti ki egy bátyjához, Mészáros Antalhoz címzett levelében nem sokkal a tűzeset után. Ebben is említést tesz terveiről, miszerint a dinnyetermesztést folytatja az Újvilágban is.
Régi szenvedélyéről, a dinnyetermesztésről több levelében is írt, valamint beszámolt arról a rengeteg körülményről, amelyek miatt egy idő után fel kellett hagyniuk a gazdálkodással.
„Már most jön a pfuj. Július 15-dike óta egész a a múlt szombatig, szeptember 9-dikeig nem esett. Minden úgy kiszáradt, hogy ha magamat is belé és ráadom, 100 tallért még sem kapnék meg érte; burgonyám mint a dió, kukoricám csővei félig telvék csak szemmel s 2000 káposztafejből lesz talán 100 kis fejecske. Sárga-dinnye egy sem lesz, a görög nem akar érni, bab lesz talán 6 véka és ugyanannyi tatárka. Ehhez járul az európai keleti kérdés visszahatása, mely a pénzt innét kihúzta; aztán az ottani jó termés, mely miatt pénzt élelemért nem küld, ebből következik az itteni drága pénz miatti minden gyár és üzlet pangása; és a drágaság nem a legszebb jövendőt igér, de igér nyomort, melyben azonban már benne vagyunk. Tehát tűrnünk kell, szenvednünk kell, és igy Áment mondok” – írta ugyancsak Mészáros Antalnak.
Miután a farmjuk tönkrement, házitanítónak állt New York mellett, de közben sem hagyott fel a kertészkedéssel.
Lecke-óráim bár 4 óráig tartanak, mégis hagynak annyi időt, hogy egy holdnyi kertnek egy nyolcad részét – melyet számomra adtak, – megmüvelhetendem. Ebben én a »Szenvedelmes dinnyész« [utalás Szontágh Gusztáv dinnyetermesztésről szóló könyvére – a szerk.] és a hevesi leghiresebb dinnyész sárga- és görögdinnyéivel fogok próbákat tenni és egy franciahonival, melyet »huszonnyolc naposnak« hivnak. Itten csak kötött (cserhajú) Dumlek-félék vannak és mivel mérő-számra adják, tehát kisfajtájúakat termesztenek, melyek jók, de nem különösek
– számolt be ugyancsak testvérének.
Végül 1858-ban megkapta az állampolgárságot, így reménykedett benne, hogy újra láthatja hazáját is. Visszatért Európába, ám útban Genf felé az angliai Eywoodban megbetegedett, és október 25-én elhunyt.
A sorozat előző része itt olvasható:
