A Szeged mellett épülő BYD gyár háromszáz hektáros területén a Magyar Nemzeti Múzeum és a Móra Ferenc Múzeum régészei megelőző feltárást hajtottak végre a csarnokok építése előtt – olvasható a szeged.hu oldalon.
Az egyébként hatalmas területen a szakemberek, egy koraközépkori települést, valamint annak tárolóvermeit találták meg. „Valószínűleg zöldség- vagy gabonatároló vermek lehettek. Ez egy kisebb falu, vagy nagyobb tanya is lehetett. Kerámiatöredékeket éppúgy találtunk, mint temetőt. Műszeres vizsgálatokkal dolgoztunk. Ahhoz képest, hogy Szeged, sőt egész Csongrád megye topográfiai szempontból elég jól felmért, és ismerünk majdnem minden lelőhelyet, ahhoz képest meglepetésekkel szolgált a terület” – emelte ki Sóskuti Kornél, a Magyar Nemzeti Múzeum csoportvezető régésze.
A beruházáshoz kapcsolódó örökségvédelmi munkák megmutatták, hogy a Móra Ferenc által is kutatott és feltárt Fehér-tó melletti avar temető nem magában állt. „Gyakorlatilag az egész Fehér-tó partját belakták eleink az őskortól egészen az Árpád-kor és középkor időszakáig. Ez a beruházás a két természetes magaslat között van, ahol az intenzív lelőhely-koncentrációk vannak. Viszonylag mélyebb fekvésű a terület, a Tisza sokszor el is öntötte. Mégis találtunk leleteket: azt gondoltuk, hogy temetkezés egyáltalán nem lesz, de a régészeti kutatásaink rácáfoltak, mert egy komplett avar temető került elő a beruházási helyszínen, és talán Árpád-kori temetkezési emlékek is előkerültek” – mutatott rá a régész.
A feltárás során egy 152 síros avar kori temetőt, illetve annak sírjaiban arany fülbevalót és a Bizánci Birodalomból származó csengőt is találtak. A temetőt teljes egészében sikerült feltárni a Magyar Nemzeti Múzeum és a Móra Ferenc Múzeum régészeinek. Egy ilyen méretű összefüggő ásatás manapság már ritkaságnak számít – írják.
A feltárt temető Sóskuti Kornél szerint valószínűleg a VI. század végéről, a VII. század elejéről származik. A szakemberek egyébként nem számítottak rá, hogy temetőt találnak a területen.
Érdekesség korábbi cikkünkből
„Az avarok 568-tól a 9. századig éltek a Kárpát-medencében, de a 800-as években már nehezen lehet őket nyomon követni, ugyanis elszegényedtek. Elvégeztük az első betelepülő elitcsoportjuk genetikai jellemzését. Ennek a csoportnak igen gazdag sírjai ismeretesek a Duna–Tisza közéről, a legismertebb Kunbábonyból került elő. Egy jelentős, az elitben domináns apai vonalat tudtunk elkülöníteni, amely kifejezetten belső-ázsiainak mondható. Ezt ma már teljes genomeredményekkel is alá tudjuk támasztani, tehát a korai avarok vezetői Belső-Ázsiából kellett hogy származzanak” – fejtette ki korábban magazinunknak Szécsényi-Nagy Anna, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézetének igazgatója. Hozzátette, hogy az antropológusok már régóta feltételezték a keleti származást, a legtöbb gazdag sírba temetett egyént ugyanis keleti arc- és fejforma jellemzi.
Ezzel összefüggésben sikerült azt is megállapítaniuk, hogy az avarok a belső-ázsiai Zsuanzsuan Birodalomból menekültek el, nem pedig a közelebb eső Heftalita Birodalomból. Az írásos forrásokkal összekötve a genetikai eredményeket az is bizonyossá vált, hogy az avarok 552-ben megkezdett vándorlása az egyik legnagyobb és leggyorsabb volt, ugyanis 558-ban már 5000 kilométerrel nyugatabbra, a Kaukázusnál említik őket. „További kérdés lesz, hogy közép-európai megtelepedésük időszakában volt-e újabb, esetleg közelebbről, a Kaukázus vidékéről vagy a kelet-európai sztyeppéről induló bevándorlás.”
Fotó: Kuklis István
