József Attila töltőceruzája
A József Attilától fennmaradt kevés tárgyi emlék egyike a költő mechanikus ceruzája, amely egy 1928-as fotón is látható a zakója zsebében. A töltőceruza akkoriban már elterjedt találmánynak számított, feltalálója a horvát Eduard Slavoljub Penkala mérnök (1871–1922), aki 1906-ban nyújtotta be szabadalmát Budapesten és Londonban. Pankala találta fel később a zseblámpát és a mosóport is, azonban a világhírt a töltőceruzának köszönhette.
Az első vershez született egy titkos versszak
„De szeretnék gazdag lenni, / Egyszer libasültet enni” – ki ne tudná folytatni! József Attila első verseként tartják számon az 1916-17 tájékán születhetett Kedves Jocó! című költeményt. Jocó nem más, mint József Jolán, a költő nővére, aki a kézirat hátoldalán egy versszakkal megtoldotta a verset:
„De erre gondolni sem merek
Boldogságom gyorsan pereg
S mert nincs meg e sok jó dolog
Azért nem vagyok én boldog.”
Alatta még egy jegyzet szerepel: „Vegyél cérnát. Mama”
Majd újra Attila kézírásával egy számtani művelet: 10000000×1000+10000000000
Egy Párizsban debütált vers története
A József Attilánál jó tíz évvel idősebb, ambiciózus szigetbecsei fotográfusnak, André Kertésznek éppen akkor nyílt kiállítása egy lengyel zeneszerző Au Sacre du Printemps nevű galériájában Párizsban, amikor a költő is a francia fővárosban tartózkodott 1927-ben.
József Attila 1924-ben kezdte meg tanulmányait a Szegedi Egyetem magyar–francia szakán. Onnan tanácsolta el őt Horger Antal professzor a Tiszta szívvel című verse miatt. Előbb 1925-ben Bécsbe, majd 1926-ban Párizsba, a Sorbonne-ra ment tanulni támogatóinak köszönhetően.
Kertészt annak a Paul Derméenek a programadó verse helyezte el a megnyitón fotográfusként, akivel József Attila nem sokkal korábban megismerkedett, és közösen egy számot megélt francia folyóiratot (L’Esprit Nouveau) is szerkesztett. Nem véltelen talán, hogy az André Kertész karrierjét meghatározó első kiállítás megnyitóján a még csak 22 éves József Attila szürrealista költeménye, A bőr alatt halovány árnyék is elhangzott.
A bőr alatt halovány kék
Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,
szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem,
te táncolsz,
nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
5 hete, hogy nem tudom mi van veled
az idő elrohant vérvörös falábakon
az utak összebújnak a hó alatt,
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.(1927. jan.)
Karikatúra a franciaországi kalandozások idejéből
József Attiláról ritkán látni olyan ábrázolást, amely bármilyen módon köthető a humorhoz. Az 1926 szeptember végétől 1927 júliusáig Párizsban töltött egyetemi időszak után még nem utazott haza, a nyarat a tengerparton töltötte két barátjával, Janovics Andrással és Korda Vincével. Mindketten készítettek ábrázolást a fiatal költőről, Janovics egy kevéssé ismert karikatúrát.
Világhírű fotós dokumentálta József Attila nagy napját
A közismert kép József Attilát és Thomas Mannt ábrázolja a Magyar Színházban, ahol a német író felolvasó estet tartott. A képen Thomas Mann egy asztal mögött ül, mellette József Attila, mindketten egy papírt néznek. József Attila kézírásával jegyzet is került a képre: „Te jól tudod, a költő sose lódit: az igazit mondd és ne a valódit.”
Forrás: Magyar Fotográfiai Múzeum
Kevesen tudják, hogy a képet a világhírű magyar fotográfus, Escher Károly készítette, aki 1925 és 1939 között Az Est Lapok fotóriportere volt. Az 1931-ben Londonban kiadott Modern Photography című könyv szerkesztői beválogatták a világ 100 legjobb modern fotóművészei közé, az 1938-as Velencei biennálén munkáját ezüstéremmel jutalmazták. A magyar újságírásban addig alárendelt szerepet betöltő fénykép az ő felvételeinek köszönhetően váltak a szöveggel egyenrangúvá.
+1
Egy örökké távoli apa története
József Attilának három testvére is meghalt, mielőtt a Attila a világra jött volna. Az elsőszülött Nándor és a másodszülött Margit is csecsemőkorában hunyt el. A kalandortermészetű szappanfőzőnek, József Áronnak, József Attila apjának és a szabadszállási parasztlánynak, Pőcze Borbálának, a mamának még egy fia született, Kálmán, aki két és fél évig élt.
Amikor az első József Attila vers címzettje, József Jolán, „Jocó” megszületett, József Áron úgy felbőszült a csalódásán, hogy meg akarta fojtani. A másik lánytestvér, Etelka születésénél is dúvadként viselkedett az apa, sokáig nem is akarta látni a lányát. 1905. április 11-én, este kilenc körül, amikor József Attila készült világra jönni, az akkor hatéves Jolánt szalasztották a ferencvárosi Gát utca 3.-ból bábáért. A csaknem ötkilós kisfiú szülésébe majdnem belehalt az anyja, de az apja végre boldog volt, hogy fia született, még fekhelyet is ácsolt a kis Attilának. Ettől kezdve több időt töltött otthon, terveket szövögetett. Nem sokáig.
József Áron 1908-ban hagyta el a családját. Amerikába indult szerencsét próbálni, de csak Romániáig jutott. Évek múlva a mama férje holttá nyilvánítását kérte a hatóságoktól, József Áron pedig 1920-ban kereste hiába a családját Pesten. 1922-ben adta be a válópert Pőcze Borbálával szemben, mivel nem tudta, hogy az asszony már 1919-ben meghalt.
József Áron 1924-ben Craiovában újból megnősült, és egy fiai is született. 1936-ban Makai Ödönnek, József Attila gyámjának sikerült megkerestetni őt – József Attila csak ekkor tudta meg, hogy apja nem ment ki Amerikába, és Temesvárott él. Mindketten 1937-ben haltak meg.
