Herman Ottó érdemeit nehéz lenne csak felsorolni is, olyan sok mindent köszönhetünk neki a tudományos ismeretterjesztés első hazai fejezeteitől a pókfauna leírásán át egészen addig, hogy újszerű etnografikus látásmódjával, rendszerező gyűjtőtevékenységével közrehatott egy önálló Néprajzi Múzeum megalakulásában is.
A teljes kép felmutatására az emlékének szentelt kiállítás sem vállalkozik, arra viszont igen, hogy az autodidakta zoológus, néprajzos, régész, grafikus és politikus heroikus gyűjtőszenvedélyén, a múzeumban őrzött, 3500 tárgyból álló gyűjteményén keresztül beavat a hazai etnográfia kezdeteibe.
A „Legzseniálisabb s legmagyarabb tudósunk” Herman Ottó című kiállítás feleleveníti Herman közéleti szerepvállalásán keresztül a politikai retorika fénykorát, „az egyéniségek parlamentjét”. Már csak ezért is inspiráló Herman Ottót az elismerő tisztelgésnél jobban megismerni.
A polihisztor, aki eljegyezte Jászai Marit – Herman Ottó különös élete | Magyar Krónika
Autodidakta tudós, szerető férj, politikus, aki sohasem engedett a negyvennyolcból… Herman Ottónak köszönhetően jött létre 120 éve a Magyar Madártani Intézet elődje Budapesten.
A Néprajzi Múzeum és az Országgyűlési Múzeum június 30-ig nyitva tartó közös kiállításából kedvcsinálónak néhány érdekességet emelünk ki:
1. Lobogó sörénye, lengő szakálla, a korban szokatlan tudományos érdeklődése és jellegzetes habitusa mindenhol feltűnést keltett. Mikszáth szívesen írt róla, általában „a múzeum pókja” és – utalva képviselőházi habitusára – „a Ház sárkánya” jelzőkkel illette. Gyakran volt vicc tárgya, a korabeli politikai élclapok tele voltak a Tisztelt Ház képviselőivel. De Herman Ottó értette is a viccet. Szatirikus megnyilvánulásai hamar szárnyra kaptak és híressé váltak. Például ez:
megesett az is, hogy a sörényes Herman Ottó kenyérgalacsinokat tapasztva arcára mímelte a zongoránál annak a legnagyobb magyar virtuózát, míg meg nem jelent az ajtóban – maga Liszt Ferenc.
Az esetről 1920-ban Herman tanítványa, Lambrecht Kálmán számolt be.
2. 1864 és 72 között Herman Ottó Kolozsváron a helyi múzeum munkatársaként dolgozott. Itt ismerkedett meg Jászai Marival, aki viszonozta is a vonzalmát egy ideig. Eljegyezték egymást, mégsem lett a románcból frigy. „Azt hittem, hogy szeretem, mert először beszélt hozzám valaki olyan szavakkal, amelyek boldoggá tettek. […] Kívántam vele lenni, de ha jött, terhemre volt, mert nagyot hallott. Pesten egy ostoba levél kíséretében betettem a jeggyűrűjét a múzeumi lakása ablakán” – írja naplójában Jászai Mari. Herman Ottó gyerekkorától súlyos halláskárosodással élt, amely élete végére teljes süketséget okozott.
3. Képviselőházi ellenfelei igyekeztek a dualizmus viszonyai közepette is függetlenségpárti Herman Ottót ellehetetleníteni, gúny tárgyává tenni, de sosem volt rest a támadásokra felelni. Lobbanékony természete nem tűrte a sértését, ezért több alkalommal is párbajoznia kellett. Olyan anekdoták keringtek róla, hogy ellenfeleivel nem akartak valódi sérülést okozni egymásnak, sőt, néhány eset szinte viccként terjedt el a korabeli lapokban. A gyengén látó Wahrman Mórral például Herman úgy pisztolypárbajozott, hogy az a segédjénél érdeklődött, merre áll a „goj”, nehogy eltalálja véletlen – persze alaposan célt tévesztett, míg az egészből semmit nem halló Herman azt szerette volna tudni, lőtt-e már a zsidó.
4. 1885-ben kötött házasságot Borosnyay Kamillával, aki jóval fiatalabb volt nála. Megismerkedésük egy sajtóvitához köthető, amelyben Judith álnéven egy hölgy vitára kelt vele. Kiderült, hogy Herman barátjának, Borosnyay Oszkárnak a testvére, Kamilla, aki feleségként mindenben támogatta. Ha tehették, Lillafüreden épített nyaralójukban, a Pele-lakban időztek a Hermannak legkedvesebb vidéken.
Nézze meg galériánkat Herman Ottó kiállított gyűjteményének darabjairól:
5. Ha terepre ment és gyűjtött, sosem egyetlen kincsért ment. Egész sorozatot szerzett be hétköznapi tárgyakból: „A legszebb, legérdekesebb, néprajzilag becses tárgy a tarhonyakavaró, legtöbbször igen biztosan és jellemző díszítéssel faragva. Mind összeszedtem.”
Gyűjtött az Alföldtől a Dunántúlon át Felföldig mindenhol, amit csak lehetett. Bárányjelet, csorpákot, furulyát, nyírbödönt, horgokat, gilisztatartó edényt, börcfát, kapatisztítót, nyársot, hálósúlyt, sótartót, pásztorbotot. Naplóját – fényképezőgép híjján – rajzokkal illusztrálta.
Feljegyzéseiből kiderül, hogy szeretett vásárokra járni, kiterjedt kapcsolatrendszere volt, megbízottai – útmutatásai szerint – olykor helyette gyűjtöttek, küldték neki az anyagot. Ahol gyűjtött, előbb egy bizalmast kerített, például a helyi tanítót, akinek megnyílnak az ajtók. Rafinált trükköket is bevetett. Volt, hogy megfizette az első eladókat, abból a megfontolásból, hogy ha ennek híre megy, akkor másoktól is könnyebben gyűjthet majd tárgyakat.
+ 1
Képviselőként is hű maradt elveihez, amelyeket az 1848–49-es forradalom és szabadságharc és Kossuth Lajos személyisége alapoztak meg. Kossuthnak nem csak az elveit követte, magát a „szent öreget” is becsülte. Levelezést folytattak, kétszer is felkereste Kossuthot a turini száműzetésben. Herman vezető szerepet játszott Kossuth magyarországi kultuszának kialakításában, a temetésén is ő mondott beszédet, tisztelettel ápolta a hontalan kormányzó emlékét. Szász családba született, tizenkét éves koráig nem is beszélt magyarul, mégis a magyar ügy kitartó szószólója lett. Felszólalásaiban agitált Magyarország szuverenitásáért, egy önálló köztársaságot szeretett volna, ahol a magyarok és más nemzetiségek együtt élnek.
Kiemelt kép:
Herman Ottó vadászfelszerelésben, mellette kutyája; műtermi felvétel
Budapest, 1870-es évek
Ismeretlen fényképész felvétele
