Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára osztott meg a Facebook-oldalán egy 60 évvel ezelőtti jelentést, amelyben egy besúgó számolt be 1965 februárjában a Pesten tanuló unokahúga magyarországi tapasztalatairól.
„Elsősorban az üzletek zsúfoltsága, nagy forgalma lepte meg. Különösen az emberek ízlése és jólöltözöttsége volt neki feltűnő. Elmondta, hogy a kultúrkapcsolatok részéről olyan fogadtatásban és a tanulmányaihoz oly segítségadásban részesült, melyre nem számított. Külön egy tanár foglalkozik vele, aki a témájához szükséges adatokat megszerzi és időnként megtárgyalja. Ennél sokkal nagyobb örömöt okozott még az, hogy hazáját megismerhette. Már rövid itt tartózkodása alapján megállapította, hogy a magyar kereseti viszonyokat csak a magyar árakkal lehet összehasonlítani. Elmondta például, hogy az amerikai húsárak éppen fordítottak a magyarokkal. A minőségi különösen marhahúsok jóval drágábbak, a csirke jóval olcsóbb. A közszükségleti cikkek csak tömegáruban olcsóbbak, a közszolgáltatás, lakás ott drágább, a kézműipar, fodrász, vagy a vendéglői felszolgálás sokszorosa annál, ami nálunk. Emellett az élelmiszerek ízletessége sokkal jobb.”
Az amerikai diáklány nehezményezte azonban, hogy mindenki a tengerentúli fizetések és árak után érdeklődött nála, amikor szóba elegyedett velük. Ez náluk nem szokás, sőt sértő és tapitatlan – fejtette ki rokona számára, aki kicsit sem kezelte bizalmasan a beszélgetést.
A jelentés értékeléséből kiderül, hogy az említett amerikai diáklány 6 hónapot töltött hazánkban, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult, és a karácsonyi szünetben utazott el rokonlátogatásra Debrecenbe. Az állambiztonság alapvetően pozitívan értékelte a besúgótól kapott információkat: „megnyilvánulása pozitívan értékelhető, részéről gyanús dolgot nem tapasztalt” – konstatálták.
Ezen felül feladattal is megbízták a besúgót: „unokahúgával való beszélgetés során tudja meg, milyen körülmények között kapott útlevelet, elutazása előtt folytattak-e vele beszélgetést, milyen szerv részéről és milyen dolgokra hívták fel figyelmét. Feladatának végrehajtására kioktattam.” A jelentést egyébként a beutazók ellenőrzése során tervezték felhasználni.
Divat a szocializmus idején
Visszatérve a magyarok öltözködési szokásaira, az általánosan lesújtó kép ellenére, nem volt teljesen egysíkú és egyszínű a divat a vasfüggönyön innen. Szatmári Judit Anna, a Kiscelli Múzeum munkatársa egy korábbi interjúnkban kifejtette, hogy a változatosság valóban nem volt túlzottan nagy, de „a legtöbben még a nagy gyárakban is megpróbálták valahogy kamatoztatni a tudásukat, tehetségüket. És akadt néhány kiemelt vagy különleges státuszú hely is, például a Rotschild Klára vezette Különlegességi Női Ruhaszalon vagy a Budapest Divatszalon, később, a nyolcvanas években a Kék Duna.”
Kiemelte, hogy az ország divatipara az 1950-ben megalapított Magyar Divat Intézettől függött. Kezdetben az ideológia diktált, a „nehogy már a Nyugat mondja meg, mire van szükségük a szocialista országok dolgozó nőinek” – felkiáltással. A politikai nyomás persze az évek során folyamatosan enyhült, a tervezők pedig egy idő után külföldre is mehettek inspiralódni, például párizsi bemutatókra.
A külföldi hatások alapján készültek el a mintakollekcióik, így a legújabb minták, szabásvonalak azért ha lassan is, de leszivárogtak a konfekcióba is. Az egyedi darabokat persze elsősorban a politikusfeleségek viselték. A változásokat a szocialista időszak egyetlen divatmagazinjában, az 1949-től 1993-ig kiadott Ez a Divat számaiban is megfigyelhetjük. 1975-ben váltottak főszerkesztőt, Zsigmond Márta pedig alapjaiban újította meg a lapot.
Rotschild Klára, a magyar divat diktátora
A már említett Rotschild Klára a szocializmus éveiben két évig dolgozott az Állami Textilkereskedelmi Vállalatnál. Végül sikerült visszaverekednie magát az őt megillető helyre, 1956-ban nyitotta meg a Különlegességi Női Ruhaszalont. Sikerének titka többek között abban rejlett, hogy helyesen ismerte fel: az új, szocialista társadalmi elit tagjai ízlésvilágukban rendkívül közel álltak az előző korszak elitvilágához. Rotschild Klára ügyfelei közt tartjuk számon többek között Josip Broz Tito feleségét, valamint a táncdalfesztiválokhoz, illetve ismert filmekhez is tervezett kosztümöt – olvasható korábbi cikkünkban.
Nyitókép: Divatbemutató a Gellért Szállóban, a kifutón Szilágyi Mari manöken. Fortepan / Bauer Sándor
