Mindig fejből mesélt a gyerekeinek, meséi ugyanúgy hibátlan konstrukciójú történetek voltak, ahogyan épületei. Hatalmas életművét alapítvány gondozza, szelleme tovább él tanítványaiban, követőiben. Építésznél jóval több volt, olyan ember, aki egyszerre maradt itt a múltból és volt a jövő hírnöke. Az elemek, az anyag és a szellem egységben látója és egységesítője ma 89 éve született.
A nyolcvanas évekig állami vállalatoknál dolgozott, sok vendéglőt, áruházat tervezett és ezek között, a szocreál időszakában is voltak izgalmas, értékes épületek. A Pilisi Parkerdő építésze is volt, tájba simuló alkotásaival ma is találkoznak a kirándulók.
Nemzetközi áttörést a Sárospataki Művelődés Háza jelentett, az már a nevéhez fűződő organikus építészet egyik jelentős darabja. Saját irodája megalapítása után ikonikus épületek sokaságát tervezte a sevillai világkiállítás pavilonjától a Stephaneumig.
Ez év novemberében 12 épületét nyilvánították műemlékké. Ezek a következők:
– a bagodi faluház
– egy berhidai vendéglő
– Budapest I. kerület, Attila úti tabáni emlékmű
– a csengeri adventista imaház
– a jászkiséri művelődési ház
– a kakasdi faluház
– a neszmélyi Petőfi Sándor utcai általános iskola
– a paksi lakótelepi piac épülete
– a solymári Waldorf óvoda
– a százhalombattai Szent István római katolikus templom
– a visegrádi Rév utcai tornacsarnok
– a zalaszentlászlói faluház
Sem démon, sem félisten – Makovecz Benjámin mesél édesapjáról | Magyar Krónika
“A tíz évvel ezelőtt elhunyt építész ismeretlen arcát néhány éve könyvben (Száztizenegy lábjegyzet Makovecz Imréről) mutatta be legidősebb gyermeke, lapunknak most családi emlékekről, saját sokrétű életpályájáról és az otthonában tartott rókákról is beszélt.”
Kiemelt kép: Fortepan / Urbán Tamás
