Ha csak egyetlen szerepet kell kiemelnünk a ma 116 éve született Sulyok Mária pályájáról – nehéz feladat – az a Macskajáték Orbánnéja lenne. A trampliba oltott szerelmes nő, a harsány, ravasz, ujjongó és megtört asszony, akit hatvanon túl ugyanúgy megtipor a szerelmi bánat, mintha húszéves lenne. Bulla Elma volt a partnere, állítólag nem volt felhőtlen a viszonyuk. A két dudás egy színpadon mégis csaknem négyszáz estén át vitte sikerre Örkény remekét.
Sulyok Mária a szerepet párhuzamosan játszotta a Pesti Színházban és Berlinben. Kint természetesen németül, tekintve, hogy anyanyelvi szinten bírta a nyelvet. Akkor hagyta abba, amikor egy este a német szöveg magyar fordítását mondta el Budapesten. Azonnal véget vetett a kettősségnek. Legendás szigorát magán is érvényesítette, nemcsak másokon.
Azért beszélt kiválóan németül, mert egy osztrák asszony nevelte fel a Trianon után Ausztriához került Királyhidán. Ahol még Szautner Máriaként született, édesanyja nevét, a Sulyokot pályája elején vette fel. Két nővér és két báty után jött a világra, és csupán két esztendőt élt teljes családban, mert az édesanyja korán meghalt. Azután nősült újra az apja, és vette el a derék osztrák asszonyt, aki az apa szintén korai halála után az egyetlen biztos pont maradt a kislány életében.
Úrilány volt, de mint kiderült, nem elkényeztetett úrilány.
A színiakadémia után Debrecenbe majd Miskolcra szerződött, onnan hívták a Vígszínházba. Színpadon klasszikus darabokban játszott, de felbukkant a korabeli sikerfilmekben is. Rendszerint ő alakította azt a szépasszonyt, aki mellől Jávor Pált vagy Ráday Imrét a főszereplő lány mellé kormányozta a szíve.
Várkonyi Zoltánhoz évtizedes barátság és kollegiális szövetség fűzte. Amikor a második világháborúban az ostrom alatt az utcán járva átlőtték a lábát, Várkonyi látogatta a kórházban, és ígért neki jó szerepeket, ha egyszer béke lesz. Később, amikor a bombatalálatban megsérült Vígszínház újra nyitotta kapuit, a Magyar Néphadsereg Színháza néven, a nyitó előadáson Sulyok főszerepet kapott, ő játszotta Zrínyi Ilonát.
Legendás szerepe volt Hekabé trójai királynő, ebbe az alakításba férje elvesztésének fájdalmát is belesűrítette. Még a háború előtt házasodtak össze Elek Béla földbirtokossal, ám a férfi hamarosan már egyáltalán nem számított jó partinak. Ám a színésznő soha nem panaszkodott, ahogy mondta, ha jó volt gazdagságban, jó szegénységben is. Ugyanígy nem beszélt arról sem, hogy a második világháborúban mi mindent tett az üldözöttekért.
Tartása, jó ízlése nem engedte, hogy nyilvánossá tegye, ami számára természetes volt.
1951-től beszédművészetet és színészmesterséget tanított a főiskolán, Molnár Piroskától Venczel Veráig sokakat. Maximalista volt, tanárként nem simogatott, inkább smirglivel dörzsölt. Volt olyan tanítványa, aki túl szigorúnak, már-már kíméletlennek tartotta, és csak évek múlva tudta meg, hogy Sulyok fizette az ebédjét, amíg főiskolás volt.
Amikor a Vígszínház megkérte jelentős idős színészeit, menjenek nyugdíjba, hogy a fizetésük ne terhelje az intézmény költségvetését, de ugyanúgy játsszanak tovább, Páger Antal és Bulla Elma teljesítette a kérést. Sulyok megbántódott, és átszerződött a Madách Színházhoz. Ott játszotta el a Régimódi történet Rickl Máriáját, ezt a kemény, sokszor könyörtelen református nagyasszonyt. Zseniálisan! Jóval több melegséggel alakította Várkonyi Zoltán filmjében A kőszívű ember fiaiban Baradlay Kázmérnét. Ott is nagyasszony volt, aki mindhárom fiát sikerrel tereli a szabadságharc oldalára, majd megfizeti az árát a döntésének.
Nyitókép: Fortepan / Kotnyek Antal
