„Nagyságos úram szivböl üdvözöljük és mindenjót kívánnunk az egéséges viszontlátásig és kérem szépen Nagyságos uram neharagudjon hogy feleségem meglátogatot igen jól éreztük magunk.”
Nagyságos Hopp Ferenc úrnak küldte bizonyos Németh L. és neje ezt a lapot a Calderoni és Társa céghez címezve Budapestre, a Gizella tér 1. szám alá. Bizony, ő az a Hopp Ferenc, akinek többek között az Andrássy úti Ázsiai Művészeti Múzeumot köszönheti a magyarság és a nagyvilág. Csak remélni tudjuk, hogy annak idején „nemharagudott”, noha Németh úr minden bizonnyal a cég ügyében járhatott Újvidéken.
A 19. század második felében rohamléptekben nőtt nagyra az 1850-ben még csak tízezer lakost számláló, akkor inkább egy nagy falu képét mutató, majd rohamosan kiépülő Újvidék. A nagy háború előtt már 33 ezren lakták, köztük 14 ezer lélekkel relatív többségben a magyarok. Őket 11 ezerrel a szerbek, 6 ezerrel a németek, másfél ezerrel a szlovákok követték. Magyar ma sem sokkal kevesebb él itt, igaz, immár bő háromszázezer lakossal osztoznak a városon.
Balaton, 1912 | Magyar Krónika
Sorozatunk előző részében a Balatonra látogattunk.
