„Méltóságos báró Slaarenfeld (?) Aladárné úrnőnek, Bajmócz, Nyitra megye. Méltóságos asszony! Itt vagyok az 1789 VIII/28 csatatéren, ahol ősöm a törököt oly hatalmasan megverte. Kézcsók és üdvözlet Kosztolány (?)”
Van valami megmosolyogtató ezekben a dicsekvő sorokban képeslapunk hátoldalán. Érdekesség, hogy az 1787-1791 között zajló utolsó nagy, gyakorlatilag döntetlennel végződő osztrák-török háború során augusztus 28-ákon két jelentős hadmozdulat is lezajlott itt. Az elsőre 1788-ban került sor, ekkor a Mehádia mellett felvonuló osztrák sereg vereséggel fölérő visszavonulást hajtott végre Karánsebesig a török támadó erők elől. Pontosan egy évre rá viszont Clerfayt táborszernagy császári serege ugyanitt valóban „hatalmasan megverte” a törököket. Ő lenne az a bizonyos ős? Vagy valamely hadtest parancsnoka?
Mehádia neve amúgy nem igazán eleven a magyar emlékezetben, aminek talán az az oka, hogy ez a rómaiak alapította település, bár a honfoglalást követően magyarok népesítették be, már az Árpád-korban a betelepülő románok egyik kenézi, előljárói központja lett. A magyarok aránya már a szabadságharc idején sem érte el a tíz százalékot, és ez így maradt a 20. század elejére is. Soknemzetiségű ország volt a régi Magyarország, amivel nem lett volna semmi baj, ha nagyhatalmi érdekek nem fűtenek alá a nemzetiségi törekvéseknek – de ez már egy másik történet.
Körmöcbánya, 1914 | Magyar Krónika
Üzenet a múltból sorozatunk előző részében 1914-be, Körmöcnányára „utaztunk”.
