24 hét, 0 nap, 480 gramm. Három szám. Ha hozzáteszem, hogy egy kisbaba születési adatairól van szó, szíven ütnek, és olyan térbe taszítanak, ahol megszűnnek a szavak, néma imák, fohászok vannak, leginkább azok. Ebben a tér-idő mátrixon kívüli zónában nemcsak a kisbaba van mélységesen egyedül, kiszolgáltatottan egy inkubátorban, de vele együtt az anya, az apa, a testvérek, a rokonok és mindenki, aki őket szereti.
Az időre született babák esetében sem tabu már szerencsére az anya magányáról, az anyává születés árnyoldaláról beszélni, koraszülöttek esetében a megrázkódtatás elkerülhetetlen. De mi van a többiekkel, akik értük, kettejükért aggódnak? Mi van az apákkal, akik anya és újszülött szimbiózisából eleinte akkor is kiszorulnak, ha minden az ideális mederben haladt? Mi van a testvérekkel, akik így kapnak útitársat? Egy biztos: ha koraszülött érkezik a családba, az minden dinamikát átír, mindannyiukban örökre nyomot hagy.
Olyan sok irányban és témában történik társadalmi érzékenyítés, miközben több százezren járnak köztünk azok, akik ebben a traumában így vagy úgy – sokszor néma – sorstársak. Három nagyon eltérő hátterű, különböző társadalmi státuszú, azonban a kórházi kispadon koraszülött gyermekéért hetekig, hónapokig aggódva hirtelen egyenlővé váló hús-vér apa szemszögén, vallomásán keresztül ezeknek a családoknak a hetedik fátyla mögé enged bepillantást Tollár Mónika képzeletszínházként meghatározott rendezése Zámbori Soma, Bozsó Péter, Inotay Ákos, Barbinek Péter főszereplésével, Szebelédi Zsolt zenei aláfestésével.
A színdarabot 2022. november 19-én mutatták be a Várkert Bazárban, idei utolsó díszelőadása pedig november 17-én lesz a Marczibányi Téri Művelődési Központban.
Fotók: Kiss Norbert
