A Párizsban letelepedő festőművész, Sándorfi István meghökkentő életműve nem sorolható egyetlen stílusirányzathoz sem, bár hatottak rá a 20. század második felének bizonyos festészeti törekvései. A világhírű magyar származású alkotó egyedülálló festményei New Yorktól Barcelonán át Tokióig bejárták a világot. Alkotásait a Kálmán Makláry Fine Arts galéria képviseli.
A görög istenektől eredeztetett szépségideál több mint két évezrede meghatározza az emberi test ábrázolását a nyugati kultúrkörben. A férfi- és a női testek az aranymetszés nyomán megalkotott arányrendszere, a testrészletek harmonikus megjelenítése, általuk a negatív és pozitív formák tökéletes egyensúlya ma is meghatározza a közízlést, vele az ábrázoló művészetekhez való viszonyunkat. Annak ellenére, hogy a valósághűség, ezzel a tökéletlenség, hovatovább a testi hibák megmutatásának szándéka nyomokban már a középkorban feltűnt, majd végigvonult a művészet történetén, napjainkban válik egyre elfogadottabbá. A fotográfia, vele a fotografikus kép 19. századi megjelenésével minden gyökeresen megváltozott, hiszen az új médium, az objektív képalkotást produkáló fotó még azt is képes számunkra a valóságból megmutatni, amit az emberi szem talán észre sem vesz.
Provokatőrök
1980 │ olaj, vászon │ 160 × 130 cm
A modern művészet, így az új típusú műértelmezések egyik fontos állomása volt Rainer Maria Rilke 1908-ban született verse, az Archaikus Apolló-torzó. A költeménynek a Louvre-ban található egyik antik szobor volt az ihletője, amelynek az évezredek során eltűntek a karjai, lábai és feje. Az antikvitásból ránk maradt torzók szembetűnő hiányaik miatt nemcsak Rilkére, de a 20. század művészetének egészére hatottak. A földöntúli szépségideál látványának lebontása, sőt lerombolása ugyanis merőben új esztétikát teremtett, ezáltal tágította a művek befogadásának lehetőségeit, miközben új alkotások és korstílusok születését segítette elő – nem függetlenül a hosszúra nyúlt 19. századot lezáró első világháború általános társadalmi kataklizmájától. A hiány esztétikáját megtestesítő torzók újra és újra felhívták a figyelmet sok más mellett az élet mulandóságára, egyben arra is emlékeztettek, hogy a művek és a befogadók közötti viszony alapja a kölcsönösség. A mű hatással van a befogadóra, és amennyiben a hatás célba ér, képes megváltoztatni, formálni őt. És fordítva, a befogadó szintén hatással van a műre: azzal, hogy értelmezi, élővé teszi. Pontosan úgy, ahogy Rilke tette újszerű gondolkodásával egy több ezer éves görög torzó által ihletve.
Omega
1980 │ olaj, vászon │ 195 × 130 cm
Cosa Nostra
1976 │ olaj, vászon │ 97 × 130 cm
Por
1999 │ olaj, vászon │ 195 × 195 cm
Csendélet
1994 │ olaj, vászon │ 92 × 65 cm
Safi
2006 │ olaj, vászon │ 92 × 65 cm
Shawn és Deborah – Fekete festészet
1988–1990 │ olaj, vászon │ 180 × 130 cm
Manu facture
1976 │ olaj, vászon │ 195 × 97 cm
Quo Vadis
1997 │ olaj, vászon │ 180 × 180 cm
Johanna álma
1992 │ olaj, vászon │ 195 × 130 cm
Safi palettája
2001 │ olaj, vászon │ 195 × 114 cm
Az 1956-ban nyolcéves gyermekként családjával nyugatra távozó, évek múltán Franciaországban letelepedő Sándorfi István festményein a hiány ugyanúgy jelen van, sőt számos művének egyik fő motívuma a befejezetlenség, az emberi testek torzó mivolta. Portréi és aktjai a tökéletesség szándékával születtek, ám képein tudatosan mindig megbicsaklik valami, és ez első pillantásra pont olyan zavaró, mint egy kavics a cipőben. Befejezetlen marad egy kézfej, egy lábszár, egy portré, ami egyénivé tehetné az ábrázolt személyt. A hiányt pedig a lecsorgó festőszer vagy néhány nagyvonalúan elhúzott ecsetvonás tölti ki. Festményeinek látványvilága sajátos a már-már meghökkentő, bravúros fotórealista technikájának köszönhetően, amivel a megtévesztésig képes megidézni a fotográfia objektivitását. De Sándorfi soha nem elégedett meg a valóság aprólékos megfigyelésével és ábrázolásával, ami az Amerikából eredő hiperrealista festészet szándéka volt: versenyre kelni a fotografikus kép pontosságával és e tudást a konzumkultúra kritikájaként harcba szólítani. Egészen más érdekelte. Művei személyesen felépített, belülről fakadó univerzum születését szolgálták, ahol mintha megállás nélkül álom és valóság határmezsgyéjén járnánk. Ebben egyértelműen felfedezhetők a jellemzően a latin kultúrkörben – Spanyolországban, Olaszországban, nem utolsósorban Franciaországban – gyökerező szürrealizmus gesztusai. A nagyvilági, társasági életet élő alkotó munkái gyakorta rendhagyó módon születtek: elsötétített műterméből napokra kizárta a külvilágot, és addig nem is tért vissza oda, amíg a készülő művek jó úton nem jártak a befejezés felé.
A 2007-ben, halála évében a debreceni Modemben rendezett életmű-kiállítást leszámítva Sándorfi István festészete még ma is kevéssé ismert Magyarországon.
A műkereskedő Makláry Kálmán jóvoltából a nemzetközi és a hazai műkedvelők rendszeresen találkozhatnak a sztárművész egyedülálló alkotásaival. Hamarosan a Falk Miksa utcai galériában idehaza nem látott festményeiből nyílik tárlat.
Az ELTE Természetrajzi Múzeuma két nagy térben, az Ásvány- és Kőzettár korhű történeti termében és a Biológiai és Ősténytani Kiállítás különleges üvegpiramisában mutatja be az egyetem természettudományi kincseit.
Városi homlokzatokra komponált fényalkotások, utcaszínház, újcirkusz és zene: Pécsett idén is megrendezik Európa egyik legrangosabb fényfesztiválját.
„Ez a rendezvény több mint egy színházi seregszemle. Ez egy élő találkozás, találkozása a múltból táplálkozó, mégis jövőbe mutató magyar nyelvű színjátszásnak, a közösség erejének
Az intézmény digitális eszközökkel támogatott szakképzési rendszere is előrevetíti, hogy nemezkészítőnek, kosárfonónak, szőnyegszövőnek, vagy takácsnak állni ma nem feltétlen csak hobbiűzés. Közösségteremtésre alkalmas jövőkép, szakmai közösség kézműveseknek, vagy akár életpálya-módosítóknak egy olyan korban, amely elveszítette megtartó rítusait.
Ahogy korábban írtuk, hatvan film is díjmentesen tekinthető meg a Filmión, köztük számos nagy siker vagy éppen a mozikban méltatlanul szerény figyelmet generáló, de annál kiválóbb mű. Ezek közül kíséreltük meg kiválogatni az öt legjobb darabot.
Lila és csoki és világhírű! A Milka sikerét elsősorban nyilvánvalóan a csokoládé minőségének köszönheti, de egy magyar reklámszakember is sokat lendített rajta. Az orosházi születésű Szabó Sándor története.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
