Hét felfedezésre érdemes somogyi kúria
Rejtőzködő egykori nemesi lakok karnyújtásnyira a Balatontól és Kaposvártól, amelyeket meglátogatva nem csupán az épületeket járhatjuk be, de változatos kiállításokat is megtekinthetünk bennünk.
A változás, ami a huszadik század közepén gyökeresen alakította át az emberek életét, tudatosan minden bizonnyal megragadhatatlan lett volna. Visszatekintve érjük csak tetten, véletlenül, fotóarchívumokat bújva, egy-egy ismeretlen névre rábukkanva, rákeresve. Sziklai Dezsőről, a Magyar Távirati Iroda 1910-es születésű, 1997-ben elhunyt fényképészéről nem sok mindent jegyeztek fel a lexikonok. „A maga korában alig akadt nála nagyobb technikai tudású fényképész. Műszaki felvételek, épületfotók, a korra jellemző zsánerképek maradtak utána” – olvasható egy helyütt. Szakmai folyóiratokban közölt cikkeket, könyvet is írt a fényképezés technikai fortélyairól. Közben pedig az MTI kötelékében, a sajtófotózás felől mindinkább az alkalmazott fotóművészet felé fordulva, az ötvenes-hatvanas évek fantasztikus kordokumentumait készítette el. Sziklai a kommunista társadalom átformálódásának, a sokat emlegetett kádári kompromisszum valóságának jelentős megörökítője volt, és nem csupán megörökítője: az MTI többi műtermi fotósával, a nyugatias allűröket imitáló állami marketing más szereplőivel együtt aktívan részt vett az „életszínvonal-politika” Magyarországának vizuális megalkotásában.
Budapest, 1961. február 10. Martinászok az elkészült öntvényekre felügyelnek a Csepel Vas- és Fémművek martinüzemében
Jó kérdés, mit reklámoztak voltaképpen a fényképei: a magyar ipar kiválóbbnál kiválóbb termékeit vagy magát a liberalizálódó rendszert. A fogyasztási cikkek Sziklai fotóin átterjesztik elragadó csillogásukat és simaságukat környezetükre, s rajta keresztül – könnyű továbbgondolni – az egész társadalomra; a modern élet urbánus-laza, erkölcsileg kissé szabados gráciája lengi be a retró szobabelsőket, ernyeszti el a véres történelmi sorsfordulókat szerencsésen túlvészelő hölgyeket és urakat. Ebben a tekintetben Sziklai épp úgy politikai megbízatást látott el, amikor a hatvanas években sorban gyártotta – jelentős részben a külföldi piacokat célzó – reklámfelvételeit, mint amikor még a Rákosi-érában vidékre kiküldött sajtófotósként klasszikus kommunista életképeket készített. Fotóriporteri tevékenységét egyébként a műtermi fényképezéssel párhuzamosan folytatta: érdekes látni, ahogyan felvételein egybeér a reklámok és a társadalmi haladást illusztráló sajtófotók esztétikája.
Sziklai egyike azoknak a szakembereknek, akik bevezették a magyar vizuális kultúrába a „dolgokat” mint igéző fogyasztási kultusztárgyakat. Les choses, ez volt a francia Georges Perec 1965-ben megjelent, a konzumerizmuson élcelődő kisregényének a címe is. A váltás, ami nálunk a kádári alku jegyében élhetőbb anyagi körülményeket teremtett – mutatis mutandis – ekkortájt nyugaton is végbement, s talán nem kevésbé volt alku. A második világháború végleg elmosta a hagyományos osztálykülönbségeket, a felpörgő gazdaság s a technikai újítások széles tömegeknek nyújtottak addig soha nem látott jólétet. A nukleáris háború fel-felvillanó réme dacára egyre jobban körvonalazódott a materiális gyarapodás nagy ígérete: a történelmet előrehajtó nagy eszmék beváltása fogyasztási cikkekre. „Máskor viszont úgy érezték, hogy nem bírják tovább. Verekedni akarnak, verekedni és győzni. Harcolni: meghódítani a boldogságot. De hát hogyan harcoljanak? Ki ellen? Különös, idegen, csillogó világban éltek, a merkantil civilizáció tündöklő világában, a bőség börtöneiben, a boldogság káprázatos kelepcéiben. […] Jérôme-nak és Sylvie-nek eszébe sem jutott, hogy Chesterfield-díványokért is küzdhetnének. Pedig ez lett volna az a jelszó, amely legkönnyebben mozgósíthatta volna őket” – írja regényében Perec. Nézzük csak meg jobban Sziklai Dezső fotóit, olvassuk ki belőlük a tételt, miszerint a modern gazdasági viszonyok között a termelésről a fogyasztásra helyeződik át a hangsúly. A Sztálinvárost a semmiből felhúzó építőmunkások, a bányagépgyártók, a „felsőbőrök rugalmasságának mérési módjait” szemléltető mérnök asszonyok mindennapi heroizmusa (amit ő egyébként dicséretesen józanul, emberi ízléssel – és persze az egész életművét jellemző kifogástalan kompozíciós érzékkel – vitt képre) átadja helyét a mindennapok normalitásának, üzembiztos működésének, aminek a fogyasztó mosolygós elégedettsége a legfőbb mércéje. Sziklai 1952-ben még az Ózdi Kohászati Üzemek szorgos iparostanulóit kapta lencsevégre, 1968-os képén már vetített gyári háttér előtt „kohászt alakító modell” reklámozza vigyorogva „az exportra szánt tejet”.
Budapest, 1952. szeptember 1. Varga István, a Duclos Bányagépgyár vezérigazgatója és Simonovits István, a gyár műszaki igazgatóhelyettese a Sivar, azaz Simonovits–Varga-féle kaparószalag gyártásáról beszélnek a Vörös Csillag Traktorgyár Kemény brigádjának tagjaival, akik a szeptember 7-én megrendezendő bányásznap megünneplésére készülnek
1958. október 8. Kalocsai népviseletbe öltözött nők fűszerpaprika-füzéreket készítenek
Budapest, 1968. október 4. Kohászt alakító modell reklámozza az exportra szánt tejet
Royal szálló, 1961
1961. október 17. Kaszát nézeget egy férfi egy háztartási cikkeket árusító üzletben a Ferunion Műszaki Külkereskedelmi Vállalatnak készült reklámfotón
Budapest, 1961. június 19. Esti hangverseny a Halászbástyán
Budapest, 1962. március 1. A modell egy elektromos kézi vasalókészüléket reklámoz a Transelektro Külkereskedelmi Vállalat megrendelésére készült fényképen
Budapest, 1962. január 13. Padlókefélő gépet reklámozó fénykép a Transelektro Külkereskedelmi Vállalat megrendelésére
„Minden olyan téma érdekel, amelynél az élményt módomban áll tudatosan képpé alakítani, megalkotni. Úgy vélem, hogy ilyen szigorú mérce ellenére, a legváltozatosabb témáknál is meg lehet ezeket a feltételeket teremteni. E feltételek megteremtése és nem a technikai megvalósítás az igazi probléma. Előidézni – esetleg kivárni – azt és úgy, ahogyan elképzeltük, és nem megelégedni azzal, ami éppen van. Ismerni és létrehozni a tipikust, minden nehézség ellenére: ez a tudatos alkotás egyik lényeges eleme. Minden más művészetnél az alkotó az élményt a legteljesebben a saját akarata szerint alakíthatja. A fotós csakis azt fényképezheti, ami a valóságban úgy van meg, ahogyan azt megálmodta. Költészetet vinni az élő valóságba, megeleveníteni az elképzeléseket – ezek a problémák foglalkoztatnak.” (Interjú Sziklai Dezsővel. Fotó, 1962)
Budapest, 1958. január 5. Újévi zsánerkép
1953. március 26. A reklámfotón felnőtt és gyermek modellek hűtőszekrényben tárolt húskészítményeket vásárolnak a Műszaki, Irodai és Közszükségleti Cikkeket Gyártó és Javító Kisipari Termelőszövetkezet berendezéséből egy élelmiszerüzletben
Budapest, 1967. március 3. Albertini János manöken divatos pizsamában pózol a műtermi felvételen
Budapest, 1960. július 21. Danuvia motorkerékpárt reklámoz egy manöken a margitszigeti halastónál
Ózd, 1952. december 21. Eszenyi Géza az olvasztókemence karbantartását irányítja az acélműben
Budapest, 1967. május 30. A modell divatharisnyát mutat be
Budapest, 1962. március 21. Modellek reklámozzák az Illatszer és Kozmetikai Vállalat ajakrúzsát a műtermi fotón
1966. július 14. Modellek a Videoton Rádió és Televízió Gyár egybeépített rádiós-lemezjátszós zeneszekrényét reklámozzák egy lakásban készült felvételen
Az az újszerű dologiasság, amit Sziklai megjelenít, kétségtelenül megalapozása volt a mai fogyasztói életmódnak. Mégis nosztalgiát kelt, talán mert sokkal nagyobb műgonddal és fantáziával láttatja a dolgok által szentesített jólétet, mint amihez később hozzászoktunk; annyi energiát feccölt egy-egy zsánerkép megalkotásába, amennyire feltehetően nem is lett volna szükség. A marketing manapság – kevés kivétellel – vizuális egyneműséget és középszerűséget takar (és akkor még nem említettük azt, ami végleg banálissá alacsonyítja a tárgyi kultúrát: az influenszerek haulvideóit). A Sziklai Dezső által celluloidra költött televíziót, táskarádiót, motorkerékpárt, egyebet megvizsgálva viszont érteni véljük Nemes Nagy Ágnes verssorát: „Mert fény van minden tárgy fölött”.
Rejtőzködő egykori nemesi lakok karnyújtásnyira a Balatontól és Kaposvártól, amelyeket meglátogatva nem csupán az épületeket járhatjuk be, de változatos kiállításokat is megtekinthetünk bennünk.
A Föld napja alkalmából olyan izgalmas családi programokat ajánlunk szerte az országból, amelyek bolygónk természeti értékeire és a környezetvédelem fontosságára hívják fel a figyelmet.
Tizenöt éve, 2009. május 2-án kápolnát szenteltek Vas megyében, az Országos Kéktúra útvonalán, Szelestén. Eddig a hír. A lebetonozott kútházból összefogással, Őrfi József terve alapján épített kápolna története azonban ennél sokkal többről mesél.
A Veszprémi mozgókép fesztiválon júniusban ismét életműdíjban részesítik hazánk legkiválóbb művészeit, ezúttal Elek Judit filmrendező és forgatókönyvíró, Piros Ildikó színésznő, Gulyás Buda operatőr, Selmeczi György zeneszerző és Deimanik Tamásné Baba fénymegadó munkáját ismerik el.
„Porod a porral elvegyül, / S helyetted más rigó fütyül.” A dualizmus epigonköltői között indult, később a Statisztikai Hivatal igazgatója lett, agg fejjel pedig remek, modern poétává vált a mára elfeledett Vargha Gyula, akinek megrázó halálváró versei mintha Oravecz Imre Alkonynaplóját előlegeznék meg.
Mint egy végtelen folyam, feltartóztathatatlanul folyik az idő. A fénykép azonban kiragad belőle egy pillanatot, és megállítva felmutatja a később jövők számára. Ilyen megállított pillanatokról beszélnek sorozatunk írásai. Ezúttal Bencsik Gábor a 20. század elején élt Tökling Julit és gyerekeit idézi át a jelenbe.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.