Szöveg: Kéri Gáspár
Családi portréktól sajátos személyes mitológiát építő talált tárgyakig terjed Fejér János fotográfus írásunkhoz válogatott anyaga. A fényképek archaizáló világa nem a múltba, hanem a jelenbe kalauzol bennünket.
Amióta világ a világ, az emberek mindig rácsodálkoztak a fény rajzolta kép varázslatára. A fényképezőgép ősének tekintett camera obscura fizikai jelenségéről már évezredekkel ezelőtt értekeztek a kínaiak, a Krisztus utáni első évezredben az arabok, majd a tudást a kolostorok mélyén a skolasztikusok vitték tovább. Végül a reneszánsszal a felszínre tört, és a fotografikus, látvány általi leképezés megváltoztatta a nyugati világ látásmódját – vele vizuális kultúráját. A camera obscura jelenségéhez nem kell más, mint például egy hézag a redőnyön, egy kulcslyuk vagy egy résnyire elhúzott függöny, és megfelelő fények esetén a szobánk falán felsejlik a kinti világ feje tetejére állított képe. Mindez varázslat, hétköznapi csoda, a szó legnemesebb értelmében.
Teremtve 2.
2014 │ ezüstzselatin print
Leletek 1.
2020 │ papírnegatívról kontaktolt ezüstzselatin print
A fotográfia 19. századi megjelenésével minden gyökeresen megváltozott. A fény által rajzolt képet ettől kezdve rögzíteni tudjuk, s a képpé merevített idő arra is képessé teszi az emberiséget, hogy emlékezni tudjon a múló, soha vissza nem térő pillanatokra. A látvány objektív, realisztikus leképezése a 19. századtól tehát fizikai képeken, fotográfiákon köszönt vissza, s ez a kizárólagosság egészen az ezredforduló környékén beköszöntő digitális átállásig így volt. A mostani képdömping nem előzmény nélkül való, hiszen számolatlanul és mindenféle megfontolás nélkül hosszú évtizedek óta készítünk felvételeket, ám az okostelefonok korszakában eljutottunk odáig, hogy már tényleg feldolgozhatatlan mennyiségű fotó vesz minket körbe. Ezzel egyenes arányban a varázsuk is elhomályosul.
Leletek 2.
2020 │ papírnegatívról kontaktolt ezüstzselatin print
Teremtve 1.
2014 │ ezüstzselatin print
Fejér János nemritkán archaizáló világa önkéntelenül megállít és elgondolkodtat bennünket: mi végre gyártjuk végtelen mennyiségben a képeket, amikor egyetlen felvételben a teljes világot el lehet mesélni? Az analóg fotó reneszánsza nem véletlen, visszavezet minket a képek misztériumának a forrásához. Ráadásul Fejér nem elégszik meg azzal, hogy analógra dolgozik. Folyamatosan kísérletezik a felvételtechnikával és az anyaghasználattal. Ha kell, kamerát épít, és folyamatosan keresi a fényérzékeny ezüstben, a fotográfiai anyagokban – filmekben, fotópapírokban – és a fotóvegyszerekben rejlő lehetőségeket, amelyek segítségével a látványon túli, a látvány mögött felsejlő tartalmakat is előhívja. Családi portréinál például mindennel szembemegy, ami a műfaj jellemzője azóta, hogy a családi képek az amatőr fotózás területére csúsztak át – minden bájukkal és dilettantizmusukkal. Saját bevallása szerint nagy hatást tettek rá a 20. századi portréfotográfia egyik legnagyobb alakja, August Sander portrétipológiái: ő a német társadalom egészét kívánta megörökíteni a földművestől a téglagyári munkáson és a városi értelmiségin át a felső tízezerig. Sander keresetlen tárgyilagossággal készített attribútumportréi ha nem is direkt módon, de érzékelhetően hatnak Fejér portréira is, amelyeken a család bensőségességének ethosza találkozik a fényérzékeny emulzióba rögzített örökkévalóság érzésével.
Leletek 5.
2020 │ papírnegatívról kontaktolt ezüstzselatin print
Leletek 4.
2020 │ papírnegatívról kontaktolt ezüstzselatin print
Fejér János idővel tudatosan fordult a tárgyi világ felé. Talált tárgyait jellemzően a természetből, ritkábban az emberi környezetből veszi, majd emeli be saját világába. A főként erdőben és vízparton talált – az ő szóhasználatával élve – leleteit az élet folytonos körforgása nyomán tipologizálja. Így fogalmaz: „A természetben való létezés feltétele a részletes megismerés és megértés. Ha törvényeit és szabályrendszerét megértjük, és használni tudjuk, akkor a részesévé válhatunk. Működésének egyik kulcsszava a körforgás, rendszerében a »haszontalan« értelmetlen fogalom. Minden alkotóeleme létrejöttétől megsemmisüléséig küldetést teljesít. Munkáimban ezen folyamatokból emelek ki egyes alkotóelemeket, melyeket a fotográfia eszközével kezdek vizsgálni. Körüljárva azok funkcióiból adódó formavilágát, anyagi szerkezetét, történetét.”
E sorozatával Fejér János akarva-akaratlanul személyes mitológiát épít maga köré, amely a jelenre rezonál, ám a jövő felé mutatja az utat.
Hajdú Farkas-Zoltán regényfolyamában a pálfordulásokkal és egyszerre jó és rossz szereplőkkel teli közép-európai történetek mellett saját és családja életét is meséli. Az íróval a kézírás fontosságáról, a posztmodernről, a progresszív és a konzervatív irodalomról beszélgettünk, és arról is, miként interjúvolta meg a világhírű filozófust, Hans-Georg Gadamert.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
